Splice: édeshármas Lénnyel
F. N. 2010. szeptember 15. 15:13, utolsó frissítés: 15:13Csak az a kérdés, hogy vajon a mesterségesen kreált, mérges tüskéjű, szárnyas-kopoltyús, egyébként gyönyörű Lény a legbetegebb?
A Splice trailerét kissé eltolták. Ezt a filmet úgy próbálják eladni, mint egy hétköznapi horrort, ahol a szép vörös főszereplőnő és a jóképű barna főszereplő menekülnek a rettegett Lény elől, amit létrehoztak. Aki azonban ennek alapján jó kis mészárolós filmre spórol, pofára esik – aki pedig ennek alapján kihagyja, mert rosszul van a vértől, szintén pofára esik: lemarad valami jóról.
A Splice horrorfaktora meglehetősen alacsony még akkor is, ha a néző nem a Saw akárhányrészes sorozatán nőtt fel. Mélyebb, kevésbé evidens szinteken működik – nem fizikai, inkább szellemi-lelki rosszullétre ébred utána az ember. Sajnos, a vége ennek sem sikerült, mint az utóbbi időben jó néhány hollywoodi (vagy máshonnan származó) produkciónak – de mielőtt még elrontották volna,
sikerült egy jó filmre valót beleadni.
Elsa és Clive (Sarah Polley és Adrien Brody) tudósok, akikhez a szokásos nerd-kép két dimenzióján túl sikerült egy harmadikat is hozzáadni. Első látásra úgy tűnik, nagyon működőképes párosról van szó, a hálószobában és a laboratóriumban egyaránt. Jelenleg éppen szemek és végtagok nélküli, szőrtelen golyhókkal kísérleteznek, amelyekben több állatfaj DNS-ének legjavát egyesítették azért, hogy később gyógyszerek alapanyagait vonják ki belőlük.
A háttérben viszont Elsa és Clive főnökeik ellenkezése ellenére is belehímezik az emberi DNS-t a szőttesbe, úgy, hogy a következményekkel maguk sem igazán sincsenek tisztában. A digitális anyaméhből villámgyorsan megszületik a Lény, amelybe az ébredező anyai ösztönű Elsa persze a saját DNS-ét kombinálta bele (Clive egyébként csak a film végén döbben rá erre a néző számára szinte egyértelmű részletre).
Miután sikerül megegyezniük abban, hogy a teremtményüket nem gázosítják el, inkább rejtegetik a világ elől (mondván, úgyis gyorsan öregszik), Elsa és Clive tömörítve átélik a szülőség fontosabb szakaszait. A Lény, akit Drennek neveznek el, nem szereti a főzeléket – de kiderül, ha megcukrozzák neki, kétpofára zabálja. Tüdőgyuszit kap, Elsa halálra aggódja magát, Clive viszont megragadja az utolsó lehetőséget, hogy megszabaduljon tőle (nem sikerül).
A két kis golyhó (egyébként Frednek és Gingernek hívják őket) felügyelőik figyelmetlensége miatt, közönség előtt, élő adásban széttépi egymást –
úgy tűnik, a kísérlet becsődölt,
Elsa és Clive laborját bezárják. Dren kamaszodik, hisztis és unja magát a csűrben, ahová jobb híján rejtették el kissé felkészületlen nevelői – közben pedig egyre erősebb és félelmetesebb.
Bár minden pillanatban ott a lehetőség, hogy Dren pont most tépi szét a nevelőszüleit, a vérengzés kellemesen hosszú ideig elmarad. Helyette egyre bonyolódik egyik oldalról Elsa és Clive, másik oldalról Elsa, Clive és Dren kapcsolata – három élőlény, akik közül egy sem komplett. Csak az a kérdés, hogy vajon a mesterségesen kreált, mérges tüskéjű, szárnyas-kopoltyús, egyúttal gyönyörű izé a legbetegebb?
Vincenzo Natali rendező jó néhány kellemetlen kérdést tálal fel csípős humorral körítve, párkapcsolatról, a tudomány etikájáról, a DNS-manipulációról – a felelősség mibenlétéről és határairól. Hogy mit keres a film végén az az olcsó, buta és gusztustalan jelenetsor, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni (legalább az az egy biztos: nem a producer, Guillermo del Toro volt). Talán nem is olyan érdekes, tévedni emberi dolog.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
