Grecsó Krisztián: Tánciskola
Kassay Réka 2008. június 21. 11:18, utolsó frissítés: 2008. június 20. 17:14„...többször majdnem félévet kellett ismételnie, de azzal vigasztalta magát, hogy ezek az olcsó farmeros megváltók, a félretaposott Jézus-szandáljukban hamar kiégett középiskolai tanárok lesznek...”
A vidéki, valaha nagyreményű, kéjenc nagybácsi és a tétova, frissen végzett, szebb jövőnek élő unokaöcs: két különböző generáció, két különböző világnézet, két teljesen más egyéniségű férfi ambivalens viszonya köré épül a történet, mely fiktív helyszínen játszódik ugyan, de nagyon valósághű vonásokkal mutat be egy nyomasztó, fülledt, kilátástalan magyar vidéket, ahol az emberek lassan lemondanak vágyaikról, legfennebb az elképzelt élet látszatát próbálják még fenntartani.
Voith Jocónak egész életében a nagybátyja volt az ideálja, ám a róla alkotott kép szép lassan megkopik, miután a fiú elvégzi a jogi egyetemet, a nagybácsi pedig saját kisvárosában szerez neki állást. Jocó tudja, hogy hálásnak kellene lennie ezért, de visszataszítja a felszínes, korrupt, züllött életmód, amibe belecsöppen, és ami magával sodorja.
Nagybátyjához való viszonya nem egyértelmű: elítéli a drogos-alkoholgőzös dorbézolásokat, nagybátyja társaságát, nőzési stílusát, de nem tud elzárkózni tőle, és nem is biztos, hogy akar: valahol mélyen irigyli is a férfit, aki, még ha Jocó szerint felszínes és kiábrándító életet él is, de társasági ember, sikeres a nőknél, és népszerű a közösségben.
Szalma Lajos, a nagybácsi valamikor élsportoló volt, és bajnok lehetett volna, de egy sérülés miatt kettétört a karrierje, majd (legalábbis elmondása szerint) pártügyek miatt vidékre "száműzetett".
Tönkrement, üres életének kudarcait, sérelmeit valamelyest kompezálja a tapasztalatlan ifjú jelenléte: amellett, hogy egyengeti Jocó útját és "nagybácsiskodik" fölötte, az is ott van, hogy a "gyermek" előtt újra ő lehet az, akire felnéznek, akit csodálnak és irigyelnek.
Néha úgy tűnik, szándékosan keveri bele a fiút különböző megalázó helyzetekbe, hogy tanulja, milyen az élet, és folyton azt hangoztatja, barátaival együtt: Jocónak még nem nyílt ki a szeme, még nem érti a dolgok lényegét.
Viszont a fiú minden lépése, életének minden kis rejtegetnivalója rövid úton visszajut a nagybácsihoz és annak társaságához. Az első szexuális élmény egy kis cigányleánnyal, majd egy kudarc a főnöknő nyomorék lányával kínos, megalázó helyzeteket eredményez, melyekben a nagybácsinak is benne van a keze.
A regény leginkább talán azért tűnik nyomasztónak, mert egy sincs a szereplők közül, akivel azonosulni lehetne. Hiába a részletes leírások arról, hogy éppen mit gondol, vagy hogy érzi magát Jocó vagy a nagybácsi, érezzük az író távolságtartását, és lehet, hogy ezért maradunk érzelmileg közömbösek irántuk. Inkább szánalom az, amit kivált.
Ennek ellenére néhol nagyon ismerős, emberközeli helyzetekkel találkozunk, melyeket a plasztikus, naturalista, ugyanakkor ötletteli leírások tesznek élvezetessé.
A morbidabb, durvább részekben sem elsősorban maga az erőszak, a megalázó vagy banális esemény kerül előtérbe: az kiérződik a szereplő által szubjektíven megélt esemény leírásából. A könyv végén levő fordulatból úgy tűnik, talán a megélt tragédiák mégsem tűntek el nyomtalanul Jocó életéből...
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
