2026. október 20. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

The Ghost Writer: egy intelligens thriller

Fülöp Noémi 2010. július 26. 09:35, utolsó frissítés: 10:10

Annak a nézőnek való, aki szereti, ha nem nézik hülyének, aki vevő az apró részletekben rejlő iróniára és az intelligens szórakoztatásra.


A The Ghost Writer egy na végre-film. Végre egy olyan thriller, ahol a történet vége nem látható előre már az első tíz percben, és ahol a rendező nem próbálja autósüldözések, verekedések, robbanások, golyóváltások végtelen sorával kompenzálni az ötlethiányt. Mintha Roman Polanski tudná, hogy utoljára a Mátrixban (szigorúan első rész!) voltam képes ásítás nélkül végignézni egy pár percesnél hosszabb akciójelenetet.



A The Ghost Writer-ben egyetlenegyszer lőnek, a jelenet nem tart tovább hatvan másodpercnél. Terroristákat csak a tévé képernyőjén látunk néhány vágókép erejéig, a laptopok szövegszerkesztésre és internetezésre, a mobiltelefonok kizárólag kommunikációra szolgálnak. A leginkább hi-tech kütyü egy terepjáró beépített GPS-készüléke – és még azt illetően is erős a gyanú: csak azért került bele a történetbe, hogy


a szép, hosszú autóreklám ne lógjon ki éppen annyira a forgatókönyvből.



Vagyis eszköztár szempontjából teljesen oldschool filmmel van dolgunk, amiről számos kritikusnak egyenesen Hitchcock jutott eszébe. A névtelen főszereplőnek egy brit miniszterelnök memoárjait kell a háttérből újraírnia, miután elődjét tisztázatlan körülmények között eltették láb alól. A szellemírót Ewan McGregor alakítja, aki a Star Wars óta valahol Hollywood sztárparádéjának perifériáján evickél: el sem süllyed, de a fősodrásba sem sikerül bekerülnie.

Polanski esélyt adott neki arra, hogy bebizonyítsa, méltatlanul – McGregor pedig jelesre vizsgázott. Akárcsak a miniszterelnök, Adam Lang bőrébe bújt Pierce Brosnan, akinek végre megengedtetett, hogy őszüljön és pocakot növesszen, sőt, időnként kimondottan antipatikus legyen. A filmbéli miniszterelnök egyik nagy szégyene, hogy valamikor színész volt, bár az akkor tanultaknak politikusként is jó hasznát veszi.


És a The Ghost Writer egyik nagy élménye az, amikor Brosnan arcán úgy villan fel (szándékosan) oda nem illő színészi kellékként a leporolt Bond-mosoly, mint biztonsági őr kezében a Hello Kitty-táska. Tulajdonképpen pofonegyszerű fickó ez a Lang: a kocogástól átizzadt pólóban kepeszt, ha feldühítik, odacsapja a telefonját és folyékonyan káromkodik, a feleségét nyíltan csalja a szőke asszisztenssel, döntéshelyzetekben pedig


felváltva fogadja el a két nő tanácsait.

Az asszisztenshez sok nincs, mit hozzáfűzni – Kim Catrall talán az egyetlen gyenge láncszem a szereposztásban, nem sikerül levetkőznie Samanthát, bár mindenképpen üdítő végre az életkorához szabott ruhákban látni. A feleség, Ruth (Olivia Williams) viszont annál bonyolultabb a maga érzelemkitöréseivel, amiket mániákus sétákkal vezet le a kihalt szigeten.

A sziget szintén kulcsszereplő: ide dugják el egy hipermodern villába a miniszterelnököt és stábját az illegálisan lekapcsolt és a CIA-nek tortúra céljából átadott terroristák miatt kirobbant botrány elől. A betonfalak és designer-bútorok körülbelül annyira otthonosak, mint egy parkolóház, és nem segítenek a tengerpartra nyíló, padlótól plafonig tartó ablakok sem – bár nem Nagy-Britanniában, hanem Amerikában vagyunk, ezen a strandon soha nem süt a nap.


Persze, a borús időre szükség van ahhoz, hogy tartható legyen a film szürkés-kékes, kimondottan feszültségnövelő kromatikája. És bár egy thrillerben szokatlan, inkább egy retro-rajzfilmhez illő hangokkal operál, Alexandre Desplat zenéje is jócskán betesz a néző idegeinek.

A több mint két óra egyáltalán nem tűnik soknak ehhez a történethez, ami néha az unalom határáig lassít, csak hogy egy teljesen váratlan bokánrúgással ébreszthessen fel. A The Ghost Writer annak a nézőnek való, aki szereti, ha nem nézik hülyének, aki vevő az apró részletekben rejlő iróniára és az intelligens szórakoztatásra.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS