Mitől művészfotó egy művészfotó?
kérdezett: Sütő Zsolt 2009. július 02. 18:27, utolsó frissítés: 2009. július 03. 10:32Filmes gépet használ, kedvenc fotóhelyszíne Kína, képeit elsősorban magyarországi magángyűjtőknek adja el. Interjú Tóth István fotóművésszel, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnökével.
A fotózás ma: képözönvíz. Az internetre naponta rengeteg kép kerül fel pillanatok alatt.
Szerintem ez pozitívum, mivel ezeket a képeket jobbára ösztönből fotografálják, és ezt egy alkotói elégtételnek kell felfogni. Pozitívum azért is, mert különleges alkotói igény kielégitésére serkenti az igazi fotóművészeket.
Ugyanakkor a műfaj is gyorsan tágul: ma már elég könnyű digitális diaporámát készíteni, vagy VJ-ként élőben játszadozni az álló- és mozgóképekkel. Ráadásul a DSLR-gépek új generációjával már hihetetlenül jó minőségű mozgófilmet is lehet készíteni.
A technika nagyszerű dolog. “Csak”az alkotói munkát kell hozzátenni, ami azonban sokkal nehezebb, mint a lehetőségedre álló technika. A digiporáma egy csodálatos műfaj, egyedülálló helye van a vizuális művészetek között. Fantasztikus összhang megteremtésére alkalmas. Szerintem nagy jövője lesz még ennek a műfajnak, mivel a vizuális hatás mellett egy kicsit nosztalgiára is invitálja a nézőket, emlékeztetve a hajdani mozi- vagy diavetítés élményeire.
A nagyváradi Tavirózsa Fotóklub alapítója és vezetője vagy, immár sok éve. Mire jó egy ilyen fotóklub 2009-ben - az internetes "fotóklubok" korában?
Az alkotói vitákon kivül elsősorban arra, hogy egy igazi klubhangulatot teremtsen. Szerintem egy elszánt fotográfusnak a fotóklubja kell, hogy legyen a második otthona, a klub tagjai pedig a „második család”. Itt minden emberközelben történik, nem mint az interneten. Én immár 33 éve klubvezetőként ezt tudtam biztosítani tagjaink számára.
Vannak, akik kritizálják a fotóklubokat, mondván, hogy maradi szemlélettel közelítik meg a fotográfiát.
Valóban, több fotóklub esetében mind a mai nap is fennáll ez a helyzet. Az ilyen tipusú fotóklubok nagyobb része azonban felszámolódott és eltűnt.
A történet szerint 25 évesen bajuszt növesztettél magadnak, hogy idősebbnek tűnj, és így könnyebben közelebb kerülhess a tapasztaltabb fotóművészkhez. Ma a legtöbb fiatal fotós pillanatok alatt publikálja a képeit az interneten, és inkább csak egymás között kritizálják egymás képeit - mitől jobb, ha egy debutáns fotográfus idősebb, tapasztaltabb fotóművészek mellett tanulja el a szakmát? Csak a technika és a szemléletmód átadása a fontos, vagy a jelenlét, a személyiség is?
Abban az időben más volt a helyzet. A korabeli “nagy” fotográfusok titokzatosak voltak, semmit nem árultak el a fotóművészetről, és nagyon nehézen lehetett abban az időben megközelíteni őket. Kissé elfogultak voltak saját magukkal és művészi felfogásaikkal szemben is, és kevésbé fogadták el az övéiktől eltérő alkotási alternativákat.
Szerintem fontos a tapasztaltabb fotogáfusokkal való kapcsolat, több szempontból is. Például aránylag kevés az információ egy nagyon fontos dologról: arról, hogy mitől művészfotó egy igazi művészfotó. Nagyon jó az, hogy sokan fotóznak manapság, meg az is, hogy csevegnek egymás között az alkotók, de nem mindegy, hogy mit.
Egy tapasztalt fotóművésztől nagyszerűen lehet ilyen informácókat kapni. Szerintem a mai fotográfusok művészi információk hiányában, nagyon sok esetben ösztönösen alkotnak, és nem tudatosan. Sokan azt gondolják, hogy elég az alkotáshoz csak az előbbi. A technikai dolgokra nagyon jól ráérznek a fiatal fotográfusok, de a szemléletmód is igen fontos része az alkotásnak.
A nagyváradi Foto Art Galéria alapítója és vezetője is vagy. Sikeres-e ez a vállakozásod?
1990-ben, miután az önkormányzattól kiutalták a Nagyváradi Fotográfusok Tavirózsa Klubja székhelyének jelenlegi termét, javasoltam, hogy alakítsuk át galériává. A város központjában van, a nagyváradi fotóklub adminisztrálja, és idővel a fotóművészek és pártolóik “templomává” lett. A Galéria jövőre ünnepelné fennállásának két évtizedes évfordulóját.
Az eltelt idő alatt több mint 350 fotótárlatot nyitottunk meg, és több mint 25.000 fotót mutattunk be a közönségnek. Egy igazi nemzetközi galériává vált, ahol szerte a világból voltak és vannak kiállítóink, Japántól Angliáig, Ukrajnától Új-Zélandig, s melynek több mint kétszázezres látogatója volt az eltelt két évtized alatt.
Sajnos a Galériából ki kell költöznünk augusztus 1-jén, mivel lejár az Orsolyita Rend képviselőivel megkötött szerződés, és nincs anyagi fedezetünk kifizetni a havi 2.200 RON bérleményi díjat, ami szinte kétszászorosa a régi összegnek. Közben pedig a nagyváradi önkormányzat próbál egy elfogadható megoldást találni a Galéria megmentésére. Bíró Rozália alpolgármester asszony, aki a Fotóklub tiszteletbeli tagja, megnyugtatott arról, hogy találnak majd egy elfogadható alternatívát, ami lehetővé teszi a Galéria további működését.
A galériában meg lehet-e vásárolni a kiállított képeket?
Igen, több ilyen probálkozás is volt, kisebb-nagyobb sikerrel.
Néhány éve a Romániai Fotóművészek Szövetségének az elnöke is vagy. Mivel jár ez?
Két éve lettem az AAFR elnöke, a székhelyét pedig országos premierként Nagyváradra költöztettük, a Tavirózsa Fotóklub jóvoltából, a város központjában lévő Fekete Sas Palotába. Rendszerváltás előtt az AAFR volt a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) egyik legreprezentatívabb nemzeti szövetsége. A nemzetközi elismerést 17 tehetetlen év követte, amikor a szövetséget kilakoltatták a bukaresti Brezoianu utcai székhelyéből, melyben egy csodálatos fotógaléria és stúdió is működött. Ezt aztán költözések sora követte, amíg néhány dosszién kívül szinte semmi nem maradt a szövetségből...
Miután senki sem akarta magára vállalni a szövetség sorsát, az utolsó igazgatói testület kiöregedett vezetősége kért fel engem arra, hogy legyek én az, aki mégiscsak elvállalja. Sokat gondolkodtam rajta, míg végül belevágtam. Egyáltalán nem hiányzott nekem ez a funkció, bár igaz, hogy a Tavirózsa Fotóklubnak köszönhetően már 49 ország fotósaival volt addig is kapcsolatom szerte a világból. Az elvállalt funkció nagy kihívás volt: mindent az elejéről kellett kezdjünk, meg aztán el is “kellett” fogadtatni magam azokkal is, akik még nem ismerték szervezői képességeimet.
Hihetelen volt számomra, hogy tudomásom szerint senkit nem zavart a magyarságom, és nagy szeretettel elfogadtak. Az is igaz, hogy az eltelt több mint három évtized alatt kellőképen meg is ismertek, úgy a craiovai, mind a iasi-i, szerbiai, újvidéki, az ukrajnai csernovici, vagy éppen a kisinyovi román fotóművészek.
Az elvállalt funkció sok munkával jár. A bukaresti vezetésnek 7 alkalmazott tagja volt – a jelenlegi új felállásban én vagyok egy személyben a mindenes: az adminisztrátor, a kasszás, az elnök, vagy éppen a programszervező (a vezetőség közreműködésével), a titkár, de a futár is. Egy igen komplex feladatkör tulajdonképpen. Merészen vállalom továbra is, mert bízom az AAFR újraéléledésében.
Vannak-e a szövetségnek kiadványai, vagy közös kiállításai?
Sajnos a szövetség lapjai már rég megszűntek. Tárgyalunk az ugyancsak Nagyváradon megjelenő Photo Magazine főszerkesztőjével, hogy a havonta megjelenő folyóirat biztosítson egy oldalt az AAFR számára. Van viszont egy honlapunk az aafr.ro címen, amely a szövetség “nyitott” könyve, és amit bárki “olvasgathat”. Ezen keresztül probáljuk összefogni az AAFR hazai és külföldi tagjait, ez a mi közös “második” otthonunk, ahová mindenkit szívesen látunk.
A honlapon keresztül szeretnénk átláthatóan bemutatni a szervezetet tagjainknak. Szerintem a tagok egyéni portfólióira nézve is érezhetően, pozitívan formáló hatása lesz, és remélem, hogy serkentően is hat majd ezek állandó művészi színvonalának emelésére. Mivel jelenleg nincs más alternatíva, a honlap anyagait is én szerkesztem nagyobbrészt.
Az AAFR az elmúlt évben rendezte a rendszerváltás utáni első “Románia Fotókupa” Országos Szalont, melyet a bukaresti Országos Kereskedelmi Kamara csodálatos halljában nyitottunk meg nagy sikerrel, a múlt év decemberében.
A Szövetség nemrég javaslatot tett a Romániai Fotóművészet Napjára.
Igen, Szathmáry Papp Károly nevéhez kapcsolódik a javasolt dátum, aki 1821. január 11-én született, Kolozsvárott. Mivel az AAFR vezetősége, partnerfotóklubjai és konzultatív bizottságának fotóművészei többségükben elfogadták a javaslatot, kellő dokumentációval felterjesztettük a javaslatot a Kulturális Minisztériumhoz, egy előző sikertelen próbálkozás után.
Ki és hogyan válhat a szövetség tagjává? Miért érdemes?
Aki elfogadja a honlapon feltüntetett Működési Szabályzatot és be tud mutatni egy színvonalas, 10 képből álló portfóliót. Az INSCRIERI menüpontnál lehet kitölteni az űrlapot.
Érdemes, mert hivatalosan elismerik a fotográfus (debutáns vagy elismert) fotóművészi státuszát, melyet a rendelkezésre bocsájtott EU-szabvány szerinti kártyával lehet igazolni, és munkáid felkerülnek egy hivatalos országos szövetség honlapjára. De persze az új vezetőség ennél sokkal többet tervez nyújtani a tagok számára – figyelni kell majd a híreket a honlapon.
A kártya román és angol nyelven igazolja a személy tagságát. Az AAFR felkéri a hatóságot, hogy támogassa a fotóművész alkotói tevékenységét. Minden szövetségi tag kap ilyen kártyát, miután elküldi arkcépét.
Ennyi munka mellett marad-e időd még fotózni és kiállítani?
Négy részre kell szakadnom: fotóművész, családfő, a Tavirózsa Fotóklub és az AAFR elnöke. Azért megpróbálok eleget tenni mind a négy státusznak. 2010 májusában fogom megrendezni a “Bihari magyar néphagyományok” című gyűjteményes kiállításomat Dél-Koreában. Továbbá szeretném összeállitáni ez év őszére az “Egy temető halála”című kiállításomat, melyet a nagyváradi olaszi köztemető eltűnéséről készítettem az évek során, és amelyet halottak napjára szeretnék hivatalosan megnyitni Nagyváradon, gyertyafénynél.
Milyen fórumok vannak itthon, ahol össze lehet kötni a fotóművészeket a potenciális vevőkkel? Vannak-e ezügyben tervei a Szövetségnek? Egyáltalán, vásárolnak-e itthon az emberek fotót, mint műalkotást?
Tudomásom szerint nincs jelen pillanatban ilyen próbálkozás Romániában, de “forr” a dolog. Nagy segítség lenne az igazi fotóművész számára az, hogy létezzen az AAFR keretén belül egy szakosított osztály, akik felértékelnék a műalkotásokat. Tervezem, hogy előterjessszem a kérdést a következő negyedévi ülésen.
Ha valaki fotózásból szeretne megélni itthon, melyik műfajt vagy műfajokat ajánlod neki?
A portrét és az esszét.
Ha egy lakatlan szigetre kellene menned, és csak 3 saját fotót vihetnél magaddal, melyik lenne az?
“Halálva ítélve” (Bécs), “Kínai gyermek” (Kína) és “Elhagyatva” (Balti tenger)
Milyen felszerelést használsz, és miért?
Minolta 7000 filmes gépet, több objektívvel. Azért ezt, mivel jelenleg nincs anyagi lehetőségem arra, hogy egy számomra megfefelő digitális gépet vásároljak.
Vannak kedvenc helyszíneid, ahová rendszeresen visszajársz fotózni?
Igen: Kína.
Kiket tartasz mestereidek?
A ceglédi, világhírű Tóth Istvánt, valamint Marx József és Haragos Zoltán marosvásárhelyi fotóművészt. Vagy a bukaresti Radu Sighetit.
Mit használsz az interneten (pl. Flickr, Photoshop Express, Badorgood.com stb.)?
Egyiket sem.
Mennyiért és hol árulod a fotóidat?
50-100 euróért, a nagyváradi Foto Art Galériában, nem nagy sikerrel.
Az AAFR elnökeként végzett munkádért jár-e neked tiszteletdíj?
Tiszteletdíj nem. Mivel jelenleg az AAFR adminisztratív vezetője is én vagyok, ami napi legalább 8 óra intenzív munkát jelent, ezért havi 1.000 lejt szabott meg számomra az igazgatói bizottság (melyet 7 hónapja anyagi keret hiányában nem kaptam meg).
Tervezitek-e a szövetség honlapjának a magyar (esetleg angol) nyelvű verzióját is?
Természetesen igen, de az anyagi gondok miatt első lépésként a honlapnak csak egy rövidebb változatát fogjuk angol és magyar nyelven megjelentetni.
Honnan kap támogatást a szövetség? Tervezitek-e, hogy esetleg a nagyobb fotómárka-nevekkel vagy szakkereskedőkkel közös projektekben együttműködjetek?
Jelenleg állami forrásból, a Kulturális Minisztériumtól évi 300 eurót kap az AAFR, a Szövetség FIAP tagsági díjának kifizetésére. Emellett éppen a bukaresti NIKON céggel tárgyalunk.
Mit gondolsz, ha egy webshop is társulna az AAFR-honlap mellé, a stock-fotózás vagy a művészfotó-eladás menne jobban?
Lehet, hogy mindkettő, várjuk az efféle javaslatokat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
