A versenyfilmektől egyelőre nem dobtuk el az agyunk a TIFF-en
G. L., K.A. 2016. május 30. 14:11, utolsó frissítés: 14:11Transzvesztita Kambodzsában, amnézia, bolgár szomjúság: azért az sem mondható, hogy unatkoznánk.
Island city
Csalódást kell okoznunk, ha egy könnyed bollywoodi filmre számítasz a szinopszis alapján. Három lazán összeszőtt történet bontakozik ki a szemünk előtt, az emberi kapcsolatok leépüléséének történetei. Az elsőben a munkájának totálisan kiszolgáltatott embert látjuk, aki teljesen ki- és felcserélhető, akit már inkább tekinthetünk robotnak, mint érző embernek, és aki már képtelen megbirkózni az őt kihasználó nagyvállalattól nyert kuponos szórakozással, természetesen egy bevásárlóközpontban.
A másodikban a tévé vonzásában élő, a szappanopera férfiideálja által megbűvölt családdal találkozunk, akik inkább aggódnak a sorozat idealizált férfi főszereplőjének egészségéért, mint a kómában fekvő családfőért.
Az utolsó történetben pedig az elrendezett házasság elől egy képzeletbeli szerelembe menekülő lányt követhetünk végig, akinek gyakorlatilag semmi esélye egy rá is kíváncsi férfit találnia.
Az első történetben még igen erős szatirikus fekete humor határozott erénye a filmnek, elviszi a hátán a nagyon hosszú, sokszor szájbarágós történetalakítást. A második részben ugyan még felfedezhető ez a fekete humor, de a harmadik részre szinte teljesen elfogy, az inkább már csak egy túl engedékenyen vágott szerelmi dráma marad. És ahogyan egyre kevesebb a történet tragikusságát oldó humor, úgy a nézőben pedig egyre erősebb a kilátástalanság és a kétségbeesés Ruchika Oberoi filmje miatt. És nem csak az emberi létünk leépülése okán, hanem a film közel két órás játékideje, a feszes szerkezet hiánya miatt is.
Értékelés: Ha nem ez az első versenyfilm, amit vetítenek, és nem éreznék némi kötelezettséget ezek végignézésére, akkor valószínűleg felénél kijöttem volna. Legalább 20-25 perccel hosszabb a film, mint ideális lenne, és bizony vannak részek, amikor teljesen leül, és akkor már csak az óránkat nézzük. Viszont több embertől is hallottam, akik könyörületesebbek az idő múlása miatt, hogy tetszett a film nekik. Meg lehet próbálni.
Pontszám: ***
Vetítik még: június 1., 17 óra 30 perc, Győzelem mozi
Remainder
Egy fiatal férfira rászakad az „ég”, legalábbis ráesik valami nagyon súlyos tárgy, és elveszti a baleset előtti életének emlékeit. A kártérítésként kapott rengeteg pénzből viszont bőven van lehetősége arra, hogy az emlékfoszlányai alapján újrajátszassa azokat, újra felépítse a történetét. A férfi pedig kényszeres megszállottsággal kezdi összerakni az emlékeit, újra kiveszi azt a házat, amelyikben korábban lakott, embereket bérel, akik újrajátsszák az emlékeit, az alsó szinten májat sütő nőtől kezdve az elsőn zongorázó férfin keresztül egészen a szomszéd tetőn sétáló macskákig.
Az események tétje a néző számára elég egyszerű, képes úgy magával ragadni minket a mind szellemileg, mind testileg megnyomorított fiú megszállottsága, annyira átérezni a problémáját, hogy vele kutassuk a történetet elindító események emlékét? Lényegében akarjuk mi tudni, hogy mi történt? A válasz pedig nem egyértelmű igen. Persze ott van a kíváncsiság, hogy meg akarjuk érteni, hogy mi történt/történik, de a Tom McCarthy regénye alapján készült film megszállott főszereplőjével nehéz együttérezni, így az elméje motivációit is nehéz megérteni.
Értékelés: Persze, érzünk késztetést az önmagába forduló, izgalmasan kecsegtető történet megismerésére, és vannak is pillanatok, amikor feszít a feszültség, hogy megtudjuk, mi történt a sráccal, de néha magára marad a néző.
Pontszám: ***
Vetítik még: május 31., 17 óra 30 perc, Győzelem mozi
De l'ombre il y a
A francia film Kambodzsában játszódik, egy francia nemzetiségű transzvesztita prostituált áll a főszerepben, Mirinda, akinek kapcsolati hálója az ügyészségtől kezdve az utcai simlisikig terjed ki. A film kegyetlen, nemcsak témájában, hanem felépítésében is, a narráció homályos, balladai, a szereplőket fel-fel emeli és elejti, néha nem tudunk a körülményekről semmit, csak a halálukat (Mirinda élettársa például), néha a múltjukat nem tudjuk (az egykori vörös khmer-tábornok).
Nathan Nicholovitch filmje nem egy történetet akar elmesélni, habár sok történetszálat futtat, de minduntalan jelzi, hogy a figyelmet nem oda kell fordítani. Mirinda (David D’Ingeo) talál egy kislányt, akit családja eladott, így hagyja, hogy a lány vele utazzon, mígnem haza nem viszi. Ugyanakkor segít egy ügyésznőnek is előkeríteni egy egykori népirtót, aki valahol eltűnt Kambodzsában, és prostituáltakat ad el Thaiföldre. A film címe (Ami az árnyékban van) mégis inkább egy keserű látlelet Kambodzsáról, nyomorról, prostitúcióról, transzvesztitákról, pedofíliáról. Fárasztó alkotás, de D’Ingeo alakítása, a képek szerkesztési módja sok mindenért kárpótol.
Értékelés: Tetszik a film öntörvényűsége, hogy nem akar megfelelni a nézői, fogyasztói szokásoknak, hanem a sajátos nyelvét érvényesíti. Tetszenek a képek, az alakítások, egy rendkívül bátor alkotással van dolgunk.
Pontozás: ****
Vetítik még: június 2. csütörtök, Victoria mozi, 15:00 óra
Thirst (Jajda)
Egy bulgáriai dombtetőn éldegél egy család: apa, anya, fiú. A család abból tartja fenn magát, hogy a közeli város szállodáinak ágyneműit mossa, csakhogy kevés a víz a helyen, lent a falusiak elhasználják. Ebbe a viszonylagos idillbe érkezik meg egy apa és lánya, akik kútásók, és neki is látnak kifúrni a kutat. A két család így sok közös napot tölt el együtt, nem csoda, ha tagjaik elkezdenek másfajta érdeklődéssel szemlélni egymásra, mint a kezdetekben.
A film kellemes ritmusban mesél némiképp előrelátható eseményeket, a szereplők amolyan fatalista módon viselkednek, keresik magukat egymás tekintetében. A beállítások sokszor jól sikerülnek erről a napszítta földről, és a zárójelenet is bravúros.
Értékelés: összességében egy jó film ez, bár az az érzésem, hogy senki nem fogja a kedvencének tekinteni, témájában, hangulatában, operatőri munkában, rendezésben és forgatókönyvben sem nyújt igazán kiemelkedőt. A színek viszont fantasztikusak.
Pontozás: ***
(címoldali fotó: Georgi Marinov via imdb.com)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
