Britpop és ska Kolozsváron: mert a zene kultúra
D. L., B. P. E. 2009. május 18. 18:49, utolsó frissítés: 18:49Diszkréten meghirdetett klubkoncertnek indult, és hatalmas buliba váltott át a HS7 és a PASO szombati kolozsvári koncertje az Irish Music Pubban.
A meglehetősen koraira meghirdetett kezdési időpontban (19.30) még a legnagyobb jóindulat mellett sem lehetett azt mondani, hogy teltház lett volna, de mire a monitorládákkal bőszen viaskodó HS7 legénység megnyerte a rögtönzött párbajt (vagy "kicsit punkosabb lesz a hangzás" felkiáltással lemondott a győzelem reményéről?), a pub hátsó fele már tömve volt.
És az első dallal érkeztek az első sikolyok és az első izzadságcseppek is. Nem tudjuk, melyik barom találta ki azt a közhelyet, hogy felforrósodott a hangulat, de ide nagyon illett: a sarokban meghúzódókról is ömlött a verejték. Persze nem a sarokba húzódás volt jellemző: a HS7 első dalától egy masszává formálódott a közönség, amely minden ritmusra együtt mozdult, még akkor is, ha a hangosítás hiányosságai miatt
Krisztiánt akkor sem lehetett érteni, amikor csak beszélt,
nemhogy éneklés közben. Még az első szám sem járt le, és már érezni lehetett: ez a mai este a jobb HS7-koncertek közé fog tartozni. És a megérzés lassan bizonyossággá változott, főleg, hogy a közönség ugyanolyan jól fogadta az új lemez dalait (Szia, Magyar világsztár), mint a régi kedvenceket.
Erre két magyarázat létezik: az egyik, hogy a kolozsváriak már a Jazz dalait is kívülről fújják, a másik, hogy mindegy volt nekik, épp melyik dal szól, ha lehet rá ugrálni. A szájmozgásokat követve mi a kettő keverékére tippeltünk, és azt is megjegyezhetjük: ez a keveredés semmiféle fennakadást sem okozott.
Persze a legnagyobb ovációt a Dél-Amerika váltotta ki, amelyben Krisztián Szamosra cserélte a Dunát az "és úgy megvigasztal, hogy ugrom a Dunába" sorban. Egyébként a csapatot
úgy kellett levakarni a színpadról,
és mindenkinek ez volt a legnagyobb szívfájdalma, hogy a technikai malőrök miatt egy órába kellett beszorítani a HS7 történetének legütősebb dalait.
A PASO (Pannonia Allstars Ska Orchestra) koncerten lehetetlen volt nem felvenni az együttes fergeteges ritmusát. A frontember, becenevén Lord Panamo, mindent megtett, hogy emlékezetes maradjon kolozsvári fellépésük: bíztatott, kiabált, teljes mértében bevonta a közönséget, ő volt a koncert lelke.
A színpadról sugárzó energiájának köszönhetően akkora hatást sikerült gyakorolnia a koncert hivatalos utolsó dalánál az egész teremre, hogy kb 300 ember guggolt le vezényszavára, majd a zene ritmusára a tömeg eufórikus állapotban emelkedett lassan fel, mígnem
újra füllesztő táncba kezdett a testekből álló massza.
A frontember volt a koncert lelke, és becsületére legyen mondva, bár patakzott az izzadság a homlokán, bírta szuflával szűkös, ámde annál elegánsabb hófehér öltözékében, amely nadrágból, zakóból és kalapból állt. Ömlött az izzadság mindenkiről, a tömeg tombolt, és majdnem rombolt is.
Az első sorban lévő, főleg punkokból és rasztákból álló had, test test ellen dörgölődve, pogózva őrjöngte végig a közel kétórás koncertet. Néha egy-egy bátrabb rajongó a tömeg kezén próbált meg közlekedni (crowdsurfing), de tíz méternél nagyobb utat egyiknek sem sikerült megtennie; általában nagyot puffantak a kemény betonon, de segítő kezek hamar felhúzták az áldozatokat. Ha szerencséd volt, a nagy forróságot
enyhíthette egy jéghideg sör, amely a hátadra loccsant.
Maga az együttes is meglepődhetett, milyen lelkes volt a kolozsvári közönség, hiszen, egy több mint 80 perces koncert után legalább négyszer tapsoltuk vissza őket, és a végén olyan eufóriába került az egész tömeg, hogy a pince amúgy is kis színpadán kb 20 rajongó ropta a táncot a zenekar mellett.
Nem tudni honnan, de előkerült a dobos két dobverőjén kívül is még három, és több rajongó is besegített a dobolásban. Akkora buli kerekedett, hogy a zenekart szó szerint alig akarta elengedni a tömeg, szinte tolták a mikrofon elé az énekest. Még egy számot azonban már nem vállalt be, de mindenki elégedetten és nagyobb életkedvvel távozhatott a pannón ska muzsika eme remek előadóinak köszönhetően.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
