Nulladik nap: tündérek és áramló energia
szerk. 2009. július 24. 15:37, utolsó frissítés: 16:15A Tündérground és a drum and bass volt a Félsziget nulladik napjának két fénypontja – a látogatószám rekordot döntött.
Mintegy tízezer látogatóval a tegnapi volt a legsikeresebb nulladik nap a Félsziget fesztivál történetében. Bár a nagyszínpadon még nem kezdődött el a program, a másik három helyszínen a közönség számos zenei stílus közül válogathatott. A Coke Terrace és az Ursus Party Tent programja már délután elkezdődött, itt a funkot, bluest, rockot vagy reggaet játszó romániai együtteseké volt a főszerep.
Aki pedig ingázott a helyszínek között, intermezzóként a Magyarországról érkezett tűzzsonglőr csapat több mint egy órás bemutatójára csábulhatott el az Artthing Művésztelepen. A Freedom Arénában viszont sötétedés után kezdődött az élet – aki már elmúlt 18 éves, drum and bassre bulizhatott hajnalig. Tegnap este bárkit kérdeztem, mit hallgat meg este, a válaszok nagy része
csak ennyi volt: megyünk a „tündérre”.
A Tündérground zenekar hozta a megszokott formáját, azt nyújtotta, amiért a közönség összegyűlt: dallamos, bulis, táncolható instrumentális zenét. A közönség magját a zenekar állandó rajongói adták, mert egy-egy ismerős dallam hallatán erősebb lett az üdvrivalgás, a kezek még magasabbra lendültek, a lábak még hangosabban dobogtak.
Az odatévedőknek is könnyű volt beindulni az elektronikus zene ritmusára, és ahogy egyre nagyobb lett a buli, már a színpad mellett húzódó füvön is ropták néhányan – de olyan is volt, aki fekve élvezte a koncertet. Emiatt ha nem figyeltél, ráléphettél valakinek a fülére, kezére vagy hasára.
A közönség nem engedte le könnyen a színpadról a fiúkat, tapssal és lábdobogással jelezték, hogy van még energiájuk táncolni. Persze mindezek mellett a zenekar tagjait is dícséret illeti, láthatóan ők is jól bepörögtek, és a 20 perces ráadással köszönték meg a rajongóknak a részvételt.
A Freedom Arena idei első fellépője Chris.SU volt, akit Magyarország egyik legismertebb drum and bass lemezlovasaként, illetve producereként tartanak számon. Letisztult és hideg, változatos és pörgős ritmusaival
egyre több és több bulizót csalogatott a sátorba.
Itt értem először tetten azt a technikai fejlődést, amiről a szervezők beszéltek: a fények és a sátorfalakra vetített képek tökéletes összhangban követték a zene ritmusát. A legváratlanabb pillanatban megtorpanó, aztán újra felpörgő, mintegy kétórás szett magasra tette a mércét a Freedom Arena összes, ezután következő fellépője számára.
Chris.SU távolságtartó és kimunkált ritmusai után Chase & Status meg MC Rage a drum and bass egészen más arcát mutatták meg. A skála a nyugis, éneklőstől a hajrázós rockig hullámzott, mindezt pedig pörgő breakbeat ritmusokkal fejelték meg – aki pedig ennek ellenére képes lett volna elunni magát, azt Mc Rage rázta fel egy-egy lelkesítő beszólással.
Rage karmesterként vezényelte az összegyűlt tömeget, és megmozgatta azokat is, akik eddig úgy hitték, nem tartoznak a legnagyobb bulizók közé. A sok nem volt elég az mc-nek, a maximumot akarta kihozni ebből a koncertből: a közönség nem csak táncolt, hanem együtt élt a színpadon tomboló zenészekkel.
Ha nem figyeltél, rád loccsanhatot a melletted álló söre – de kit érdekelt, a pólókból amúgy is facsarni lehetett a vizet. A fapadló való dübörgéssel követelt ráadás pedig a maximális megengedett ideig kitartott: a triónak csak azzal az indokkal sikerült elszakadnia a rajongóktól, hogy indul a repülőjük. Biztos vagyok benne, hogy ez nem kibúvó volt – rengeteg energiát adtak, de legalább annyit kaptak vissza.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
