Cipelő cicák, medvék és huncut gyerekek Agócs Írisz ecsetjéből
Búzás Anna 2012. február 09. 10:47, utolsó frissítés: 10:59"Szeretem az egyszerű és letisztult dolgokat, és azt hiszem, a gyerekek erre nyitottabbak és elfogadóbbak, nekik nem kell túlbonyolítani" - állítja Magyarország egyik legkedveltebb illusztrátora.
Agócs Írisz kedves figuráira véletlenül bukkantam rá a neten, aztán kiderült, hogy nem is volt olyan véletlen, ugyanis ő Magyarország egyik legkedveltebb illusztrátora. Számos gyerekkönyv jelent meg az ő rajzaival (Maszat-sorozat, Cipelő cicák-sorozat) és több kiállításon is megtekinthetőek voltak már munkái. Akvarelljei egy olyan meseszerű világot idéznek meg, amilyenben mindig is szerettem volna élni – ha csak egy percig is. Itt nincsenek gonoszok, nincsenek csúnya alakok, mindenféle kedves állatok és gyerekek a rajzok főszereplői, huncut helyzetekben.
Hogyan kezdődött a rajzolás?
– Több meghatározó állomása és szintje volt a rajzolásnak. Először is a családi környezetben minden adott volt, festőművész dédmama, nagymama, grafikus nagynéni, rajztanító mama, és dekoratőr papa, és az ebből adódó eszközök és lehetőségek.
A második fontos pont a bajai vizuális iskola nevű 6+2 éves művészeti alapkézés volt, amiben volt szerencsém - ráadásul a legelső évfolyam tagjaként - résztvenni. Nagyszerű művésztanáraink voltak, rengeteg mindent kipróbálhattunk és megtanulhattunk a képalkotás szinte minden területéről.
Mind a családi környezet, mind a vizuális iskola rengeteget adott ahhoz, hogy azt csinálhassam, amit most csinálok, de mégis sokáig úgy tűnt, más pályát választok.
Az utolsó meghatározó és irányt adó hatás Szigeti Tamás festőművész műtermi órái voltak, ahol azt tanultam meg, hogy úgy járok a legjobban, és úgy élvezem leginkább a rajzolás-festést, ha ismerem az erősségeimet, azokat használom, és nem igyekszem megfelelni a külső elvárásoknak.
Miért a gyerekrajzokra esett a választásod? Próbálkoztál más jellegű festményekkel, grafikákkal?
– Nem volt tudatos választás a gyerekrajz, így alakult. A rajzolás nálam mindig is nagyon összekapcsolódott a szövegekkel. Érdekes módon sokkal inkább alkalmas vagyok az illusztrálásra, mint az önálló témakeresésre. Talán mert a gyakorlati része a nyomhagyásnak sokkal inkább izgat, mint a téma kiválasztása. Szeretem az egyszerű és letisztult dolgokat, és azt hiszem, a gyerekek erre nyitottabbak és elfogadóbbak, nekik nem kell túlbonyolítani és túlgondolni, hogy mi lesz a nagy mű – a legegyszerűbb témában is fantáziát látnak és továbbgondolják.
A blogodon láttam, hogy nemcsak akvarelleket rajzolsz, de füzeteket is készítesz a grafikai stúdiótokon belül. A füzetek hogyan jöttek be a képbe?
– Amikor a blog indult, akkor még nem voltam mesekönyv-illusztrátor, a terv az volt, hogy a kétfős grafikai stúdiónk, az Artista Művek munkásságáról számolunk itt be. Aztán valahogy csak a rajzok kerültek fel, és a stúdió másik tagjának, Seres Tamás tipográfus munkáiról csak hírt adok, ő nem egy blogger alkat. A füzeteket viszont ő tervezi és készíti el a maga tipográfusi aprólékos precízségével.
A rajzaidon hihetetlenül finom színeket használsz és kedves figuráid szinte megelevenednek. Hogyan születtek meg az Agócs Íriszes figurák?
– Ez van bennem, nem tudok más lenni. Szerencsére szép lassan változom, és finomodnak és variálódnak a dolgaim, de mindig nagyon erősen olyanok, amilyenek. Így lehet az, hogy bármilyen állatot rajzolok, arra cipelő cicát mondanak, és bármilyen gyerekfigura már csak Maszat tud lenni. Ezek két, általam illusztrált könyv főhősei.
Mi inspirál téged? Miket szeretsz lerajzolni?
– Minden inspirál, bármi, amit csak tovább lehet gondolni. Egy apró gyújtópont kell csak ahhoz, hogy beinduljon egy történet a fejemben és mindez persze képekben. Nagyon szeretem a verseket, azok rettentően inspirálnak, de elég annyi is, hogy nézzem, ahogy két madár a frissen kitett etetőkben tevékenykedik, hogy kényszert érezzek rá, hogy megrajzoljam őket valamilyen mókás helyzetbe hozva.
Egyik budapesti kiruccanásom során betévedtem egy kis kézműves boltba, ahol meg lehetett vásárolni az akvarelljeidet, szépen bekeretezve. Ekkor láttam, hogy valójában ezek a rajzok nagyon picik. Rajzolsz nagyobb méretekben is?
– Egyelőre ilyen piciben festek, sőt még kisebben, mint a nyomatok. Ez talán az asztalom és a festőtömböm méreteiből is adódik. Most eggyel nagyobb tömböt vettem, meglátjuk nőnek-e a képméretek. Kísérletezem új képekkel is, amik megkövetelik a nagyobb méretet, de még nem látom, hogy van-e ennek az iránynak jövője. Igazából szeretek nagyon kicsiben festeni.
Bármilyen alkalomra keresek képet a blogodon, mindig megtalálom a megfelelőt. Úgy érzem, hogy a rajzaid nemcsak gyerekeknek szólnak, hanem személyesen érintenek engem és mindenkit, aki megnézi. Te kinek szánod őket, amikor rajzolod?
– Önzően hangzik, de amikor valamit létrehozok, akkor az inkább egy kimenet és nincs egyértelmű bemeneteli célja. Valamit szeretnék kiharsogni a nagyvilágba, hogy ki hallja meg, az meglepetés. Úgy érzem, hogy azért inkább egy mindenkiben elemien meglévő gyermekihez tudok szólni, mint egy korosztályilag meghatározható gyereksereghez.
Több gyerekkönyvet is illusztráltál. Ha választhatnál egy mesét, amelyiknek megrajzolhatnád a szereplőit, melyik lenne az és miért?
– Hmmm, azt hiszem, amit igazán szerettem volna megrajzolni és kiválasztottam magamnak, azt tavalyelőtt meg is csinálhattam a Pagony kiadó jóvoltából. Tandori Dezső Medvék minden mennyiségben című verses kötete volt az álmom, és ez létrejött. Amit szívesen megrajzolnék még, azok Weöres Sándor Rongyszőnyeg ciklusának a versei. Meséből nem is tudom, talán a Momó.
A rajzaid jól működnének animációban is. Gondolkoztál már animáció-készítésen?
– Mindig is azt gondoltam, hogy alkalmatlan vagyok az animáció-készítésre, mert a gyors dolgokat szeretem: ha egy valami megvan, akkor menni tovább új témára, azt is gyorsan és megint tovább. Ezért érzem magamhoz nagyon közel a verseket. De ennek ellenére most épp egy rövid animációs filmben is dolgozom, akárhogy is próbáltam ellenállni. Nagyon nagy kihívás, és rengeteg segítséget kapok a készítőcsapattól, de még nem látom, hogy milyen lesz a végeredmény.
Most mit rajzolsz éppen? Mik a terveid?
– Jelen pillanatban a Maszat vonaton című részét illusztrálom a Maszat-sorozatnak, és készítem elő az Érintgető című mondókás könyv munkálatait, miközben az előbb említett animációval is haladnom kell. Emellett van egy-két kisebb feladatom.
Az első és évek óta tartó tervem, hogy optimalizálom a bejövő munka mennyiségét, és próbálok lassítani a tempón. Most talán sikerül egy-két éven belül megvalósítanom azt a fajta váltást, hogy inkább hosszabb ideig kevesebb könyvön dolgozzak, de ez az amit egyetlen gyerekkönyv kiadó sem szeretne tőlem hallani.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
