Képzőművészetis végzősök: Băsescu és síléc-bútor
lejegyezte, fotózta:Fülöp Noémi 2009. június 26. 13:38, utolsó frissítés: 13:38A nagyenyedi börtön rabjainak tetoválásai vagy egy matrac mindennapjai is érdeklik a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem hallgatóit.
A Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem végzős hallgatóinak kiállításán mintegy 250 végzős egyetemista alkotásai láthatók, hozzávetőleg 2500 munka. Tárlatvezetőül Székely Sebestyén György művészettörténészt, a Quadro galéria igazgatóját kértük fel.
Időközben a vizsgamunkák megvédése zajlott – a végzősök a bejárati miccssátorban vagy az Expo Transilvania padlószőnyegén kuporogva várták, hogy sorra kerüljenek. A kiállítás június 28-áig lesz látható, június 26-án pedig a divattervező szakosok divatbemutatóját szervezik meg a Polus Centerben.
Székely Sebestyén György: A bejárati részben jelentős helyet foglal el a festészet, ami
gyakorlatilag a kolozsvári egyetem brandje.
Az úgynevezett kolozsvári festészeti iskola főleg figuratív művészetet, tehát emberábrázolást és egy bizonyos realizmust jelent, amelyhez hagyományos festészeti értékek kapcsolódnak.
Betuker István eltorzított emberfejei mintegy az ember állati mivoltát fejezik ki. Festői értékek szempontjából a legérettebb a kiállításon látható művészek közül. Már több kiállítása volt, többek között Párizsban, így bizonyos kitekintése, rálátása van a dolgokra.
Sergiu Tománál a fotórealizmus felé hajló festésmódot láthatunk: szegényes enteriőrökben az emberek egyszerű egzisztenciáját eleveníti meg. Kiemelkedőek a portréi , amelyeket a kollégáiról készített.
Alexandra Bodea munkáit egyrészt azért találom érdekesnek, mert nem az emberi alakra van kihegyezve ez a festészet. Sőt, egy kevésbé pikturális motívumot,
a matracot választotta festményei központjául,
és egy olyan sorozatot mutat be, amelyben egy matrac életét szemlélteti. Ez azért érdekes, mert a matrac szorosan kötődik az emberi intimitáshoz, a mindennapokhoz, ilyen értelemben mégis kapcsolódik a testnyelvezethez és az emberi figurához – még akkor is, ha az ember teljesen hiányzik.
Az egzisztencia lenyomata látható ezeken a matracokon. Ami még érdekes nála, hogy nem annyira fotorealista, illetve nem a Kolozsváron eléggé megszokott szürkés árnyalatokban dolgozik, hanem igenis gazdag színvilággal.
A fotó szakos diákok munkái közül a leginkább a Barabás Zsuzsánna nagyméretű fotósorozatát emelném ki. Az, hogy nagyméretű, jelentős ebben az esetben, mert nem szociális fotót mutat (amely általában kicsi szokott lenni), hanem a plakátméretű képek ikonizálják azokat az embereket, akiket megjelenítenek, miközben a téma szociális.
Egy börtön, úgy tudom, a nagyenyedi börtön rabjait mutatja be, de nem pillanatképek készültek róluk, hanem egy fal elé vannak állítva, és a bőrükön megjelenő tetoválásokra esik a hangsúly. A képsorozat címe is nagyon eltalált: Bezárt rajz – rabokról van szó, miközben a tetoválásaik teli vannak szabadsággal és lendülettel.
A design-részen Mihalache Minah Mircea Gava sílécekből készült gyerekbútora érdekes, amelyet használt termékekből állított össze a megalkotója, miközben formailag is nagyon jól meg van oldva. De egyelőre még nincs Kolozsváron egy kiemelkedő design-iskola.
A designnal ellentétben grafika létezik, és öröm azt látni, hogy színvonalas a mezőny, nagyon felkészültek a diákok, és klasszikus műfajokban, például metszetben használják a szakmai tudásukat. Gabriela Mihalaş munkáin egyfajta konceptuális hozzáállás látható: híres festményekről készít rézmetszeteket.
Itt egy Picassóról, Boticelli Vénuszáról vagy Duchamp A nagy üveg című installációjáról készült rézmetszete szerepel. Gyakorlatilag visszatér a metszet 16. századi funkciójához: hogy sokszorosított grafika legyen, és illusztrálja például a Bibliát – abban az időben a metszet azt a szerepet töltötte be, mint jelenleg a fénykép.
Ez a lány nem fotóreprodukciókat készít a festményekről, hanem mintha nem is létezne fénykép, modern festményekről készít metszeteket. Mintegy azt mondja: mi mást tehet ma egy metsző, mint hogy híres festményeket jelenítsen meg?
A szobrokat vagy akár a kerámiákat látva szerintem elmondható, hogy bizonyos identitáskereset érezhető ezeken a területeken: a szobrászat és kerámia nem tudja, hogyan alkalmazkodhat az új médiumok megjelenéséhez.
Talán a legjobb a Băsescut ábrázoló munka: a szobrászatban Mauritio Cattelanra jellemző, és nemzetközi szinten is alkalmazott a teljesen realista viaszfigura. Marius Riţiu szobrának van egy kis politikai és humoros tartalma is. Videó kevés van – szép Ovidiu Hulubei munkája, a vérző Románia-ikon, de nehezen érthető, hogy a cím miért Abszolút éjszaka.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
