A sárkánytetkós lány: svéd krimi importált klisékkel
Fülöp Noémi 2010. augusztus 07. 10:02, utolsó frissítés: 10:04A rendezőnek majdnem összejött vászonra álmodni egy izgalmas, többrétű, nagyon szerethető női szereplőt – aztán jól elrontotta.
Lelkiismeretfurdalásom van: képes voltam úgy végignézni egy krimit, hogy néhány nappal később már elfelejtettem, ki volt a gyilkos, és hogyan derítették ezt ki a főszereplők. Nem azért, mintha annyira unalmas vagy előrelátható lett volna a nyomozás, csak egyébbel voltam elfoglalva filmnézés közben.
A titok nyitja, hogy a The Girl with the Dragon Tattoo című, európai, konkrétabban svéd krimiről van szó, amit Niels Arden Oplev rendezett, svéd színészekkel (akikhez nemsokára szintén eljutok).
De essünk át a kötelező tananyagon: a film Stieg Larsson Millenium című, világhírű regénytrilógiájának több mint 500 oldalas első könyve alapján készült, eredetileg kétszer 90 perces tévéfilmnek szánták, az eredeti cím: Män som hatar kvinnor azt jelenti, Férfiak, akik utálják a nőket, tervezik a film amerikai változatát Daniel Craig főszereplésével,
a két svéd folytatásnak pedig már a trailere is elkészült.
Rosszhiszeműen gyanakodni kezdek, ha férfiak írnak/rendeznek női főszereplőjű történetet. Az ilyesmi ritkán sikerül, mert kevés férfi képes elfelejteni azokat a helyzeteket, amelyekben látni szeretné a női főszereplőjét – azon helyzetek kedvéért, amelyekbe az illető főszereplő magától belekeveredne. Oplevnek majdnem összejött.
Lisbeth Salander, a sárkánytetkós lány tépett hajú, szegecses fekete cuccokban feszítő sötét angyal, akinek a bőrébe Noomi Rapace bújik bele – mintha ráöntötték volna. Lisbeth élete gyerekkorától tele tragédiákkal, nem csoda, hogy huszonéves korára tüskés, befelé forduló vadóc lett belőle, aki egy magánnyomozó cégnél kamatoztatja hackertudását.
A film első negyedében Lisbeth-t megerőszakolja a gyámja, egymás után kétszer, jól kitartott jelenetekben (az nem derül ki, miért van szüksége egy 24 évesnek gyámra). De még mielőtt feltenném magamnak a kérdést, hogy ha Lisbeth valóban annyira okos, miért sétált bele a csapdába másodszor is, a tetkós lány
olyan átgondoltan áll bosszút a pasason, hogy öröm nézni.
Lisbeth amellett, hogy kemény csaj, leszbikus is, bár ez a továbbiakban sajnos teljesen mellékes tényezővé sikkad. Valamiért úgy dönt: segít Mikael Blomkvist-nek (Michael Nyqvist), az üdítően ronda férfi főszereplőnek, aki egyébként néhány hónap börtön előtt álló újságíró. Blomkvist éppen elvállalta, hogy kideríti, hová tűnt el negyven évvel ezelőtt Henrik Vanger unokahúga.
Az unokahúg a másik lány a filmben, újra meg újra feleselve Lisbeth alakjára. Harriet Vanger (Ewa Fröling) úgy nincs, hogy közben van is: szőkén sugárzik valami tó partján Mikael gyerekkori emlékeiből, és régi fotókról küld vissza vesébe hatoló vagy éppen meghatóan zavart tekinteteket a jelenbe. Akár Lisbeth, Harriet is beállt időnként magánnyomozónak, azonban neki korántsem ment olyan jól, mint goth punk utódjának – Harriet félt valamitől, és nagyjából ez minden, amit tudunk róla.
Azonban Harriet az összes többi szereplővel együtt menthetetlenül kifakul a sötéten lángoló Lisbeth Salander mellett. Íme, mivel foglalkoztam ahelyett, hogy a gyilkoshoz vezető szálakra figyeltem volna. Sokkal érdekesebbnek tűntek a Lisbeth szemhéja mögött rejtőző titkok, vagy azok a kusza szálak, amik a lányt a külvilághoz fűzik. Oplevnek majdnem összejött
vászonra álmodni egy izgalmas, többrétű, nagyon szerethető női szereplőt –
aztán jól elrontotta. Tulajdonképpen tökmindegy, hogy a könyvben még indokolt, ám a film hosszának korlátai miatt a levegőben lógó jelenetről van szó, vagy egyszerűen csak arról, hogy muszáj volt valahogy megmutatni azt a sárkánytetkót Lisbeth hátán.
A két főszereplő szexjelenete történésnek idegesítően megalapozatlan, szexjelenetnek viszont nevetséges, annyira nélkülöz minden kémiát. Az ilyesmit a Lisbeth-féle kemény (és leszbikus) csajok elintézik egy vibrátorral. Hiába próbáltam újra megszeretni Oplev krimijét, még a félhomályba burkolódzó, fagypont alatti skandináv tájak morcos bája sem segített – kár érte.
A Dragon Tattoo ráadásul egymás után többször is befejeződik, és minden finálé egy picivel rosszabb, mint az előző. Aki jót akar magának, sétáljon ki a moziból azon a ponton, ahol úgy érzi, itt kellene a végének lennie, és ne foglalkozzon azzal, mikor gördül le a stáblista. Vagy egyszerűen csak ne olvasson tovább.
A The Girl with the Dragon Tattoo azzal végződik, hogy Lisbeth Salander lenyúl egy rakat pénzt, és valami pálmafás tengerparton, tűsarkúban, szőke parókával kászálódik elő egy limuzinból. Elvégre egy jócskán roncsolt lelkű, antiszoc nő minden bajára gyógyír, ha kiszőkül és pálmafák alatt tipeg. És persze azonnal tökéletesen tud járni magassarkúban, ahogy lehúzta a bakancsát – ilyen is csak egy férfinak juthat eszébe.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
