Corneliu Porumboiu: Poliţist, adjectiv
Gyenge Zsolt 2009. június 15. 09:59, utolsó frissítés: 2009. június 16. 10:32A rendező megvalósította a lehetetlent: egy rendőr terepmunkájának legunalmasabb momentumait kiragadva meglepően izgalmas és intellektuális mozit készített.
A filmtörténet rengeteg ellenpéldája ellenére a mindennapokban valószínűleg a rendőrnyomozóé a világ legunalmasabb munkája – egy kelet-európai kisvárosban mindenképp. Porumboiu második játékfilmjében megvalósította a lehetetlent: egy rendőr terepmunkájának legunalmasabb momentumait kiragadva meglepően izgalmas és intellektuális mozit készített.
Egy fiatal rendőrnek valahol a vidéki Romániában az a feladata, hogy a példátlanul szigorú drogtörvény alapján – ennek szélsőségesen igazságtalan voltára a filmben többször is történik utalás – három középiskolást figyeljen, amint
füves cigit szív órák után
az iskola melletti parkban. A nyomozás szokásosnál tovább húzásának az az oka, hogy hősünk nem akarja a bevett procedúrát követni: miután meggyőződött arról (az eldobott csikkek összegyűjtésével), hogy valóban hasist szívtak a gyerekek, meg kellene szervezni egy rajtaütést, és hidegre tenni azt a srácot, aki az anyagot biztosítja.
A rendőr azonban úgy gondolja, hogy őrültség ilyesmi miatt egy életre megnyomorítani ezeket a fiatalokat (a film szerint ilyesmiért 8 év börtön is járhat mifelénk), ezért inkább hosszasan figyeli őket, hogy inkább arra a drogüzérre csapjon le, aki őket ellátja.
A film nagyrésze ezért azzal telik, hogy a főszereplőt látjuk, amint naphosszat az utcákat rója, vagy éppen valamelyik gyerek háza előtt tölti az időt, fázósan húzza be a nyakát pulóvere gallérjába, cigire gyújt, teát iszik. Néz, figyel, majd pedig este bemegy az irodába, és
gondos kézírással megírja a jelentést.
A megfejtéshez azonban nem jut közelebb, és felettesei egyre türelmetlenebbül nézik ténykedését: a sok ráfordított idő ellenére meglehetősen „sovány” dossziét.
Az egyszerű történet és a lecsupaszított filmnyelv ellenére a Poliţist, adjectiv (amint azt a cím is mutatja) valójában egy rendkívül bonyolult, kommunikációelméleti értekezés. A Porumboiu által vázolt helyzetben két – megismerésről és percepcióról vallott – teljesen eltérő elképzelés feszül egymásnak.
A főhős munkájából adódóan a vizualitásban hisz, meg van arról győződve, hogy a terepmunka vagyis a megfigyelés révén a valóság, az igazság feltárható – az egész csak kitartás kérdése. Érdektelennek és értéktelennek tartja, szócséplésnek,
szómágiának gondolja a verbalitást
– jól látszik ez abban a jelentben, amikor nem érti és nevetségesnek tartja irodalomtanár feleségének játékát, amely során az egy bugyuta popszám szövegét verselemzésnek veti alá.
Éppen ezért azt sem veszi észre, hogy a csatát azáltal veszíti el, hogy az értekezletek helyett írásos jelentésekben számol be munkájáról felettesének. Porumboiu filmben rendkívül szokatlan, az élvezhetőség határát súroló zseniális megoldáshoz folyamodik ennek érzékeltetése érdekében.
Miután végignézzük hősünk egy napját, a kamera perceken keresztül az olvasás sebességével pásztázza végig ezeket az írásos beszámolókat, amelyekben valóban jelentéktelenné, céltalanná és eredménytelenné válnak a korábban látott események. Ha szövegszerűen kell kifejteni, hogy mi történt abban a három órában, míg ő a ház előtt állingált, és látta a hatalmas terepjáróban elhajtó, építkezési vállalkozó papát, a bejárónőt, az egymást látogató fiatalokat, végül feketén-fehéren kiderül, hogy
a nyomozás célját illetően nem jutott semmire.
A film végi fergeteges nyelvészeti jelenet, amelyben a rendőrparancsnok az értelmező szótár segítségével magyarázza meg beosztottjának a törvény, moralitás és lelkiismeret kifejezéseket, tökéletesen ábrázolja azt, hogy a verbalitás területén képzetlen nyomozó nem védheti meg álláspontját a nyelv definíciókra alapuló közegében. Legyőzve végül kénytelen megszervezni a rajtaütést, és ehhez a rendező egy újabb remek megoldáshoz folyamodik: az akció megtervezését hősünk egy térkép segítségével végezheti el.
Azt hihetnénk, ezzel végül mégiscak az ő vizualitásra épülő koncepciója győzedelmeskedett, azonban ő sem veszi észre, hogy valójában egy kommunikációelméleti átverés áldozata lett. A formájában vizuális térkép igazából egy olyan kép, amely konvencionalizált szimbólumokon alapul, vagyis jel- és nyelvszerűen használja a képi kifejezőeszközöket.
A Poliţist, adjectiv azért különösen érdekes film, mert ezt az egész elméleti konstrukciót a román filmben már megszokott realizmussal,
végletesen hiteles karakterekkel
valósítja meg. A teoretizálás itt valószerű, a mindennapok minden apró részletével, gesztusával átitatott jeleneteken keresztül jelenik meg.
Újabb nagy formátumú, de társaitól üzeneteinek komplexitásában, elméleti megalapozottságában eltérő román rendező lépett Corneliu Porumboiu személyében a nemzetközi színtérre, aki első filmjét, a jópofa gegnek ható A fost sau nu a fost-ot minden értelemben meghaladta. Jegyezzük meg alaposan a nevét mi is, Cannes-ban a szakma ugyanis már felfigyelt rá, és Mungiu mellett tartja számon.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
