Beszélgetés a Könyvhéten: fennhordja-e az orrát Kolozsvár?
2013. június 07. 19:10, utolsó frissítés: 19:10
Kell-e regionális központ Erdélynek, és amennyiben Kolozsvár tölti be ezt a szerepet, félő-e, hogy egy újabb Bukarestté válik, mivel elmarasztalható azért, mert nem figyel eléggé a többi városra, kisrégióra? Ezekkel a kérdésekkel indította H. Szabó Gyula, a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó igazgatója a Kolozs Vár kívülről, belülről című kerekasztal-beszélgetést június 7-én, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében. A beszélgetést Egyed Péter író, filozófus vezette, aki elöljáróban arról beszélt, Kolozsvár azért is különleges, mivel Erdély összes régiójából a városba áramlanak az emberek, a ma Kolozsváron élők egy csoportja Erdély leképeződésének tekinthető.
Nemcsak a magyarok, a románság is Kolozsvárt tartja Erdély "fővárosának", amely a Ceausescu-korszak utolsó tíz évét és a szintén sötét emlékű Funar-korszakot kiheverve az utóbbi 12 évben gazdasági és kulturális téren is felpezsdült. Ez az efervencia a kitörő életöröm jele az elnyomás és fásultság évei után - véli a filozófus.
A város mindig reprodukálta magát demográfiailag, nemcsak Kalotaszeg vagy a Mezőség biztosított utánpótlást, hanem a Székelyföld is. Egyed megállapította, az utóbbi 23 évben Székelyföldről érkezik a diákok többsége az egyetemre, és sokan itt telepednek le, s ahogy az elitkutatások is igazolták, a mai kolozsvári értelmiség jó része első- vagy másodgenerációs "székely bevándorló".
Milyennek tűnik más városokból nézve Kolozsvár, és Kolozsvárról hogyan tekintenek rájuk? A Kolozsvár Társaság beszélgetéssorozatot szervezett polgármesterekkel, amelynek következő meghívottjai Ráduly Róbert és Bunta Levente, Csíkszereda, illetve Székelyudvarhely elöljárói lesznek; a mostani beszélgetésen viszont a mintegy 20 résztvevő is kitárgyalta ezt a kérdést. Simon Judit nagyváradi újságíró például elmondta, városában kicsit úgy érzik, a figyelem elsősorban a központoknak tekintett Kolozsvárra, Marosvásárhelyre irányul, illetve a Székelyföldre - utóbbira azért, mert valóban utánpótlás-bázisként tekintenek a régióra a nagyobb városok, többek közt Várad is.
Jobban oda kellene figyelni Váradra, ott is elindult egyfajta pezsgés, könyvek jelennek meg, fesztiválokat szerveznek - hangsúlyozta. Váradról is jönnek könyvet, folyóiratot bemutatni Kolozsvárra, de Kolozsvárt érdekli egyáltalán valami Kolozsváron kívül? - tette fel a kérdést. H. Szabó Gyula szerint igazából a kolozsváriak egymásra sem figyelnek. A "székely-kolozsvári kettős identitásúak" részéről Egyed Ákos történész, akadémikus elmondta, Székelyföldön azt tapasztalja, az ottani értelmiség úgy érzi, a kolozsváriak "fennhordják az orrukat", azok is, akik Székelyföldről származnak.
Tibád Zoltán, a Kolozsvár Társaság egyik alapítója azt tartja kihívásnak, a kolozsvári negyedekben élő magyarokat hogyan lehetne megszólítani kulturális rendezvényekkel. Ugyanakkor kiemelte, Kolozsvár és Székelyföld között erőteljes oda-vissza hatás is tetten érhető, fiatal szakemberek egyfajta küldetéstudattól áthatva hazaköltöznek, és nagyszerű projekteket valósítanak meg, mint például a Csíki Székely Múzeum vagy a gyergyói Tarisznyás Márton Múzeum igazgatói, akik szintén Kolozsváron végeztek. Kolozsváron a múzeumokban nem látni a Munkácsy- vagy a nagybányai művésztelep kiállításaihoz fogható tárlatokat; az sem véletlen, hogy Sepsiszentgyörgyön lesz az alakuló Erdélyi Képzőművészeti Gyűjtemény, a TIFF-et megszervezik Csíkszeredában is - sorolta a székelyföldi fejlődést jelző fejleményeket.
Elhangzott még, hogy hatalmas a kulturális kínálat Kolozsváron, ám az internetet nem használó személyeknek nem is áll rendelkezésére olyan tájékoztató kiadvány, amiből tudomást szerezhetne róluk. Arról is szó volt, hogy bár a román és magyar közösségek párhuzamos kulturális világokban élnek, léteznek multietnikus projektek, mint például az Ecsetgyár, illetve hogy a kulturális főváros kezdeményezés kapcsán előtérbe került a magyar kultúra is, és immár értékként tételeződik a románok szemében.
A székelyföldi diákok egy részének nyelvi problémái vannak Kolozsváron itt-tartózkodásuk első éveiben, románnyelv-tudásuk hiányos, elszigetelődnek, frusztráltak, visszaszorulnak egyfajta nyelvi gettóba, aztán egy részük emiatt Magyarország felé orientálódik; ezen javíthatnának a kísérleti jellegű nyelvkurzus-projektek. A székelyföldi városok jelenleg próbálják pótolni évszázados lemaradásukat, az elszigeteltséget próbálva feloldani, ugyanakkor Kolozsvárról az is érzékelhető, hogy gazdaságilag és kulturálisan is erősödik a régió.
A kulturális rendezvények törzsközönségét Kolozsváron is lehetne bővíteni, ugyanakkor nem szabadna elhanyagolni az olyan településeket, régiókat, mint Beszterce, Brassó, Szászmedgyes, Fogaras, Segesvár, Nagyszeben és a szórvány. Hatalmas igény mutatkozik az ottani közösségekben, hogy Kolozsvárról odalátogassanak, "kultúrát vigyenek", előadást, könyvbemutatót, rendezvényeket - hangzott el a mintegy kétórás beszélgetésen. (tudósítónktól)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
