Hazaérkezett az Apor-kódex a Székely Nemzeti Múzeumba

2010. április 22. 20:19, utolsó frissítés: 20:22

Az erdélyi magyarság legértékesebb írásos emlékei sorát gyarapító Apor-kódex hazaérkezett Budapestről. A Székely Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű műkincsét magyar állami segítséggel restaurálták.

Gábor Áron ágyúja mellett talán ez a kódex a legértékesebb kincs a Székely Nemzeti Múzeumban. „A mai nap mérföldkő a Székely Nemzeti Múzeum történelmében: ennek a műtárgynak 140 évet kellett várnia arra, hogy a történelem által ejtett sebeket gondos kezek restaurálják” – utalt Vargha Mihály igazgató a műkincs viszontagságos múltjára. A kódexet, amelyet több mint két év alatt Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban restauráltak, április 22-én, a Könyv Világnapján adták át a sepsiszentgyörgyi múzeumnak.

A több mint 500 éves műtárgyról Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: lehetőséget teremtett a találkozásra, annyi embert vonzott a múzeumba, mint Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja. „A 2010-es esztendőt úgy alakítottuk, hogy a Székely Nemzeti Múzeumba két, a székelyföldi közösségnek szimbolikus jelentőségű műkincset hozzunk haza. Bevallom, elégtétellel tölt el, hogy ez sikerült, hiszen ez azt is jelenti, hogy az évtizedek óta váró kérdések megoldásának ideje végre eljött” – hangsúlyozta az önkormányzati vezető, aki megerősítette ismét: Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter ígéretéhez híven Gábor Áron ágyúja Székelyföldön marad.

Vargha Mihály külön köszönetet mondott Tóth Zsuzsának, aki az összetett felújítási munkálatot irányította – hiszen más-más személy foglalkozott a lapok, illetve a bőrkötés felújításával. A múzeumigazgató úgy véli, hogy a kódex múltjával egy külön könyvet lehetne megtölteni – a félévezredes múltja során az Apor-kódexet többen rejtegették, dugdosták. A lapok ma már nem mutatják jelét a viharos múltnak, de a történelmi dokumentum néhány lapját ki is tépték, többször el is ázott.

Az eredetiről két másolat is készült – ezek szintén roppant értékesek. A legértékesebb példány természetesen az eredeti, amelyhez az átadás során is csak kesztyűs kézzel nyúltak hozzá. Ezt a példányt egy megfelelően, nedvességtől, hőtől és fénytől szigetelt teremben tartják majd elzárva, a közönség pedig az egyik másolatot tekintheti meg.

Vargha Mihály azt is elmondta, hogy a kódex szövege a mai olvasó számára nehezen értelmezhető, hiszen a korabeli kalligráfiát nehéz kisilabizálni – de reményei szerint az ötszáz évvel ezelőtti magyar nyelvet híven tükröző műkincsről készül majd kritikai kiadás is. (közlemény)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!