Egy varázsló meghal, a halálfalók kirepülnek
Vizi Boromir 2009. augusztus 05. 16:06, utolsó frissítés: 16:17Két és fél órára való popcorn és innivaló társaságában talán elviselhető, hogy egy halom suta tinédzser féltékenykedik és csókolózik egy dark fantasynak szánt filmben.
Szögletes állú kamasz próbál helytállni a Gonosz elleni összecsapásban: a pattanásait a sminkkel eltakarták ugyan, de esetlenül téblábol a gyermek- és férfikor határán. Habár lehet, ez a sutaság nem fáj annak, aki nem olvasta a köteteket, és gyerekszínészként szívébe zárta a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe-t; azzal is lehet vigasztalódni, hogy Rupert Grint Ron szerepében még bénább.
Potter-Radcliffe többnyire komolykodó stréberarcot vág, bármilyen szörnyűség történik, érzelmek ritkán tükröződnek az arcán, ha pedig mosolyog, az inkább bárgyú vigyornak hat. Talán enyhítené a dolgot, ha a felnövő gyerekszereplők önmagukat játszanák, hitelesebbé téve az egyébként „hétköznapi” tinédzsergondokat idéző szituációkban bővelkedő történet fordulatait. Ám a féltékenység, összeveszés, kibékülés, szerelmes turbékolás pillanatai
a rossz vígjátékok jeleneteit idézik
a színészi játék gyengesége miatt; még szerencse, hogy Emma Watson (Hermione) néha megmenti a helyzetet, és nem fullad minden meghatónak szánt pillanat a nevetségességbe.
Mert egyébként újabb sötét, félelmetes fordulatot vesz a történet. A halálfalók és dementorok iszonyatos pusztítása a muglik világában egyébként az egyik legjobban sikerült jelenetsor, megadja a vészjósló alaphangot a film elején: a varázslókat és hétköznapi embereket egyre nagyobb veszély fenyegeti, Voldemort bűntársait immár semmi sem állíthatja meg.
Az új tanévben Harry még közelebb kerül Albus Dumbledore-hoz, a Hogwarts igazgatója több fontos feladattal is megbízza. Meg kell szereznie többek közt egy Voldemortra vonatkozó emléket az új bájitaltan-professzortól, Horace Slughorntól, aki több év után tér vissza tanítani a Hogwartsba.
Slughorn amolyan híresség-dzsánki:
maga köré gyűjti azokat a diákokat, akik a tehetségük vagy származásuk révén jó eséllyel futnak majd be a varázslóképző elvégzése után. Stratégiája általában beválik, a tanítványok sikereivel pedig saját presztízsét növeli: irodája falán ezekkel a volt diákokkal készült képeken pózol. Harry is bekerül ebbe a körbe, hiszen híres, anyja pedig, Lily Evans annak idején Slughorn kedvenc tanítványa volt. Ráadásul főhősünk váratlanul nagy tehetséget mutat a bájitalok elkészítésében, még Hermionét is lepipálja.
Mindezt egy régi tankönyvnek köszönheti, amelyet a magát Félvér Hercegnek nevező valamikori Hogwarts-diák hasznos széljegyzetekkel, kiegészítésekkel lát el. A zseniális recepteknek köszönhetően Harry kiemelkedően jól teljesít, meg is nyeri a legjobbnak járó szerencseszérumot, amelynek hatása alatt minden, amibe belekezd, sikerül. Ennek köszönhetően szerzi meg Slughorn emlékét is az egykor ugyancsak kedvenc diákjaként tőle tanácsot kérő Tom Riddleről, a későbbi Voldemortról.
Kiderül, a fiú már gyerekként a legsötétebb varázslatok iránt érdeklődött, és a horcruxokról kérdezősködik professzorától. Ezek olyan tárgyak vagy élőlények, amelyekbe
a lelkét felszabdaló varázsló átmenti magát az örökkévalóságnak.
Voldemort több horcruxot is létrehozott sötét lelke darabjainak megőrzésére, és mindaddig, amíg az összes el nem pusztul, ő gyakorlatilag halhatatlan – magyarázza Dumbledore.
Az idős varázsló és Harry horcruxvadászata azonban szerencsétlen véget ér: hiába küzdenek meg élőhalottakkal, hiába issza ki Dumbledore a horcrux-medált őrző méregkelyhet, azt már valaki elcsórta, és a helyébe hamisítványt tett.
A történet másik főszála Harry sulis ősellenségéhez, Draco Malfoyhoz kapcsolódik, aki halálfaló lesz, és becsempészi szövetségeseit az iskolába. A Sötét Nagyúrtól kapja feladatba azt is, hogy megölje Dumbledore-t – erre azonban nem képes. Hogy elvégzi-e valaki a piszkos munkát helyette, és hogy ki is a Félvér Herceg, kiderül a rész befejező képsoraiból.
A másik ősellenség, Severus Snape (Alan Rickman), a magyar fordításban Pitonként ismert ellenszenves professzor a Félvér hercegben úgy tűnik, végre színt vall,
de várjunk még a beskatulyázással,
amíg az utolsó rész is a moziba nem kerül. Aki a spoilerekre kíváncsi, elolvashatja könyvben, hogy valójában ki is ez az ellentmondásos – számomra az ötödik rész óta egyre rokonszenvesebb – figura. Most csak annyit, hogy különös módon a hatodik részben keveset szerepel. Pedig színészi játéka is nagyon jó, és a hetedik részt előkészítendő üdvös lett volna több konfliktushelyzetet bemutatni Harry és közte, mert azokban nincs hiány.
Nyilván rengeteg minden kimarad a könyvben szereplő jelenetekből, így vázlatszerű képet kapunk csupán az eseményekről. Kárpótlásul olyan speciális effektekkel dúsított jeleneteket láthatunk, mint például a kviddicsmeccs, ahol Ron abban a hitben, hogy szerencseszérumot ivott, minden labdát kivéd, vagy a Harryt és Ginnyt célzó halálfaló-támadás.
Ám az, aki most csöppen be a Harry Potter-világba, valószínűleg nem sokat fog megérteni a történtekből. Aki meg az összes részt látta,
csak bosszankodni tud az olyan elszúrt jeleneteken,
mint amilyen például Aragog temetése vagy Ron szerelemszérum-mérgezése. És akkor még nem szóltam Harry és Ginny kiteljesedő (?) szerelméről – de ott már az elején eltolták a szereplőválasztást, Bonnie Wright eléggé jelentéktelen kamaszként is, nem az a virágzó vörös szépség, amilyennek a könyv alapján elképzeltük, így nem is bánom, hogy keveset láttam a vásznon.
Túl keveset szerepel viszont Hagrid és Lupin, a következő részben fontos szerepet kapó új mágiaügyi miniszter, Rufus Scrimgeour alakja pedig meg sem jelenik a filmben (lehet azért, mert csak nemrég találtak megfelelő színészt a szerepre Bill Nighy személyében).
Többet vártam tehát a családi filmből dark fantasyvé avanzsáló sorozat új részétől. Így még nehezebb olyan utolsó fejezetet készíteni, ami logikailag jól zárja le a sztorit, és nem hagy elvarratlan szálakat. Ezért is tervezték kétrészesre a hetedik kötet filmváltozatát: a Harry Potter and the Deathly Hallows első része 2010 novemberében, a második 2011-ben jelenik meg. A sorozatot
a hírneve természetesen továbbviszi a box office-toplisták élén;
David Yates rendező ezt akár úgy is értelmezheti, hogy a rajongóknak tetszik a mű. De a Vanity Fairnek adott interjújához fűzött kommentárok is azt tanúsítják: a közönség kissé csalódott.
A rendező azt mondja, a hetedik első és második része különbözni fog a Félvér hercegtől, sőt egymástól is, lesznek nagy és látványos máguscsaták, sárkányok, világégés. Várjuk ki a végét, de addig is, inkább nézzük újra Az azkabani foglyot, a Félvér herceget pedig könyv alakban fogyasszuk inkább. A film nyáron légkondicionált moziban, két és fél órára való popcorn és innivaló társaságában viselhető el, hűvösebb időben inkább válasszunk más programot.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
