Star Trek kezdőknek és haladóknak
Gagyi Benedek 2009. július 03. 15:41, utolsó frissítés: 2009. július 06. 12:53Megtudhatjuk, hogy a főszereplők közül kit mi motivált, hogy belépjen a csillagflottába, ki félt legjobban az űrtől, és hogy a vulkániaknak is vannak érzelmeik.
Új Star Trek-filmbe belevágni nagy bátorság kell. Nemcsak azért, mert az eddig elkészült rengeteg film és sorozat egy annyira kompakt világot alakított ki, hogy nehéz új történetet, új karaktereket beilleszteni, hanem főleg azért, mert rengeteg rajongó rengeteg különböző elvárásának kell megfelelni.
J. J. Abrams rendező (Lost, Alias, Cloverfield) ennek a feladatnak eleget is tett, hiszen mint ahogy az eddigi visszhangból kitűnik, a filmnek nagy sikere van a rajongók körében. Lássuk azonban, hogy egy átlagos mozizó, aki nem beszél folyékonyan klingonul, mennyire fogja élvezni a filmet.
A filmbeli történet a legelső sorozat előtt játszódik, a sorozatot híressé tevő karakterek múltjával ismerkedhetünk meg. Ezzel a film nemcsak a nagy előd, a franchise-elindító előtti tisztelet kifejezése lesz, hanem kiváló eszköz arra is, hogy új rajongókat csábítson a Star Trek-világba, hiszen
a mű nem igényel semmilyen előzetes ismeretet,
érthető azok számára is, akik most hallanak először erről az univerzumról. Ez a megoldás, hogy a folytatás tulajdonképpen megelőzi időben az eredetit, nem új, használták már nem egyszer, hogy csak a leghíresebb példát említsem, a hasonló című Star Wars saga esetében, ahol először a negyedik, ötödik és hatodik epizód készült el, majd jóval később az első, a második és a harmadik.
Ahogy a Csillagok háborújánál működött, itt is működik a dolog, és fogadni mernék, hogy az Abrams nevével fémjelzett, már bejelentett Star Trek-epizód is az aktuális és az eredeti sorozat közé fog beállni.
Az Űrszekerek sorozatot leginkább az optimizmusa különböztette meg a korabeli tudományos fantasztikus művektől, és itt nem feltétlenül csak filmekre gondolok. A hidegháború idején sokkal jellemzőbbek voltak az antiutópiák, a poszt-apokaliptikus történetek. Elég belenézni az akkoriban indult Galaktika magazin valamelyik számába, vagy mondjuk megnézni a Majmok Bolygóját.
Ezekkel ellentétben a Star Trekben az emberiség nagyon ügyesen fejlődött, a legdemokratikusabb hatalommá nőtte ki magát, egy utópiát valósítva meg. A Star Trekben
szinte nem fordul elő konfliktus ember és ember között,
általában tökéletes az összhang. Ez a pozitív gondolkodás, egyfajta könnyedség jellemző az új epizódra is. Nemcsak arról van itt szó, hogy ugyanaz az alaphelyzet, ugyanaz a fiktív történelem, hanem arról, hogy a film feszült jeleneteit is gyakran megtörik az enyhén vagy határozottan komikus elemek.
Nem kell megijedni, nem erőltetett gagekről van szó, csak apróságokról. Én például nem álltam meg hangos mosolygás nélkül azt, hogy a főhőst gyakorlatilag minden öt percben kegyetlenül elverik. És ez teljesen rendjén is van, hiszen a karakter egy pukkancs, és ezt végig hangsúlyozzák, de azért akkor is vicces, hogy a főhős egy ökölpárbajt se nyer meg.
Az ilyen és ehhez hasonló részletek miatt a film alatt nem igazán fog megtörténni, hogy észre se vesszük, és már le is rágtuk mind a húsz körmünket. Persze ez nem jelenti azt, hogy unalmas, csak annyit, hogy nem lélegzetelállító.
Sajnos azonban ez a könnyedség egy másik téren visszaüt
és kifejezetten zavaróvá válik, ugyanis a film túl lazán kezeli a tudományos-fantasztikus műfajnév „tudományos” részét. Bevallom, emlékeim nem teljesen megbízhatóak az eredeti sorozattal kapcsolatban, de úgy emlékszem, nem volt rá jellemző az ilyen mértékű logikátlanság. Hogy csak párat említsek: az előreláthatatlan kozmikus katasztrófa, aminek folytán a főgonosz visszautazik az időben, egy bizonyos „űrbeli vihart” okoz. Ugyanezt a vihart észlelik, mikor később megjelenik az ellenséges hajó, pedig szó sincs itt a múltbéli katasztrófáról.
Az is elég béna megoldás, hogy ennyire a jövőben egy bolygó elpusztítása csakis úgy lehetséges, ha az ember egy lyukat fúr a bolygó közepébe és beleküld egy cseppet egy piros anyagból, amitől a bolygóból hirtelen fekete lyuk lesz. Ha azt az apróságot el is nézzük, hogy egy szilárd bolygónyi anyag messze nem elegendő egy fekete lyukhoz (a mi Napunk tömege sem elég hozzá), még akkor is nagyon idegesítő, hogy annyi idő alatt nem fejlődtek annyit a fegyverek, hogy ez egyszerűbben menjen.
Egyáltalán, az egész időutazás dolgot,
ami az egész film gerincét képezi, és egy amúgy is gyakran használt motívum az Űrszekerekben, valahogy túl lazára vették.
Rengeteg novella és regény szól az időutazás körüli paradoxonokról, a múlt megváltoztatásának a jelenre gyakorolt hatásairól. A film ezzel szemben nem nagyon veszi a fáradságot, hogy magyarázkodjon: megjönnek a rosszfiúk a jövőből, Spock találkozik a jövőbeli énjével és kész, el van intézve minden, többet szó sem esik a témáról. Lehet azt mondani, hogy azért nem merülnek el túlságosan a tudományos dolgokban, hogy szélesítsék a befogadóréteget, de ezek a logikátlanságok feltehetően más sci-fi rajongót is zavarni fognak, nemcsak engem.
A történetre a fent említett példákon kívül nem lehet panasz: kellőképpen beillik a sorozatba, ugyanakkor kiválóan tölti be azt a szerepét is, hogy múlttal lássa el a már ismert szereplőket. Külön erénye a rendezésnek, hogy nagyon jól eltalálta, hogy mennyire kell leragadni egy-egy szereplő múltjánál, mennyire érdemes tömöríteni:
minden fontos információt megtudunk,
de nincsenek olyan jelenetek, melyek csak egy apró részletet adnak hozzá a karakter jelleméhez, de a történethez nem járulnak hozzá, ezzel is élvezhetőbbé téve a művet az „újonnan érkezetteknek”.
A színészgárdára sem lehet panasz, egyrészt a kiváló castingnak, másrészt a nem túl bonyolult karaktereknek köszönhetően. Összességében nem éreztem azt, hogy egy jelenet vagy egy párbeszéd nem elég hiteles, vagy hogy egy jelenet elromlik a gyenge színészi teljesítmény miatt. A Harold and Kumar és a Heroes sorozatok kedvelőinek, vagy azoknak, akik valaha is láttak egy filmet Simon Peggel, kicsit talán furcsa lesz a megszokott színészeket egészen más karaktert alakítva látni (igazából Simon Pegg Scott szerepében elég közel áll a szokásos félnótás karakteréhez), de semmiképp nem a negatív értelemben.
Itt említeném az egyetlen pontot, ahol a film erőteljesen kapcsolódik az eredeti sorozathoz: Spock öregebb verzióját Leonard Nimoy, vagyis a legelső és eredeti Spock alakítja. A „gyengébbek kedvéért” a film végén az új és régi viszonyt az öregebbik Spock el is magyarázza, hiszen gyakorlatilag minden szava, amit ifjú énjéhez intéz, úgy is értelmezhető,
mintha a régi sorozat mondaná az újnak.
Merész vállalkozás volt belefogni ebbe a filmbe, de bejött. Elég megnézni, hogy mekkorát tarolt a film már az első hetekben, pedig nem kis ellenfele volt a legújabb X-Men képében. Érthető is, hiszen a logikai hibákat leszámítva tudta hozni az elődök erényeit.
Külön említést érdemel, hogy a mostanában megszokottal ellentétben a filmzenében a főszerepet a szimfonikus zene kapja. Még ha kicsit patetikus is, mindenképpen üdítően hat napjaink hollywoodi filmzenéi között. Pontosan patetikussága miatt sokszor nagyon jól passzol a szélesvásznon tényleg lélegzetelállító látványhoz, egy hatalmas űrcsata jeleneteihez, vagy egy bolygó belsejében keletkező fekete lyukhoz. Az ilyen pillanatok valószínűleg nagy élvezetet okoznak a rajongóknak, ugyanakkor valószínűleg nem egy embert motiválnak arra, hogy megnézzen egy-két korábbi filmet vagy évadot valamely sorozatból.
Habár a két-két ujjból formált „V” betű és a hozzáfűzött „Live long and prosper!” nem állták ki az idő próbáját, így mára senki se veszi komolyan, mindenki jót nevet majd rajta. Az összes többi Star Trek univerzumbeli elem, úgy tűnik, ma is aktuális. Hogyha ezeket az új sorozatban megspékelik a modern látványtechnikai elemekkel, még az is megeshet, hogy az új Star Trek sorozat népszerűsége versenyezni fog a nagy elődével.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
