Kató Csilla: ezek a dokfilmek a mindennapi életben is nélkülözhetetlenek
2011. november 03. 16:21, utolsó frissítés: 2011. november 04. 10:11#i#Ezeknek a filmeknek a megtekintése nem csupán a szakemberek számára szükséges, hiszen lépten-nyomon arra kényszerülünk, hogy különböző kultúrájú és mentalitású emberekkel lépjünk kapcsolatba.#/i#
Október 25. és 30. között zajlott Nagyszebenben a 11-ik Astra Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivál. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb dokumentumfilmes eseményén idén 30 országból 100 dokumentumfilmet vetítettetek. Interjú Kató Csillával, a fesztivál programigazgatójával.
Megfigyelő, etnográfiai, független, tévés, kutató… Mindezek a dokumentumfilm kategóriák/típusok képviselve voltak idén az Astra Filmfesztiválon. Miért ez a választás?
Kató Csilla: - Az előző alkalmakkor egy-egy régiónak (Balkán 2002) vagy országnak (Oroszország 2004, Románia 2006, Törökország 2009) szentelt fókusz-programot hoztunk létre. Idén a dokumentumfilmre magára fókuszáltunk. A legtöbb néző számára a dokumentumfilm tévés dokumentumfilmet jelent, pedig a kamera és a valóság találkozása - a kaland, amivel több mint száz évvel ezelőtt a filmművészet, a mozi története elindult - számtalan filmes megközelítésmódot eredményezett. A független dokumentumfilm létfontosságú kísérletezési zóna a filmes reprezentációk világában, ugyanakkor inspirálja és megújíthatja a játékfilmeket.
Minden alkalommal igyekszünk minél több független dokumentumfilmet beválasztani. Ebben az évben néhány dokumentumfilm-műfajt választottunk, egyeseket a filmes kísérletezés területéről (megfigyelő, webdoc), vagy bevett, de valójában kevéssé ismert műfajokat (etnográfiai, tévés, kutató). Úgy gondoltuk, hogy szükség van ezeknek a műfajoknak a részletekbe menő megismerésére, egy filmvetítést magába foglaló mesteriskola (masterclass) keretében. Kiegészítésképpen jöttek a tematikus programok (öko dokumentumfilmek, gyerekeknek készült tévés dokumentumfilmek stb.).
Az előző fesztiválokra beválogatott filmek alapján azt a következtetést lehetne levonni, hogy a programszervezők a megfigyelő dokumentumfilmeket részesítik előnyben (a poétikus és/vagy intervenciós filmek rovására). A válogatást végző bizottság tagjaként Önt milyen szempontok vezérlik?
- Ez alkalommal is ugyanazokat a szempontokat tartottuk szem előtt, mint korábban. Először is, a fesztivál eredeti céljai és perspektívája értelmében olyan dokumentumfilmekre figyeltünk, amelyek a kortárs társadalmak ismeretlen jellemvonásaira világítanak rá, a mentalitásra, az íratlan szabályokra, amelyek belülről vezérlik a közösségek tagjainak tevékenységeit, és sokszor erősebbek az írott törvényeknél.
Ilyen értelemben ugyanarra a területre lépünk, amelyen az antropológusok fejtik ki tevékenységüket, amikor terepmunkát végeznek és tanulmányokat írnak a jelenkori társadalmakról és kultúrákról. De a filmezés innovatív jellege és a dokumentumfilmezés nyelvének használata szintén alapvető kritérium, amikor válogatunk.
Ezeknek a dokumentumfilmeknek a megtekintése nem csupán a szakemberek számára, de napjaink átlagemberének mindennapi életében is szükséges, hiszen lépten-nyomon arra kényszerülünk, hogy különböző kultúrájú és mentalitású emberekkel lépjünk kapcsolatba.
A 2004-es csúcs után, amikor négy román rendező filmjét (Dumitru Budrală, Florin Iepan, Alexandru Solomon, Ileana Stănculescu) beválogatták a világ legfontosabb dokumentumfilm-fesztiváljának programjába (IDFA, Amszterdam), a román dokumentumfilmezés a hazai játékfilmekkel ellentétben csupán alkalmi sikereket ért el a nagy fesztiválokon. Mit gondol, mire lenne szükségük a román dokumentumfilmeseknek a nemzetközi hírnévhez?
Romániában más az idő folyása és a siker mértékegysége is különbözik. Nem hiszek abban, hogy az IDFA-ra való beválogatás lenne az egyetlen mércéje a nemzetközi sikernek. Csupán a véletlen műve, hogy akkor román műveket is beválogattak. A román dokumentumfilm viszont továbbra is jelen van a nagy szakmai fesztiválokon (Cinéma du Réel, FIDMarseille, Visions du Réel, Sheffield Doc/Fest stb.), és egyesek díjakat is nyertek, annak ellenére, hogy nálunk nagyon kevés dokfilm készül. Ebben látom a problémát: nagyon kevés a film, és ami van, azt Románián belül sem terjesztik. A román dokumentumfilmeket éppen Romániában nem ismerik, még akkor sem, ha be válogatták őket az IDFA-ra.
Az interjút Mihai Fulger készítette. Fordította: Komáromi Tünde.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
