The Killing: a vihar előtti csend
S. Z. 2013. január 24. 09:44, utolsó frissítés: 10:05Őrültek ezek a dánok. Méghozzá abból a halk szavú, végtelenül udvarias és korrekt fajtából, ami azonnal szimpátiát kelt, hogy aztán néhány hét után előbújjon belőlük a pszichopata.
Pörgős, könnyed sorozatok után kezdtük nézni a dán The Killing (magyarul: Egy gyilkos ügy, eredeti cím: Forbrydelsen) első évadját. Az első részből nem sok maradt meg: egy kihalt, mocsaras mezőn ácsingálnak a rendőrök, már hazamennének, de aztán találnak valamit, úgyhogy – tétovázva, de – folytatják a keresést.
Fél óra múlva még mindig a mezőn vannak, én pedig arra gondolok, hogy azért lassan már történhetne valami: 30 perc alatt más sorozatokban már rég megvan egy (vagy kettő, sőt több) hulla, tudjuk ki a gyanúsított, volt már egy-két meleg helyzet, esetleg már éppen készül a szembesítés.
A The Killing azonban nem ilyen: ahhoz hogy élvezzük,
le kell lassulni,
fel kell venni a nyomozók ráérős tempóját, meg kell szokni a párbeszédek közti szüneteket, a szinte folyamatos sötétséget és a csepergő esőt.
Annak ellenére, hogy a lényeget egy SMS-ben össze lehet foglalni (megkeressük, ki ölte meg a fiatal lányt), Søren Sveistrupnak egy annyira fordulatos, húsz részes sorozatot sikerült forgatni ebből a szokványos alaphelyzetből, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni. Estéről estére már nem az a kérdés, hogy nézzük-e a sorozatot, hanem az, hogy vajon hány rész fér bele?
A film végtelenül banálisan kezdődik. Egy fáradt arcú, törékeny nyomozónő, Sarah Lund (Sofie Gråbøl) épp utolsó napját tölti munkahelyén, amikor egy városszéli mezőn találnak egy véres ruhadarabot, amiről hamarosan kiderül: egy helyi kisvállalkozó eltűnt lánya, Nanna Birk Larsené.
Eközben egy ambiciózus helyi tanácsos, Troels Hartmann (Lars Mikkelsen) épp Koppenhága polgármesteri székéért készül megmérkőzni. Bár a helyszín a dán főváros, a film hangulata sokkal inkább egy kisvárost idéz:
egyszerű polgárok élik
különösebben nem érdekes, ellenben végtelenül nyugodt életüket.
És bár a film békésen csordogáló tempója alig gyorsul fel, lassan, észrevétlenül elszabadul a pokol, a bizonyítékokat már-már eszelős aprólékossággal összegyűjtő és értelmező Lund egyre inkább elmerül a dán társadalom gondosan letakart szennyében.
Kiderül, a felhőtlen nyárspolgári lét alatt félelmetes erők dolgoznak: a tinikorból éppen kinőtt Nanna Birk Larsen ugyan vidám, népszerű éltanuló, de súlyos titkai vannak, az összetartó családban a múlt vétkei kísértenek, a barátságos családi vállalkozás pedig nem is annyira barátságos.
A fair playhez látszólag ragaszkodó dán politikusokat valójában ugyanúgy csak a hatalom érdekli, mint bárhol máshol, és a multikulturális, politikailag korrekt, a bevándorlók fele nyitott dán társadalomban valójában nagyon is
ott lappang a rasszizmus és az intolerancia.
Lund nyomozó figurája pedig egyszerűen zseniális: Sofie Gråbøl ugyanazzal a mozdulatlan arccal tudja elhitetni, hogy a végkimerülés határán egyensúlyozó zsaru, csapatmunkára és kommunikációra képtelen kolléga, mániákus nyomkövető, ugyanakkor pedig együtt érző anya és gyenge, sérülékeny nő.
A 2007-ben készült The Killing, illetve a főszereplő Sofie Gråbøl két Emmy-jelölést kapott; egy ízben pedig megnyerte a brit film- és televíziós akadémia (BAFTA) külföldi filmnek járó díját. Ez persze így nem mond sokat, az azonban már valami, hogy a dán sorozatot az Egyesült Államokban újraforgatták, és a Metacritic-en 84 pontot kapott a lehetséges 100-ból, és ezzel a TV-sorozatok között benne van a Top 5-ben.
Mi persze nagyjából véletlenül botlottunk bele, de egy ajánlóban a The Wire-hez hasonlították, az pedig annyira jó volt, hogy muszáj volt magunk is megnézzük: valóban így van? A verdikt: a The Wire még mindig etalon. Azonban a The Killing mindenképpen ott van a Top 3-ban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
