Az erdélyi író, akinek novelláiban angyalt darabolnak
Gergely Borbála 2015. október 20. 17:30, utolsó frissítés: 23:50„Nincs abban végső soron semmi metamorfózis, ha egy ember állattá változik” – Papp-Zakor Ilkával beszélgettünk.
Papp-Zakor Ilka fiatal erdélyi író, akinek novelláiban angyalt vadásznak és szolgálnak fel vacsora gyanánt, a szülő könyvben préseli le a gyerekét, lábfejek hirtelen váltják a méretüket és a szerelmes lány szép lassan mosómedvévé alakul.
2014-ben elnyerte a JAKkendő-díjat, ennek révén jelent meg első novelláskötete, az Angyalvacsora (József Attila Kör és Prae.hu, 2015). Idén jelölést kapott a Margó-díjra, amelyen különdíjban részesítették, és a Horvát Péter Ösztöndíjra esélyesek tízes listáján is szerepel.
A fiatal író erdélyi, Kolozsváron volt egyetemista, de tanult Krakkóban is, majd hosszabb ideig élt Helsinkiben, most pedig éppen Budapesten lakik. Az induló irodalmi pályájáról, a kötetben kirajzolódó szövegvilágról, a meséről, a horrorról, a zombikról és a természet két jelentéséről beszélgettünk.
Rengeteget költöztél már. Beépíted a földrajzi helyekhez, vagy azoknak váltásához kötődő élményeket a novelláidba? A kötetben lehet találni ilyen részeket.
- A kötetben föllelhetők (szerintem) olyan részek, amelyek a beilleszkedés/otthonlét kérdését közelítik meg valamilyen módon. Azt hiszem, Kolozsvár, Krakkó és a többiek könnyen megfoghatóvá teszik számomra ezt az életérzést, de nem gondolom, hogy a világon lenne bárhol olyan hely, ami nem idegen.
Már 14 évesen publikáltál. Mikor döntötted el, hogy író leszel?
- Ó, én a magam módján már négyévesen is publikáltam a Szivárványban. Az első nyomtatásban is megjelenő szövegem egy egereknek írt altatódal volt. Akkor.
A köteted a JAKkendő-díj elnyerése által jelent meg. Miért döntöttél a pályázás mellett? Nem lett volna egyszerűbb megkeresni egy kiadót?
- Nem, nem igazán. Ha jól látom, könyvkiadásra magyar nyelvterületen meglehetősen kevés pénz jut mostanság.
Kikkel dolgozol-dolgoztál együtt a szövegeken a pályázat előtt és után? Az Angyalvacsora sokat változott a nyomdába küldésig?
- Változott. Ha ez a köszönetmondás ideje, akkor elsősorban édesanyámnak tartozom köszönettel, ő olvasott és kritizált, meg Pawełnek, a férjemnek, aki szótárral a kezében olvasta a szövegeimet, hogy elmondhassa, miért nem tetszenek neki. A JAKkendő átvétele után főként Balajthy Ágnes és Borsik Miklós (a József Attila Kör füzeteinek sorozatszerkesztői – a szerk.) segített a novellák nyomdaképessé alakításában.
Vannak szavak, amelyek elő-előkerülnek a novelláiddal kapcsolatban: szürreális, mese, képzelet, humor. Egyetértesz velük? Te belülről hogyan tudnád röviden jellemezni a szövegeid világát?
- Örülök, hogy van, aki ezt látja a szövegeimben. Hogy egyetértek-e velük? Inkább talán hálás vagyok értük. De én a magam részéről realista novellákként jellemezném a szövegeimet.
A köteted kolozsvári bemutatóján, valamint Csutak Gabi az egyik novelládhoz írt ajánlójában is Kafka neve kerül elő. Mi a viszonyod vele, érzed a hasonlóságot?
- Kafkát nagyon szeretem, bár nem hinném, hogy hozzá hasonlítani hálás feladat lenne. Túl jó ő ahhoz, hogy bárki megfontolt ember (értsd: író) komolyan a nyomdokaiba próbáljon lépni. Szerintem.
A külföldön létezésen kívül az életednek egy másik eleme is kirajzolódni látszik a novellakötetben. Biológiát tanulsz/tanultál. A természet, az állat-és növényvilág is hangsúlyosan beleszövődött a szövegeidbe.
- Gyermekkoromban nagyanyám azt mondta, hogy az élő szervezet működésénél nincsen szebb és érdekesebb történet. Ami a dolog esztétikai vonzatát illeti, hát, személy szerint vitatkoznék. A többi viszont szerintem is kétségtelen.
Nem tudok nem kitérni a természet két jelentésére. Az emberi természettel is rengeteget foglalkozol: szerelem, anya-gyerek viszony, hazugság, a fogyatékossághoz és elszigeteléshez való viszony stb. Az egyik novelládban át is alakítasz egy karaktert emberből állattá. Egy másikban pedig kijelented hogy utálod a természetet.
- Engem rendkívül izgat, hogy az emberi természet mennyire a természet, mint biológiai tényezők összessége által meghatározott konstrukció. Meg hogy ez minket mennyire nyugtalanít és mennyire szégyelljük alkalomadtán. És hogy mi mindent ráépítünk erre a természetes alapra. Ami aztán könnyedén lebomlik, vagy amit aztán könnyedén lebontunk. És hogy nincs abban végső soron semmi metamorfózis, ha egy ember állattá változik. De hogy mennyire szeretnénk, ha mégis lenne.
Borsik Miklós, a kötet egyik szerkesztője zombi-szerű létezésként írta körül az egyik szöveg monológját elmondó karakter állapotát (Nagyapó kesztyűcskéje), a címadó novella történéseit pedig a kannibalizmus enyhe formájaként értelmezhetjük. Törekedtél a horrorisztikus hatásra, vagy a szürrealitással jött a világodba?
- Az én életemben alapvetően nem sok szerepet kaptak a zombik, nem néztem velük filmeket, nem olvastam róluk könyveket, még csak nem is féltem tőlük sosem, ebből a szempontból még a marslakóknál is kevésbé foglalkoztattak. Nagyapó kesztyűcskéje egy orosz népmese átírása. A piros kesztyű valahogy lemarad nagyapó kezéről az erdőben, és fokozatosan minden ujjába beleköltöznek az állatok. Én csak arra próbáltam választ találni, hogy mit gondolhatott mindeközben szegény, mellőzött és elfelejtett ruhadarab.
A kötet borítójának alapjául szolgáló fotó a minimális illusztráció szerepét tölti be. A rajta megjelenő folyadék akár a szövegből ismert, átlátszó angyalvér is lehetne. Ez a húzás a szürreális világának egy realisztikus mellékízt ad. Ez volt vele a szándékod/szándékotok?
- Nem, én igazság szerint teljesen másért szerettem ezt a borítótervet, sejtelmes volt, pontosan a nem egyértelműt láttam benne, az alig-alig megfogható nyomát valaminek. Meg is lepett, amikor először mondták nekem, hogy az márpedig angyalvér.
A kötet kolozsvári bemutatóján említetted, hogy egy képregény projektre készülsz Benczédi Annával, aki a szövegeidet – a készülő regényedet – ültetné át egy vizuális megjelenési formába. Hogy áll ez a projekt?
- Sajnos most egy jó ideje nem dolgoztam rajta – amiért Annának ezúton is elnézését kérem. De a szöveg meglesz, ha nem is biztos, hogy az elkövetkező egy évben.
Mire számíthatunk tőled, marad a „horrorba forduló mese” világa?
- Természetesen. Ezen a téren még rengeteg a mondanivalóm.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
