Épített örökség: teher vagy előny?
Fülöp Noémi 2008. szeptember 22. 14:19, utolsó frissítés: 2008. szeptember 21. 23:35Az Európai épített örökség napok kolozsvári rendezvénysorozatán a Mátyás-szobor állványzata mögé is be lehetett pillantani.
Az épített örökség nem teher, hanem előny – fogalmazta meg Vasile Mitrea építész, és hozzátette: ezt azonban nem mindegyik helyi önkormányzat érti meg. Ezen a vonalon indultak el az Európai épített örökség napok előadói és hozzászólói szombaton, a kolozsvári Bánffy-palotában.
Virgil Pop, a 8-as Regionális Műemlékvédelmi Bizottság titkára felszólalásában Mitrea gondolatát vitte tovább, mintegy felelve arra – ez nem utoljára történt meg a nap folyamán, a két építész előadásaiban, felszólalásaiban mintegy párbeszédet folytatott egymással. Pop szerint az önkormányzat belátja az épített örökség értékét és előnyeit – ám a társadalom azonnali eredményeket vár.
„Tizennyolc évvel ezelőttig az épített örökséget a szegénység védte meg attól, hogy avatatlan kezek nyúljanak hozzá. Most már kilábaltunk a szegénységből, de mindenki gyors nyereséghez akar jutni, a beavatkozások inkább kizsákmányolás jellegét öltik” – fogalmazott Virgil Pop.
Kolozsvár, a sereghajtó
Mitrea előadásában Kolozsvár műemlékeinek állapotát leltározta fel, párhuzamot vonva a többi erdélyi város önkormányzatának ez ügyben történő lépései között. Követendő példaként említette Brassót, Nagybányát, és persze Segesvárt, Nagyszebent.
Kiderült, Kolozsvár sereghajtó úgy a sétálóutcák, mint a védelmet igénylő városrészek területrendezési tervei, vagy az épített örökséggel kapcsolatos rendezvények terén. „Míg Szászmedgyesen 1989-ben kezdték el a táblák elhelyezését a műemlék-épületeken, Kolozsváron csupán tavaly ébredtek fel az illetékesek” – említett egy példát az építész.
Ami az állagmegőrzést és restaurálást illeti, Mitrea kozmetikázásnak nevezte úgy az 1980-as években, mint a 2004-ben, illetve jelenleg zajló munkálatokat. Kifejtette, ahhoz, hogy tartós eredményt lehessen elérni, a házakat alapjaiktól kellene rendbehozni – ehhez képest mindhárom alkalommal csupán a homlokzatokra koncentráltak.
A másik gondot az építész szerint az jelenti, hogy annak ellenére, hogy a kolozsvári egyetemeken számos szakértő állna az önkormányzat rendelkezésére, a városatyák vonakodnak ezek véleményét kikérni, bevonni őket a városrendezésbe.
Példaként többek között az Avram Iancu-téri szökőkutat, illetve az ortodox templom és a román opera épületének kivilágítását említette: ezeket egy szatmári cég tervezte meg, Mitrea szerint nem megfelelő módon.
Vasile Mitrea úgy vélte, elsősorban a lakosság bevonására, figyelemfelkeltő programokra volna szükség, amelyek előtérbe helyeznék Kolozsvár épített örökségét. Hozzáfűzte, szükség volna a belvárosban épülő ingatlanok magasságának szabályozására, valamint oda kellene figyelni arra is: mennyire káros hatással vannak a város szélén épülő mall-ok a kisebb központi üzletekre.
A rossz példák sorát a közönség soraiból felszólalók folytatták: Fekete András például a Szent Mihály, illetve a piarista templomba újonnan beszerelt konvektoros fűtésrendszerre hívta fel a figyelmet. Ez ugyanis veszélyt jelent orgonára és festményekre egyaránt, mivel rövid idő alatt túlságosan forró levegővel tölti meg az épületet. És persze szóba kerültek Funar és a nemzeti színű kukák is.
Termopán ablak, mint műanyagszem
A pozitív példával szolgáló magánszemélyeket Virgil Pop jutalmazta oklevéllel a Transsylvania Nostra Alapítvány nevében. Hangsúlyozta: a műemlék-épületek jellegét, stílusát tiszteletben tartó beavatkozások annyira ritkák, hogy a kevés kivétel külön elismerést érdemel.
Ennek legszembetűnőbb példája persze az ablakok, amelyeket nem ritkán fehér, műanyag termopánnal helyettesítenek. „Az ablak az épület szeme. Úgyhogy ha egy régi épületbe termopán ablakokat szerelnek, az olyan, mintha egy ember szemét műanyag szemekkel cserélnék ki” – mondta az építész.
Az Inochentiu Micu Klein utca 250 szám alatti műemlék-épületet Péter Júlia vásárolta meg és hozta rendbe, kicserélve többek között a termopán ablakokat, a bádogfedél helyett pedig újra zsindelytetőt építtetve a házra. Az ő gondosságát ismerte el az egyik oklevél – a másikat viszont egyelőre névtelenül ítélték oda.
A Ferdinánd király utcában lévő épület tulajdonosa ugyanis egyelőre ismeretlen, megbízottját pedig nem sikerült időben elérni. A kék épület földszintjén üzletek működnek, emeletét pedig a közelmúltig számos reklám, hirdetőtábla csúfította el. Az új tulajdonos eltűntette ezeket, visszaadva az épület eredeti jellegét.
Sztalaktit a Mátyás-szobron
Tucatnyi szakértő és érdeklődő a szemerkélő eső ellenére bepillantott a Mátyás-szobrot rejtő állványzat mögé Kolozsi Tibor vezetésével. A szoborcsoport restaurálási terveit elkészítő Part of Art Alapítvány képviselője a talapzaton heverő, tavalyi koszorút látva megjegyezte: van itt minden, még sztalaktit is.
Aztán sorra vette a tennivalókat: a túlságosan nagy súly alatt szétcsúszó talapzat megerősítését – elmondta, csak a ló négy lábának hattonnányi súlyt kell megtartania. A bronzalakok tisztításra, pótlásra szorulnak, a kövek közötti résekbe víz szivárog, emiatt sok kártevő alga, baktérium, moha telepedett meg a szobron.
Mindezekről a gondokról egyébként részletes, fotókkal illusztrált cikkek jelentek meg a Transsylvania Nostra című, román, magyar és angol nyelvű építészeti szaklap 5-6 számában, amelyet a rendezvénysorozaton mutattak be.
Kolozsi elmondta azt is, az állványzat egyrészt a felmérési munkálatokhoz volt szükséges, de később a javítás során is ezt használják majd. Hogy pontosan mikor, arról Boros János volt alpolgármester beszélt: közölte, jelenleg a romániai és magyarországi kulturális minisztérium képviselőinél van a labda.
Egy jegyzőkönyv aláírására van szükség a Mátyás-szobor felújításának elkezdéséhez >>
Nekik kell ugyanis aláírniuk azt a jegyzőkönyvet, amely a szaktárcák közötti megállapodást szentesíti – ennek értelmében a magyarországi minisztérium 800 ezer euróval járul hozzá Fadrusz művének restaurálásához, cserébe a romániai szaktárca vállalja egy, magyar területen lévő román műemlék rendbehozását.
Boros hozzátette: reményei szerint jövőre már a felújított ló farkánál adnak majd találkát egymásnak a kolozsvári egyetemisták.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
