Szálinger Balázzsal Petőfi farkasfogairól meg közről és társaságról
R. T. 2013. szeptember 07. 10:41, utolsó frissítés: 10:41Szálinger a pulzArton mesélt arról, hogyan ment oda az "igazi költőbácsikhoz" a verseivel, és hogyan fedezték fel a tehetség halvány nyomát az egyik verse második és harmadik sora között.
Szálinger Balázsra igazán nem lehet ráfogni, hogy ritkán járna Erdélybe, elvégre itt fedezték fel, és annak ellenére, hogy véletlenül – a katonaságot megúszandó – keveredett a Pro Minoritate alapítványhoz, egészen megszerette itt. Most Sepsiszentgyörgyön, a pulzArton beszélgetett Muszka Sándorral, aki sokszor nagyon egyenesen, nagyon provokatívan kérdezte akár politikáról is.
Szálinger meg mesélt, arról, hogy hogyan ment oda Tusványoson az „igazi költő bácsikhoz” az akkori Adys verseivel, és hogyan írt vissza később Orbán János Dénes, aki Sántha Attilánál látta a verseit, hogy "a 26. vers 4. szakaszának második és harmadik sora között felfedezett valami tehetségre utaló halvány jelet". Innentől „kisajátította”, fegyverhordozójává vált, megjelent az első kötete, és mint "mindenki az Előretolt Helyőrségben, akit felkarolnak, és nagyon el nem cseszi", költő lett, és végérvényesen lemondott a jogi pályáról.
Muszka arról faggatta, miért tartja ördögtől valónak a prózaírást, mert fordítva még érthetőbb lenne – mármint hogy egy prózaíró idegenkedjen a verstől, mire Szálinger allegóriával vágott vissza:
ha a Pa-Dö-Dő énekese a cigánykérdésben szakért a reggeli műsorban,
majd a lovaglásról és a borokról mond véleményt, akkor annyit is ér a zenéje. Elvérzett az a költő vagy akár novellaíró, aki elhiszi, hogy „olyan jók a szövegeid, hogy megértél már egy regényre is – mondja.
Muszka Petőfiről és Petőfi-rajongásáról is kérdezte, mire Szálinger ránk ijesztett, hogy lehet, nincs is ennyi időnk, hogy erről beszéljen, de persze hogy lett idő meghallgatni a nagymonológját arról, hogy miért is nem ciki Petőfi. Anno ő maga is, mint minden rendes gyerek, rühellte, és csak akkor szerette meg, amikor felkérték, hogy szerkesszen egy Petőfi-kötetet olyan sorozatba, amelyben kortárs írók válogatnak klasszikusokat. Akkor vette le a tejszínt – a Nemzeti dalt és a hasonlókat – a költő életművéről, és fedezte fel a másod- vagy harmadvonalbeli verseket, amelyektől azt gondolta, hogy ekkora költőt az isten se tud teremteni. Elmesélte azt is – kis várostörténeti kitérővel, mert időnk az van – hogy hogyan győzte meg a salgótarjáni középiskolásokat Petőfiről egy felkéréses előadáson, hogyan mesélt nekik arról – a magyartanárok felszisszenései közepette –, hogy mindenki Sándorja bizony rettenetesen csúnya volt, farkasfogakkal, az anyanyelve nem volt magyar (lévén szlovák szülők gyermeke, és bár az apja magyarnak vallotta magát, édesanyja csak későn kezdett magyarul beszélni), illetve hogy a bordaloknak vajmi kevés valódi alapja volt, mert Petőfi
egyszerűen nem bírta az alkoholt.
Viszont csak az cikizze, aki képes hasonlóra: hogy ilyen adottságokkal meggyőzze a jólétben élő lányt, hogy mindent maga mögött hagyva csak őt akarja, no meg persze olyan életművet alkosson, amiről kétszáz év után is beszélnek – mondta akkor a gyerekeknek, és most nekünk is.
Petőfi még egyszer felbukkant a beszélgetés során, megint csak meglepő kontextusban: lehet, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva éppen slammelt, mondta Szálinger. Amúgy nincs különösebb véleménye a slamről, mert nem ismeri, olvasott pár jó és pár rossz szöveget, de slam-esten még nem volt. Szó esik még a közéleti verselésről meg a Köztársaságról: Szálinger eljátszadozott a szóval, amiben benne van a köz is, meg a társ is, de a cím különben onnan jön, hogy amikor Magyarország hivatalos országnevéből kikerült a köztársaság szó, hallott egy ilyen abszurd kijelentést, hogy valakinek elvették a köztársaságát.
A sok és sokféle díj, előadás, elismerés közül Szálinger azt emelte ki, amikor a zalaegerszegi színházban játszották a darabját – a szülei le se szarják, hogy Bukarestben is előadják, meg mindenfele elismert, hanem az a legfontosabb, hogy otthon ismerjék és értékeljék.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
