2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Milyen a kolozsvári irodalmi generation next?

Fülöp Noémi 2008. november 07. 10:03, utolsó frissítés: 2008. november 06. 16:14

Nagy a rajongótáboruk, és azzal lázadnak, hogy nem lázadnak. A meghajlás művészete című kötetben tizenegy fiatal író, költő mutatkozik be.



Ritkán látni ekkora közönséget egy könyvbemutatón. A Tranzit Házban fellelhető, szép számú széket csatasorba állították a nagyteremben, és egy sem maradt üresen. De ülnek az ablakfülkékben, a padon, kuporognak a földön, támaszkodnak az oszlophoz. Nagy többségük fiatal, és minden felolvasót nagyon megtapsolnak. Sőt, van, akit jobban.

A fiatal szerzők antológiáinak hatalmas hagyománya van Erdélyben - vezeti be A meghajlás művészete című, fiatal alkotók verseit és prózáit tartalmazó kötet bemutatóját Balázs Imre József költő, kritikus, a Korunk főszerkesztője. Hozzáteszi, a fiatalok általában csoportosan jelentkeztek: így


bemutatkozásuk többet nyomott a latban,

mintha egyenként jelentek volna meg a szövegeik. A könyv szerzőinek egy része a Korunk Generátor című rovatában, mások a szintén a Korunk szervezte kreatív írás műhelyen tűnt fel - mindkettő Balázs Imre József nevéhez fűződik. Aki szerint ha egy fiatal írókat bemutató rovatban a versek vagy próza fölött csak a rovat címe szerepel, az irodalmi gettó benyomását kelti az olvasóban.


"Amikor a Generátort elkezdtem szerkeszteni, próbáltam valamit hozzátenni a megjelenő szövegekhez, kontextust teremteni számukra" - mondja a költő. Ugyanezt az alapelvet követte a kötetben is, ahol néhány soros interjú olvasható minden szerzővel.




Balázs Imre József szerint ezeket a fiatal írókat, költőket az irodalomban történő változás kapcsolja össze: próbálnak saját fórumokat, köröket létrehozni, működtetni - ez pedig mindig a változás igényét jelzi. Ilyen a Károly-kör vagy a Másnapos Irodalmi Kör.

Következtetésként azt kockáztatja meg: mintha ma könnyebb volna jó prózát írni, mint verset. "Talán a blogműfaj hatása ez, amely felszabadította a prózát" - fogalmaz a költő. Azzal folytatja, a vers terén talán túlságosan is előreszaladt egy fiatal generáció a kilencvenes évek elején. "Az antológiában érződik


a küzdelem a tőlük hátramaradt hagyománnyal" -

fűzi hozzá. A szemlélő hajlamos igazat adni Balázs Imre Józsefnek: valami tényleg változóban van. A lelkesedés elvégre azt jelzi, ezeket a szerzőket magukénak érzik a fiatalok, a verseik és a prózáik hozzájuk és róluk szólnak. Van "saját" zenekaruk is: műveiket Cseke Róbert, a Jokerman énekese által erre az alkalomra verbuvált együttes zenésítette meg.


De nem csak a rajongótábor méretéről van itt szó. A közönségből hiányoznak a legutóbbi változás elindítói, az Előretolt Helyőrség és a Bretter György Irodalmi Kör koordinátái által meghatározott térben mozgó fiatal és idősebb alkotók. Csak két, onnan ismerős arcot fedezek fel a tömegben: az egyik Bréda Ferenc, akiről tudnivaló, hogy körtől, kortól és műfajtól függetlenül támogat minden alkotót, akit arra érdemesnek ítél.

A másik Farkas Wellmann Endre, akit az imént említett kör egy lépéssel hátrább álló, a történéseket távolságtartóbb és egyúttal nyitottabb módon követő tagjának ismerek. Hogyha pedig az eddig lázadóként ismert kör tagjai hiányoznak, azt jelzi: ezek a fiatal szerzők az ő koordinátáikon kívül mozognak. Hogy


ez itt valami más, náluk is újabb.

Annál, hogy mi jellemző A meghajlás művészete - vagy a borítót idézve, a Korunk - fiatal szerzőire, könnyebb megállapítani, hogy mi nem jellemző rájuk. Nem sajátjuk a "csúnya" szavakkal és szexuális töltetű szövegekkel történő polgárpukkasztás. Ez Kolozsvár kortárs irodalmi életében már önmagában egy kis lázadásnak tekinthető.


Amúgy viszont a maroknyi fiatal írót-költőt megilleti az egy kalap alá nem sorolhatóság joga. Együtt, de egyenként érdemes ismerkedni velük: kezdetnek meg lehet venni a kötetüket (nem drága), de sokan közülük ott vannak interneten is - lásd Másnapos Oldal.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS