Patócs Júlia: Kávé és múzeum
Patócs Júlia 2011. március 05. 10:22, utolsó frissítés: 14:33"- Az más – enyhült meg a nővér, és ahogy a kávé illata betöltötte a vizsgálót, valahogy egy meleg takaró is előkerült." #b#Novellapályázatunk különdíjasa.#/b#
Mint minden reggel, kifőzte a kávét, és az asztalra készítette a napi sajtót. Két tenyerével átfogta a porcelán kiöntőt. Szerette így melegíteni kezét, s mélyen belélegezni az ébresztő illatot, miközben szemével pásztázta a híreket: „A hetvenes-nyolcvanas éveket idéző használati tárgyakból készül tárlat…”
A kórház kilencedik emeletén, a koraszülött osztályon épphogy langyos volt a fűtőtest. A gyerek még nem nyomott három kilót. Vékony, kórházi blúza ellen hangos sírással tiltakozott.
- Hallgattassa már el! – parancsolt a nővér ridegen.
- Fázik…
- Amíg sír, nem tudjuk elkezdeni a vizsgálatot.
Két kezét az apró reszkető kis testre fonta, hogy ellensúlyozza az elvetemedett ablak repedésein besüvítő novemberi hideget. Esélytelenül. Kopogtak. Anyja érkezett, otthonról. A csomagból negyed literes üveg kifőtt kávé kerül elő. Még meleg…
- Presszóban főtt vagy csöbörben?
- Presszóban…
- Az más – enyhült meg a nővér, és ahogy a kávé illata betöltötte a vizsgálót, valahogy egy meleg takaró is előkerült. A gyerek elfáradt már a sok sírásban, elkékült szája szélét összeszorítva elaludt. A vizsgálat három percig tartott.
Nagy lendülettel fordult a reggeli kapkodásban, és a kávéfőző nagyot koppant a konyha kövén. Fekete műanyag fogója messze pattant. Lehajolt, felvette… Akkor vásárolták, amikor a gyerek három éves volt, a húga meg másfél. Már át lehetett járni a határ túloldalára, beszerezni mindazt, amit otthon nem lehetett kapni. Háromszor is meggondolta, hogy vajat vegyen meg sajtokat, vagy áldozzon végre egy masinára. Végül utóbbi mellett döntött, hogy ne kelljen mindig hazajárni az anyjához, és üvegben hurcolni végig a városon a kifőtt kávét. A kis, kétszemélyes kotyogó éveken át segített túlélni a hosszú munkanapokat és a varrógép mellett töltött éjszakákat. Amikor először lesodródott az asztalról, elveszett az egyik, fülét tartó nittszege. Azóta egy drót biztosította, hogy használni lehessen. Éveken át bírta így, sebesülten is. Most vége, ripityára tört. A hűs fémdarabot két tenyere közé fogta, szemével végigsimogatta, és gondolatban elhelyezte lelke múzeumában, a többi, mindennapokat jelentő tárgyemlék közé.
Lassan kihűl a porcelán kiöntő a kezei között. Az újság alatt megrezzen a telefon, szöveges üzenet érkezett. A gyerek újságolja, hogy sikerült a kvantum vizsgája. Biofizikusnak tanul.
Felhörpinti az utolsó kortyot, indul a munkanap. A retrótárlat még várhat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
