Színes madarak, macskák, zsiráfok, zebrák - Somogyi Réka festményeinek "lakói"
Búzás Anna 2012. január 11. 16:03, utolsó frissítés: 2012. január 12. 10:41Inkább ugrott egy hátraszaltót, és vászon helyett selyemre fest, ami a képeknek különleges csillogást kölcsönöz. Az alkotások a kolozsvári Korunk Galériában várnak.
Már a színhasználat is megragadja a figyelmünket, ha Somogyi Réka festményeit nézegetjük: élénk, telített színek vonják be a selyemfelületeket. A képek jó értelmben véve túlzsúfoltak, a néző belemerül a kicsi részletekbe, a felismerésekbe, a képen belüli szavakba, mondatokba, és a festmények melletti rövid szövegekre támaszkodva továbbgondolhatja az alkotásokat. A képek melletti szövegek a művésztől származnak, de Parti Nagy Lajos és Mészöly Miklós gondolatai is beleszövődtek egy-egy szövegbe, képbe. Somogyi Réka filmet is "fest": a kiállítás Inkább ugrok egy hátraszaltót címét a Tarr Béla A torinói ló című filmjéből inspirálódott kép "leírása" adja.
A kolozsvári Korunk Stúdiógalériában december közepén nyílt meg a selyemfestő kiállítása. A tárlat a Budakeszin élő és alkotó művész nyolc évet felölelő munkásságából kiemelt selyemfestményeit és kerámiáit mutatja be.
A kolozsvári kiállításra elkészült Somogyi Réka második könyve Inkább ugrok egy hátraszaltót címmel. (Első könyve 2007-ben jelent meg Árapály-Tengermadár címmel.) A kötet 50 festményt tartalmaz, szövegekkel ellátva. A kiállítás január 20-ig látogatható, az új könyv megvásárolható a galériában.
A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem német-svéd szakán végeztél. Innen hogyan jutottál el a festéshez?
– Az egyetem egy fiatal lány parkolója volt, az érettségi után kizárásos alapon mentem a bölcsészkarra. A svéd gyerekkori álmom volt, valamit nagyon kerestem én ott északon, valószínűleg önmagam minden arcomon túl. Vagyis biztos. Aztán az egyetem mellett, hogy legyen valami megfogható szakma is a kezemben, tévés szerkesztőnek és riporternek tanultam. Jaj, ma is összeszorul a gyomrom, ha azokra a riportokra gondolok... nem kicsit voltam ügyetlen. De ennek kapcsán jutottam ki Kölnbe, ott meg egy véletlen lakáshirdetésre jelentkeztem, és a főbérlő selyemfestés oktató volt. Én meg sokat rajzoltam, ő látta mindezt, és megkérdezte, nem akarom-e magam kipróbálni selymen is. Mondtam, dehogynem! Ez 1996 őszén volt.
Miért festesz éppen selyemre?
– Mert csak erre tudok. Máson nem is próbáltam magam, de most már tudom, nekem ez a vékonyka ösvény adatott. Itt kell maradnom. Én nem vagyok festő, rajzolni is alig tudok, mindig meg kell néznem, hogy néz ki egy zsiráf, egy cica vagy egy női alak, mielőtt lerajzolom. A selyem technikája viszonylag egyszerű, nem kell belebonyolódni árnyékolásba, abba, hogyan vigyem fel a festéket, lehet csak arra koncentrálni, amit megjeleníteni szeretnék.
Festményeiden szövegek vagy akár termékek is megjelennek (gondolok itt a Medve sajtra vagy a Túró Rudira). Ezeket mi alapján választod ki? Hogyan lesz belőlük festmény?
– Ez egy rövidke időszak volt az életemben, pár márkaneves képet festettem csak. A Túró Rudit, mint szót, önmagam kigúnyolására használtam. A pöttyeiből szívecskék lettek a képen, és ez helyettesíti az én érzelmektől túlterhelt és elfáradt szívemet. A Mackó sajt meg egy döbbenetes motívum, a mackó önmagát kínálja fel a sajton...micsoda jelenet! Hát azért ez csak megér egy képet, nem? Először van mindig az érzet, amit megfesteni szeretnék, utána jön a mintakeresés, éppen akkor Túró Rudi, Mackó sajt, aztán meg Coca-Cola jött.
A képekhez olyan szövegek társulnak, amelyek akár történetekként is megállják a helyüket vagy továbbgondolják a képet, kiegészítik, teljesebbé teszik. Melyik születik meg hamarabb? A képből lesz a szöveg vagy fordítva?
– Először a kép van, aztán, hogy ne kelljen magyarázkodnom, mit is akartam lefesteni, írok róla egy tömör szöveget. És akkor én maradhatok csendben, ha a képek előtt kell állnom.
A kiállításon egy olyan kép is szerepel (A torinói ló után szabadon), amely a Tarr Béla rendezésében készült A torinói ló című filmből inspirálódott. A te élénk színekből összeálló festményeidtől távol érzem a film világát. Miért festetted ezt meg?
– Azért azon a képen rendesen jelen van a fekete. Ott egy leány a sokadik vásznat festi épp feketére, és mikor elkészül, akkor azon tűnődik, hogy hogyan is tovább, és akkor jön a "mondat", ami nekem azóta is sok erőt ad: "ugrok egy hátraszaltót én, akit sosem teremtettek". És ez a mondat legkevésbé sem az agynak szól, mint ahogy a képek általában sem.
Most éppen min dolgozol?
– Éppen van egy megrendelt kép, amit festek. Ez nagyon ritka, mert szinte mindig a magam feje után festek, aztán lehet, hogy kell valakinek, de az is lehet, hogy nem. Ez most egy élethelyzet lefestése, elvileg lehetetlen lenne 100%-ban azonosulni egy másik emberrel, most mégis próbát kell tennem, és úgy megfesteni, mintha a saját naplóm következő képe lenne. Hogy mi van rajta, azt nem szeretném elmondani, csak ha kész lesz, akkor meg úgyis felrakom az oldalamra.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
