Spiró György: a regényírás borzalmas meló
lejegyezte:Fülöp Noémi 2010. március 04. 16:57, utolsó frissítés: 16:57A magyarországi író úgy véli, a legjobb számára, ha egyedül ülhet egy íróasztal mögött, és hülyeségeket gondolhat.
“Borzalmas melónak érzem a regényírást, sajnálom és szánom azt, aki jó regényt ír, mert tudom, mekkora munka van benne” – fogalmazott Spiró György, akivel Balázs Imre József beszélgetett tegnap Kolozsváron, a Korunk Akadémia rendezvényén. Hozzátette, éppen ezért nem akart nagyprózát írni, és pechnek érzi, hogy éppen ehhez van affinitása.
A dráma- és regényíró a kilencvenes években a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, azelőtt pedig közel tíz évig dolgozott dramaturgként a kaposvári Csiky Gergely Színháznál. Azonban színházidegen szerzőnek érzi magát – elmondta, ha drámát olvas, képekben látja a cselekményt. Azonban ugyanannak a darabnak a színházi előadását nem biztos, hogy annyira jónak találja, mint a saját, elképzelt változatát.
“A drámát mindenképpen érdemes hangosan olvasni: füllel befogadandó műfaj. De a prózának is jót tesz a felolvasás,
segít meghallani a fals dolgokat” -
tért vissza később a témára. Elmesélte, először úgy akart dramaturg lenni, hogy azt sem tudta, pontosan mit jelent a szó, később azonban rájött, nem neki való a munkakör. A legszívesebben a színház büféjében folytatott beszélgetésekre emlékszik vissza.
“Örvendek, hogy nem vagyok többé színháznál” - tette hozzá Spiró. Elmondta, úgy véli, egy jó szerző az adott színházra és társulatra ír, számára azonban gyakran fontosabbak voltak ennél a saját ötletei. “A normális darabszerző segít a színháznak és a színház neki. Engem viszont fojtott, megkötött a színház – fogalmazott az író. – Nekem az a jó, hogy egyedül üljek egy íróasztalnál és hülyeségeket gondoljak.”
Fogság című nagyregénye kapcsán elárulta, megpróbált az olvasóhoz alkalmazkodni a szöveg stílusában. Már a nyolcvanas évek végén észrevette, hogy diákjai a bölcsészkaron kevésbé műveltebbek, kevesebbet olvasnak, és a szövegértéssel is gondjaik vannak. “Mára egyáltalán nem műveltek, nem olvasnak, és a szöveget sem értik” - fűzte hozzá.
Ezért filmszerű fogalmazásmódot használt a regényben, olyan víziókban gondolkodott, amelyek célba tudják juttatni a képet. Elmondta, úgy véli, amennyire csak lehet, egyszerűsíteni kell a nyelvet, és nem biztos, hogy az olvasóhoz való alkalmazkodás rosszat tesz az irodalomnak. “Ugyanez a színházban nem merül fel,
ott eleve analfabétáknak írjuk a szöveget” -
mondta Spiró György. A Fogság egyik kulcsproblémáját a főhős alakja jelentette – míg számos regényében valós szereplőket használt fel, ezúttal saját vonásait kellett felhasználnia. “A magyar főhősök kevésbé karakterek, inkább sokaságot, egy nemzet vagy egy réteg pozitív tulajdonságait jelképezik” - magyarázta az író. Azonban véleménye szerint minél esendőbb egy főhős, az olvasó annál könnyebben tud azonosulni vele. Ezért saját regényei főhőséül szívesebben választ egy-egy középszerű figurát – azonban az ilyen szereplőt a legnehezebb ábrázolni.
Legújabb regénye, a Feleségverseny számos vitát váltott ki Magyarországon. A cselekmény az író szerint a magyar történelem eseményeit variálja, a szereplők pedig prolik és buták, bár az érzelmi intelligenciának nincsenek híján. Bár a regény számos negatív kritikát kapott, a könyv mégis jól fogyott az üzletekben.
“Ma nem nagyon függ össze a kritikai és az olvasói fogadtatás – minden attól függ, hogy az író be van-e vezetve. A kritika elvesztette tájékoztató funkcióját” - fogalmazott az író. Hozzátette, egyelőre nem tudja megállapítani, mennyire jó a Feleségverseny: még emlékszik a szándékokra, így nem tudja elolvasni idegen szemmel.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
