Jamiroquai hozta a kötelezőt
Dunai László 2011. július 11. 09:03, utolsó frissítés: 16:40Bár a brit csapat hozta a kötelezőt, mégis Santigold fellépése volt az eddigi legjobb a fesztivál ideje alatt.
A 10. EXIT fesztivál eddigi legjobb és legzsúfoltabb napján vagyunk túl, köszönhetően többek közt a Mamaián július 2-án ingyenes koncertet adó Jamiroquai-nak, az energikus Hadouken!-nek és a napfelkeltéig játszó Groove Armada-nak. De kezdjük sorban.
A szombat est első headlinere Santigold volt. Aki nem ismerné az énekesnő zenéjét, látni egészen biztos, hogy látta már, a nemrég még mémként terjedő Barbra Streisand című Duck Sauce szám klipjében jelent meg pár pillanat erejéig (a 41. másodpercnél). Zenéjéről annyit kell tudni, hogy hatott rá a nyolcvanas évek popzenéje és hip-hop, valamint elektro hatások is fellelhetőek benne.
Első és eddig egyetlen albumát 2008-ban adta ki, tehát a szombat esti koncertje erre az anyagra és az azóta megjelent néhány kislemezére épült (mire másra?). Ha a következő albuma is ilyen jó lesz, akkor érdemes volt ennyit várni az elméletileg idén megjelenő új anyagáig.
Koncertje egy előre jól megtervezett koerográfia szerint zajlott, két táncosnő kísérte folyamatosan az énekesnőt, akik fapofával nyomták le a show-t. Zenészei pedig mintha a Star Trek-ből léptek volna elő, csak a fejükön ráadásnak még volt egy agyonzselézett Elvis-hajat utánzó paróka is, maga Santigold pedig háromszor is átöltözött a kb. egyórás koncertje alatt. Ráadásul kitűnően kommunikál a közönséggel, lejön az első sorba énekelni, vagy felhív néhány rajongót egy szám erejéig a színpadra táncolni.
Ki merem jelenteni, hogy ez volt a fesztivál eddigi legjobb fellépése, nemcsak a hatásos show miatt, hanem az énekesnő színpadon való tündöklő jelenléte miatt is. Hangjában, előadásmódjában érződik, hogy erőlködés nélkül énekel és ez a simaság, természetesség igazi előadóvá varázsolja.
És utána hiába jött az óriási tömeget vonzó Jamiroquai-nak, aki hozta, amit elvártak tőle - megvolt minden kötelező szám (Cosmic girl, Little L stb.) – nála hiányzott az a megfoghatatlan plusz, ami Santigoldnál megvolt. Persze ettől még ő is egy kihagyhtatlan szupersztár, olyannyira, hogy a nagyszínpad előtti hatalmas tér kicsinek bizonyult neki, már a színpadtól 150 méterre is alig lehetett lélegezni.
A tömegnyomort mellőzve egy kicsit hátrébbhúzódva, egy dombról néztem végig a koncertjét, kicsit sajnálva azokat, akik középen kellett nyomorogjanak, biztos sokat elvett (vagy hozzátett) a koncertélményükből. A szervezők nagyon okos döntése volt, hogy a fellépés előtt fellocsolták a nagszínpad környékét, így legalább a 40 fokos nap által szárított föld nem porzott olyan nagyon. Ahogy vége lett a koncertnek, egyből rohantam át a Fusion Stage-hez, ahol a Hadouken! játszott.
A zenekar július elején a B'estfest-en lépett fel, és az ottani koncertjükről szóló leírás itt is hasonlóan igaz volt rájuk: zenéjük hangos és földbe döngöl, de kiegészíteném azzal, hogy ha nem kapcsolódsz te is be, akkor nem a zene, hanem a közönség döngöl földbe.
A Groove Armada pedig éjszaka 3-tól 4-ig volt betéve a Dance Arena-ban, pedig az az angol elektronikus-zene duó ennél kicsit több időt érdemelt volna, ezt ők is és az utánuk következő Dj Sneak is tudta, és engedte, hogy fél órával többet játszanak.
Ekkor már világosodott, de még senki sem akart hazamenni, azonban minket a fáradtság ledöntött a lábainkról, meg az is közrejátszott, hogy a vasárnap esti Portishead és Nick Cave and the Grinderman koncerteket kipihenve akartuk élvezni.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
