B'EstFEst Aftershock: a Manowar generátort robbantott
B. P. E. 2009. július 06. 12:15, utolsó frissítés: 15:48Mindegy, hogy az igaz metál harcosainak vagy bohócoknak tartjuk őket, egy biztos: a Manowar megmutatta, mit jelent tisztelni a rajongókat. Még úgy is, ha kétszer leáll az áramszolgáltatás.
Egyik napról a másikra legalább 90 százalékban kicserélődött a bukaresti B’EstFest fesztivál közönsége. A bérlet már nem volt érvényes az Aftershocknak keresztelt utolsó napra, így aki be akart jutni, napijegyet kellett váltson. Ráadásul a Manowar soha nem számított mainstream sztárcsapatnak, nevük csak a metálrajongók körében ismert (ott viszont nagyon), így a Santana-effektustól sem kellett tartani, hogy mindenki kicsődül csak azért, mert egy világsztár van a városban.
Ennek ellenére a sajtó sokat foglalkozott a Manowarral, valószínűleg azért, mert sokkal lazábban kezelték az interjúkat, mint a fesztivál többi fellépője, de mindenesetre vicces volt egy napilapban egy egész oldalas róluk szóló írást látni, a Popcorn-poszterről nem is beszélve. A közel harmincéves zenekarról soha nem írtak volna egy szót sem, ha nem épp a fővárosban lépnek fel.
Dióhéjban annyit kell tudni róluk, hogy ők a világ leghangosabb zenekara, állítólag nekik vannak a leghűségesebb rajongóik, és az igaz heavy metalért arcolnak, bármennyire is viccesen hangzik ez. Rólam meg azt kell tudni, hogy
17 éve várom ezt a koncertet.
Szóval a vasárnapi napon nem voltak eltévedt magas sarkú cipők és zselés hajak, annál több volt viszont a Manowar-póló, a valódi tetoválás és a hosszú haj. Akin pedig nem volt Manowar-póló a bejáratnál, az is egyhamar beszerezte a kizárólag Manowar (és HolyHell) termékeket árusító boltjukban.
A nap többi fellépője nem érdekelte különösebben a közönséget, bár a HolyHellbe – őket a Manowar magával hurcolja mindenhova, így ide is – azért már elég sokan belehallgattak, valószínűleg azért, mert maga a Manowar-vezér Joey deMaio konferálta fel őket, mint Holy Fuckin’ Hell. Én inkább nem írnék róluk.
A HolyHell után közel háromnegyed órás szünet következett, majd a Manowar című dallal elindult a show, amire a körülbelül tízezer rajongó várt.
A zenekar nem sokat lacafacázott,
nem köszöntek, nem üdvözölték a rajongókat, hanem lenyomták a dalt, majd a régi nagy kedvencnek számító Blood of My Enemiest és a néhány hete megjelent Thunder int he Sky-t. Utóbbi dalnál érződött, hogy a közönség még kevésbé ismeri, de így is sokan beindultak rá.
Az első leállás a következő dalnál, a Brothers of Metalnál volt, de nem a zenekar kezdeményezte: a második szakasznál elment a hang, aztán a színpad is sötétbe borult. Tíz perc múlva Joey de Maio basszer megjelent a színpadon, és elmondta: felrobbant az egyik áramgenerátor, de nem a zenekar hibájából, hanem azért, mert annyira jó a közönség. Aztán afelől érdeklődött, hogy ugyanbiza’ a Metallica, az Iron Maiden vagy a Motörhead esetében adódtak-e áramproblémák, és mivel a közönség válasza egyértelmű nem volt, nyugtázta: na azért mondom.
Aztán a teljes zenekar bevonult a színpadra, ismét belevágtak a Brothers of Metalba, és tíz másoderc múlva ismét elszállt a generátor. Ekkor már Eric Adams énekes meglehetősen enerváltan vonult le a színpadról, a közönség nagy része pedig minden bizonnyal azt hihette, hogy ezzel mindennek vége.
De úgy tűnik, a Manowar mégiscsak komolyan gondolja, hogy szereti a rajongókat: negyedóra múlva ismét színpadon voltak, és ezután már semmi rossz nem történt. Néhány dal után azonban olyasmi történt, amire senki sem számíthatott: a zenekar levonult a színpadról, és de Maio elkezdett beszélni.
És csak beszélt, beszélt, megállás nélkül, de mindezt románul.
Túlzás lenne azt állítani, hogy folyékonyan, de nem olvasta. Képes volt kívülről megtanulni egy ötperces szöveget, amiben elmondta: tudja, hogy Bukarestben vannak, és nem Budapesten, ellentétben más előadókkal, akik azt sem tudják, hol vannak, és azt sem, merre tartanak. Aztán poénkodott egyet Drakulával, és megkérdezte a közönséget: ugye a Metallica meg az Iron Maiden nem beszélt velük románul?
Persze a közönségben az első pár szó döbbenetét lassan az extázis váltotta fel a beszéd alatt, senkinek nem jött, hogy elhiggye: ez a fickó a mi kedvünkért tanulta meg ezt a hosszú és bonyolult szöveget. Aztán folytatódtak a dalok, volt többek közt Warriors of the World, Kill With Power, ősrégi és ritkán játszott Fast Taker, Heart of Steel, Kings of Metal (a most jóslatként ható When we’re in town, speakers explode sorral), Hail and Kill, mindegyik a közönség aktív részvételével. Apropó aktív részvétel: egy szám erejéig felhívtak a közönségből egy srácot gitározni, és két csajt is felvittek, akikről kiderült: Bulgáriából jöttek a Manowar kedvéért, és végig is bulizták a számot, ha már fent lehettek a színpadon.
Miközben minden normális zenekar perrel fenyegette volna a szervezőket az áramkiesések miatt, a Manowar nem így tett: felhívták a színpadra a szervező Guidót, „the first promoter who got the balls to bring Manowar to Romania” és meg is ajándékozták – mégpedig egy plakettre erősített két fémgolyóval: the balls of steel.
Az áramszünet miatt jóval a 11 órai csendóra utánig kinyúlt kétórás show természetesen a The Crown and the Ring című klasszikussal zárult, ahogy minden Manowar-fellépés, de előtte még
ígéretet tettek, hogy visszatérnek –
sőt, azt is megkérdeték, hogy szeretnénk-e, ha saját fesztiváljukra, a Magic Circle Festre Romániában kerülne sor. Bár utóbbi elképzelés túl utópisztikusnak tűnik (hacsak nem akarnak utazó fesztivált csinálni belőle), az biztos, hogy ez a közönség megérdemelne még egy pár Manowar-koncertet.
Bár a hangzás nem volt a legjobb, bár Eric Adams hangja mélyben néha eltűnik, magasba pedig csak ritkán merészkedik, bár szokás szerint most is lenyomtak egy csomó teljesen öncélú szólót, a Manowar mégis maximális osztályzatot érdemel a közönségével való kapcsolatért, profizmusáért és türelméért.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
