Segesvári Filmfesztivál: már csak egy mozi hiányzik
Fülöp Noémi 2010. június 27. 15:01, utolsó frissítés: 15:01A tegnap zárult filmszemlén esténként 600-700 fős közönség gyűlt össze a segesvári vár főterén, gyakran a zuhogó esővel is dacolva.
Ahhoz, hogy megváltoztasd a világot, nincs szükség bonyolult dolgokra – néha egy apróság is elég: például az, hogy mosolyt csalsz valaki arcára. Ezt üzente Ana Mares másfél percben azzal a filmmel, amely megnyerte a Segesvári Filmfesztivál Váltsd meg a világot 99 másodpercben című, iskolásoknak szóló versenyét.
A zsűri: Maureen Prins, a Solar World Cinema mozikaraván kitalálója és Alessandro Battaglini, a Leeds-i Filmfesztivál rövidfilm-szekciójának volt menedzsere úgy vélte, a Hogyan változtasd meg a világot 99 másodpercben című film volt az a beérkezett, húsznál több alkotás közül, amely a legügyesebben értelmezte a tágra szabott tematikát.
A 17 éves, bukaresti Ana Mares idén a TIFF Let's Go Digital című, iskolásoknak szóló filmes workshopjában ismerkedett meg közelebbről a filmkészítéssel. Bár a zsűri úgy vélte, a rövidfilm számos megoldása arra utal, hogy
alkotója szép filmes karriert futhatna be,
Ana elmondta: még nem döntötte el, hogy filmkészítéssel vagy valami egyébbel szeretne foglalkozni. A verseny megszervezésében a Microsoft volt a filmfesztivál csapatának segítségére, akik ízelítőül szánták a pályázatot Imagine Cup című filmes versenyükhöz, amely iskolásoknak és egyetemistáknak szól több tematikában.
A Segesvári Filmfesztivál utolsó napján a Microsoft két workshopot is szervezett: a diákoknak filmkészítő eszközöket és programokat, míg a filmforgalmazó cégek képviselőinek online filmmegosztó technológiát mutattak be. Ana Mares pedig nagy tapsot kapott a fesztivál záróestjén is, ahol teltházzal vetítették Radu Mihăileanu Concertul (A koncert) című filmjét. A történet főszereplője az orosz Balsoi Színház világhírű zenekara, akiket antiszemita meggondolásból elbocsátanak.
Sok évvel később azonban az egykori karmester véletlenül hozzájut egy meghívóhoz egy párizsi koncertre – és összetrombitálva zenész ismerőseit, a régi zenekar nevét felhasználva elindulnak Franciaországba. A film főszereplője Caliu, a Clejani-i cigányzenekar vezetője, aki képes volt CD után, hallásra megtanulni egy Csajkovszkij-művet. Bár a vetítés közben eleredt az eső,
a közönséget nem sikerült elriasztania:
megvárták a Sensor együttes fesztiválzáró koncertjét is. A több mint tíz éve zenélő együttes a legváratlanabb eszközökön dobolva hódította meg a romániai és a külföldi közönséget.
A vár főterén Adrian Titieni fesztiváligazgató becslése szerint minden este 600-700 fős közönség gyűlt össze, akik a hideggel és az esővel dacolva is végigülték az éjszakába nyúló vetítéseket. Az időjárás a fesztivál szervezőit is folyamatos készültségben tartotta, akiknek sikerült megoldaniuk, hogy a szerda esti Groovy Base Band koncertet leszámítva, a programban szereplő egyetlen rendezvény se maradjon el.
Van esély arra is, hogy jövőre megoldódjon a fesztivál talán legnagyobb gondja: egy igazi moziterem hiánya is. A napközben zajló vetítések helyszíne, az Aristocrat Club berendezése és technikai felszerelése ugyanis nem teszi lehetővé az igazán minőségi vetítéseket – a helyi önkormányzatnak pedig idén nem sikerült megszerezni az anyagi hátteret a másik lehetséges helyszín, a várban lévő Zander terem felújításához.
Anca Raţiu, a polgármesteri hivatal szóvivője elmondta: sikerrel pályáztak a fejlesztési minisztériumhoz a terem felújításához szükséges összegért, azonban a válság miatt a pénz még nem érkezett meg. „Reméljük, hogy jövőre már ezen
az új helyszínen is lehet majd vetítéseket szervezni
a filmfesztiválon” - tette hozzá a szóvivő. Pénteken este olyan filmet vetítettek a várban, amelyben szintén nagy hangsúlyt kapott a zene. Nap Toader Nuntă în Basarabia (Besszarábiai lagzi) című filmjét premier előtt láthatta a segesvári közönség. A történet könnyed vígjátékként indul: egy fiatal házaspár utazik a menyasszony családjához Besszarábiába, hogy ott hagyományos lagzival ünnepeljék meg egybekelésüket.
Persze nincs egyszerű dolguk – a menyasszony szüleit éppen mély gyászban találják elpusztult pincsijük miatt, a vőlegény úgy berúg a legénybúcsún, hogy másnap reggel újra meg kell tanulnia járni, az anyatárs beletöri a kulcsot a menyasszony szüleinek zárába, és emiatt a tűzoltóknak kell kimenekíteniük mindenkit a tömbház sokadik emeletéről.
A film második felénél azonban megkeseredik a mosoly a közönség arcán: a poénok hirtelen nem is olyan viccesek, ha a téma Besszarábia és Románia lakóinak viszonya. A románok azt sérelmezik, hogy egyes vendégek oroszul beszélnek az esküvőn, a helybéliek azt hánytorgatják fel, hogy 1940-ben Románia átengedte a területet a Szovjetuniónak. Nap Toader a vetítés előtti sajtótájékoztatón elmondta, Chișinăuban a kényes pillanatok miatt
nem is sikerült olyan mozit találni, ahol műsorra tűzték volna a filmet.
Azonban hozzátette, nem adják fel, és ha másként nem megy, nyílt téren szervezik meg a román-moldovai-luxemburgi koprodukció bemutatóját. A romániai mozikban egyébként a tervek szerint szeptember végétől lehet majd megtekinteni a filmet.
A fesztivál utolsó napjának reggelén Jacques Audiard Un Prophete (Egy próféta) című filmjét vetítették: egy francia börtönbe bekerült, francia-arab származású fiatal történetét. Malikot vegyes származása miatt egyik nemzetiséghez tartozó fogolytársai sem fogadják be, így az olasz Luciani védencévé válik, akinek egy különösen kegyetlen gyilkosság végrehajtásával kell bizonyítania.
A francia börtönben az élet bizonyos tekintetekben alig különbözik egy alacsonyabb kategóriás szállodától. A magánzárkák falait poszterek díszítik, a hűtőben márkás pia bújik meg, az elítéltek esténként pornófilmet néznek tévéjükben, de akár számítógéphez vagy mobiltelefonhoz is hozzájuthatnak – a különböző drogokról nem is beszélve.
A foglyok belső hierarchiájában azonban mindenkinek ki kell vívnia a maga helyét, minden szívességért viszonzás jár, a védenc pedig feltétlen engedelmességgel tartozik védelmezőjének. Audiard azt meséli el: hogyan válik valaki naiv srácból felnőtt férfivé és egyúttal befolyásos bűnözővé kevesebb, mint három börtönben töltött év után?
A nap meglepetését azonban a The Milk of Sorrow című film jelentette.
Essünk túl a nehezén: Claudia Llosa filmjének főszereplője egy olyan lány, aki egy krumplit hord a vaginájában. Fausta így próbál védekezni a brutális nemi erőszak ellen, amelynek terhes édesanyja áldozatául esett a Peruban a nyolcvanas években dúló gerillaháborúk idején.
Ha azonban az ember ezen a nem túl kellemes kérdésen túl tudja tenni magát, egy Garcia-Marquez regényeibe illő perui mesét fedez fel. Fausta a Nagy Házban vállal munkát cselédként, amelynek tulajdonosa egy-egy igazgyönggyel jutalmazza a lány helyben költött, megismételhetetlen énekeit. A főszereplő arra gyűjt, hogy méltóképpen eltemethesse édesanyját, lehetőleg azelőtt, hogy unokanővérének még egy helybéli szappanoperához mérten is giccses lagzijára sor kerülne.
A lány az édesanyja által teremtett, babonákkal és félelmekkel teli világban nőtt fel, ahol a rettegés fő okát a férfiak jelentik – de emellett tartani kell például attól is, hogy ha az ember eltávolodik a faltól az utcán jártában, elcsíphetik a gonosz szellemek. Amikor egyedül marad, a legnagyobb kérdést az jelenti számára: megtalálja magában a bátorságot ahhoz, hogy szóba álljon a világ többi részével? Úgy tűnik, Fausta története azok közé a filmek közé tartozik, amiket vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak – de egyetlen nézőt sem hagynak hidegen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
