Versenyfilmek, mindenkinek van egy "bűnös" vágya jeligére
G. L., R. T. 2013. június 02. 12:33, utolsó frissítés: 12:33Az első három versenyfilmből kiderül, hogy miért fontos a pattanások kezelése egy 21 éves srácnál, mennyibe kerül egy vese Indiában, és melyik svéd miniszter van benne nyakig a prostitúciós ügyekben.
Anand Gandhi: Ship of Theseus
Helyenként szívmelengető, máshol kicsit unalmasan lassú film, három, egészen a végéig különálló részből. Egy lányról, aki azután kezd el fotózni, miután megvakult; egy ateista, állatjogi harcos, de beteges indiai szerzetesről; és egy felületes üzletemberről, aki életében talán először veszi rá magát, hogy valami jót tegyen. Hármójuk története csak a legvégén találkozik.
A film címét adó Thézeusz-paradoxon, avagy az a filozófiai felvetés, miszerint ha Thézeusz hajójának egyenként minden deszkáját kicserélik, ugyanaz a hajó marad-e, az emberekre alkalmazva még elgondolkodtatóbbá válik. A rendező nem kínál rá megoldást, nem is igazán veti fel a címen kívül, ezért a néző akaratlanul is keresi a helyzeteket, a mozzanatokat, amelyekből kiderülhetne, a szereplők hogyan értelmezik. A túlfilozofálást elkerülendő azonban ott vannak az egyes történetek cselekményei, amelyek nem hagyják elfelejteni, hogy nem valami elvont logikai problémát bogozgatunk, hanem (egyetlen elem kivételével) a valóságban is előfordulható eseteket látunk.
Értékelés: Bár kicsit hosszú, a film csak ritkán válik unalmassá, és a helyenként gyönyörű képek és rendezői cselek kompenzálnak a talán rövidebben is megoldható jelenetekért. A filmnek sikerül megőriznie egy jó adag természetes bájt, kedvességet, nem válik nyálassá még a drámaibb jelenetekben sem.
Pontszám: **** (megéri megnézni)
Vetítik még: június 5., 19:00, és június 10., 12:00, mindkettő a Győzelem moziban
Mikael Marcimain: Call Girl
A Call Girl drámai társadalomkritika a 70’-s évek Svédországról, kegyetlen szembenézés a múlttal, amikor a politikusok a választási kampányukban a női és a férfi egyenjogúságról beszélnek, miközben esténként luxusprostituáltak szolgáltatásait veszik igénybe, gyakorlatilag áruként használva a testüket.
Pontosan, részletesen és finoman érzékeltetve mutatják be a rendszer működését, kezdve a fiatalkorú Iris beszervezésétől, a rendőrségi nyomozómunkán keresztül egészen a választási ígéretekig és beszédekig. Egyaránt megmutatja a kéjelgő politikusokat, a prostituálttá válás fokozatait, a kilépési kísérleteket és az azzal együtt járó vívódásokat. Bár a téma megadja a lehetőséget rá, egyáltalán nem hatásvadász a film, egyszerűen megmutatja az eseményeket, nem megsajnálni vagy csuklóból elutasítani kell a lányokat, hanem átérezni a problémáikat, mert megszenvedik, hogy még a szerelmet is pénzzé lehet tenni.
A színészek közül a lányok vezetőjét, Dagmar Glanst alakító Pernilla August a legmeggyőzőbb, de az Irist játszó Sofia Karemyr, és a Sonjat (Iris barátnőjét) megformáló Josefin Asplund is teljesen hiteles.
Értékelés: Mikael Marcimain alkotása kemény film meztelenséggel, szexszel és erőszakos jelenetekkel. Bár közben egy pillanatra sem ad lehetőséget, hogy lankadjon a figyelmünk, a több mint 2 órás játékidő egy kicsit sok, bele lehet unni abba, hogy még mindig nem értünk a végére az egyre lehangolóbb történetnek.
Pontszám: **** (megéri megnézni)
Vetítik még: június 5., 12:30, Győzelem mozi és június 9., 15:00, Florin Piersic mozi
Michiel ten Horn: De Ontmaagding van Eva van End (Eva van End ártatlanságának elvesztése)
Van Endék furcsa holland család, majdnem tökéletesek... kivéve az anyuka mártíromságát, Manuel fiuk balhéjait, Erwin fiuk pattanásait, az apuka mániáját a közelgő ezüstlakodalom iránt. És persze ott van Eva, a legkisebb testvér; duci, szemüveges, lófarkas, teljesen jelentéktelen tini, akire saját családja sem figyel oda. Ebbe a környezetbe robban bele Veit, a tényleg tökéletesnek tűnő német cserediák, akinek érkezéséről Eva hiába próbál beszélni, meg sem hallják.
Veit, a cuki, mindig mosolygós, mindenkivel kedves srác imád utazni, jótékonykodik, odavan a madarakért, vegetáriánus, naponta kétszer meditál, és persze nagyszerű teste van. Ennyi tulajdonság éppen elegendő ahhoz, hogy a van End család minden egyes tagjából kihozza a titkos vágyaikat, elfojtott érzéseiket, hogy aztán rengeteg vicces vagy egyenesen röhejes jelenet közepette próbáljanak meg kezdeni valamit az életükkel. Kivéve Evát, aki igazából passzív elszenvedője lesz saját változásának.
Értékelés: Annak ellenére, hogy a film beilleszkedik a "nők helyzete" véletlenszerű témájába, nem igazi társadalmi látlelet. Inkább becsülettel megcsinált, a "katalizátor" kliséjére épített, tét nélküli vígjáték. Simán végig lehet nevetgélni egyszer, de leginkább csak egyszer.
Pontszám: *** (közepes)
Vetítik még: június 5., 15:00, Győzelem mozi és június 10., 17:00, Iulius Mall, 4-es terem
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
