Electrobaroc: Szabó András kiállítása
Fülöp Noémi 2009. október 15. 16:01, utolsó frissítés: 2009. október 16. 09:34“Valamilyen virtuális barokkot látok a levegőben: a túlburjánzás, a rengeteg fölösleges elem, az erős fény-árnyék kontraszt, ami a barokkra volt jellemző.”
Meglepően sokan jöttek el Szabó András Electrobaroc kiállításának tegnap esti megnyitójára, a Mátyás-ház pincéjében található új kiállítóterembe. A távoli látásra fekete-fehér fotót, közelebbről grafikát mutató képekre a látogatók első, szinte szabványos reakciója, hogy közel mennek, szinte belebújnak, ha merik, meg is érintik:
mindenkit az érdekel, hogyan is készülnek a képek.
Miután ezt sikerült kideríteni, a látogató hátrább lép, elkezdhet arra figyelni, mit is ábrázol a kép. Jellemzően egy (és nem több) emberalakot, akiről az őt körülvevő tárgyak vallanak. Vagy csak tárgyakat, szobabelsőket, amelyeknek rengeteg apró részletén hosszú percekig vándorol a szem. Aki egyszer látta Szabó András képeit, garantáltan emlékezni fog rájuk.
A képek alapja fehér műanyag lap, amelyet Szabó András markertintával fest be, majd ebbe karcolja bele a képet. A technika saját találmány, neve még nincs: “próbáltam neki nevet adni, de még nem találtam semmit” - mondja a művész. Arról kérdezve, mennyi idő alatt készül el egy-egy kép, számolni kezd.
“Sajnos nem engedhetem meg azt a luxust, hogy egyfolytában ezen dolgozzak – mondja. – De ha egyfolytában azon dolgoznék, egy egynégyzetméteres kép három-hét nap alatt készülne el. Mindig akad valami, nem ebből élek – csip-csup reklámgrafikai munkákat vállalok, meg a családommal foglalkozom. Nincs műtermem, ez is nehézséget jelent.” A képek fotók alapján készülnek: “először kitalálom,
valami megszületik a fejemben, és azt lefényképezem.
A koncepció születik meg nehezebben, utána elkészítem a fotót, és annak alapján karcolom ki, az már nem olyan nehéz” – magyarázza Szabó András.
>> Szabó András képei a Munkatelepen >>
Míg régebb a tradíció és a globalizáció találkozása foglalkoztatta, manapság inkább az ember és tárgyai, szerszámai kapcsolatával, és a virtuális világgal foglalkozik. Ami a kiállítás címét illeti, a művész párhuzamot talált a mostani kor és a barokk között: “valamilyen virtuális barokkot látok a levegőben” - fogalmaz.
“Közös a két korban a túlburjánzás, a rengeteg fölösleges elem, az erős fény-árnyék kontraszt, ami a barokkra volt jellemző. A mostani társadalomban csak fekete-fehér létezik, nincsenek árnyalatok a kettő között. A túlburjánzással pedig az informatika, az információ túlburjánzására gondolok: a tárgyaink, a technológia, a virtuális tér saját magát szaporítja.”
A kiállítás október 24-éig tekinthető meg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
