Majdnem Maiden-koncertre szavaztunk sztárfellépő helyett
R. T. 2012. július 21. 14:31, utolsó frissítés: 14:31A Depresszión úgy éreztük magunk, mint egy Tankcsapda koncerten, keményebb zenével, de sablonosabb szövegekkel és Lukács Lacinál egyértelműen jóképűbb frontemberrel Halász Ferenc személyében.
Bármennyire szeretnénk tematikusan alakítani a hegyaljai beszámolóinkat, annyi minden történik itt egymás után, hogy ez a vágyunk elszáll a résztvevők létszámát körülbelül kétszázhúszmillióval megdobó szúnyogok szárnyán. Tegnap a rekordzuhanyzás után az extrém sportparkba vágódtunk be, amely sem extrémitásában, sem látványosságában nem hozta az elvártakat. Különösen a parkour okozott csalódást, amely köszönőviszonyban sem volt a videómegosztókon fellelhető műfajbemutatókkal. Értjük, hogy egy fesztiválon korlátozott berendezésre van lehetőség, de a srácok - ha mégoly ügyes is - tornászmutatványai egyáltalán nem kötöttek le.
Miután a lelátóra beszivárgott a "fesztigyál-fesztigyál", inkább elrohantunk egy teljesen szokványos, ám mindig szórakoztató Belga-koncertre. Végigbólogattuk a Magyar nemzeti hip-hopot, az Az a bajt meg a Képviselő boogie-t, így egymás után, és megismerkedtünk a legviccesebb rajongóval is:
Fotók: Sebők Botond
Estére a program úgy alakította, hogy metálra rendezkedtünk be, és most először sikerült négy koncertet egymás után teljes egészében végighallgatni, miközben egybe éppen csak benéztünk, hangulatcsekkolás végett. A Borsodi Nagyszínpad nyolcórai fellépőjét, a Depressziót most láttam először élőben, és úgy éreztem magam, mint egy Tankcsapda koncerten, keményebb zenével, de sablonosabb szövegekkel és Lukács Lacinál egyértelműen jóképűbb frontemberrel Halász Ferenc személyében. Ez nem sértés, a zenekarra felvállaltan hatással volt a Tankcsapda, és egyáltalán nem maradnak alul velük szemben bulicsinálás terén.
Ez főleg akkor látszott meg, amikor érthetetlen módon a Depresszió közönségének legfeljebb kétharmada maradt ott a Sonata Arcticára. Pedig a brit Skindred és az amerikai Biohazard mellett ők voltak a nap húzónevei. A tavalyi Artmanián azt írtuk, hogy a fesztivál legprofibb koncertje volt; most talán kevésbé bizonyult feszesnek a fellépés, Tony Kakko több bohóckodást engedett meg magának és a hangzás is meg-megbotlott, főleg a túlhúzott basszus miatt. A finn srácok az új, Stones grow her name albumukról játszottak jópár dalt a Winterheart's Guild, Replica, Full Moon vagy Last Amazing Grays mellett.
Az összességében mégis nagyszerű koncert után a Dalriada folk-metál együttest próbáltuk ki a Pepsi Nagyszínpadon, akiknek tavalyi Szigetes fellépésük után Sixx (Varga Attila, Index) nem túl biztatóan (na jó, teljesen lehúzóan) azt írta, hogy ha "a cél a vállalhatatlan kategória legaljának döfködése, akkor a Dalriada csont nélkül átviszi a lécet". A Hajdútánc című daluk klipje - amely a legnézettebb is - tényleg jó esetben sajnálkozó röhicskélést vált ki, a koncert maga viszont nem is volt annyira gáz szerintünk. Igen, meglehetősen giccses, nem, nem korszakalkotó, de elhallgatgatni teljesen oké. (Akinek még sose tetszett egyetlen kényelmesen-giccsesen hangzó dal sem, bár egy koncert erejéig, az most vágjon hozzám egy gitárpengetőt.) A közönség létszámát tekintve pedig teljesen helyén volt az együttes: kevesen voltak, de azok nagyon jót buliztak.
Depresszió
Sonata Arctica
Velük párhuzamosan játszott a Biohazard, amelyre tényleg csak két percig kukkantottunk be, de hatalmasnak tűnt: nyoma sem volt a Sonata alatti szellősségnek. A New York-i, heavy, punk és hiphop elemeket ötvöző banda még futó felmérésünk alatt is az est koncertjének bizonyult.
A Pepsi színpad utolsó fellépőjeként olyant láttunk, amilyent még korábban nem: majdnem Iron Maident, azaz az Iron Maidnem tribute zenekart, akiket Európa legjobbjaiként tartanak számon. Biztosak vagyunk benne, hogy a színpad előtt a legnagyobb Maiden-slágerekre tombolók majdnem igazi koncerten érezhették magukat. A már tizenöt éve játszó banda érzi Harriséket és imádják az egészet - másképp nem is csinálnák.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
