A Látható Város projekt győztes pályamunkái
R. T. 2010. október 19. 15:53, utolsó frissítés: 2010. október 20. 14:29Nemsokára óriás macska és szemeteszsák fogja díszíteni Kolozsvár elhagyatott kirakatait a régi városképek helyett.
Megszülettek az AltArt Alapítvány és a kolozsvári városháza közös projektjének győztesei. A versenyre 34 művész jelentkezett különböző műfajú alkotásokkal, amelyeket a város egyes, nem használt épületein helyezhetnek majd el
Az öttagú zsűri (Szakáts István, Mihai Pop kurátor, Eugen Pănescu mérnök, Oana Buzatu szóvivő, Alina Banu kommunikációs szakember) az eredetileg tervezett hét alkotás helyett nyolcat tartott érdemesnek arra, hogy november 10-én elfoglalják a helyüket a használatlan kirakatokban.
>>A projekt honlapja>>
Szakáts István, az AltArt Alapítvány elnöke úgy véli, a projekt célja a város újra birtokba vétele, a munkák pedig pont ezt teszik az a diskurzus által, amit a művek generálnak. A birtokba vétel egyfajta politikai haditettnek is minősíthető, olyan szempontból, hogy olyan diskurzusokat keresnek, amelyek vélemények lecsapódásai, ezáltal pedig képesek uralni a teret.
Carlos Carmonamedina installációja a figyelemfelkeltésre és humorra egyaránt alapoz, a hatalmas képet a járókelők és az autóvezetők egyaránt észreveszik.
A közlekedési térkép elvből nem műalkotásként, hanem magától értetődő elemként kellene, hogy szerepeljen a városban. Az alkotás így a normalitásnak egy hiányát vetteti észre és egyúttal pótolja azt. Megmutatja, hogy a város mi nem, mi lehetne, és mi kellene legyen. Ezt az üzenetet pedig egyszerű, a banalitás határát súroló tárgyba sűríti bele.
A pénz erkölcsi halálhoz vezethet! – írja a bankjegyeken, a cigisdobozokra nyomtatott gyászkeretes figyelmeztetésekhez hasonlóan. A projekt több lépésből áll: bankjegyre ragasztható lehúzósokat osztogatnak az utcákon, a pénzre vonatkozó idézeteket, közmondásokat keresnek, és kivetítik ezeket a polgármesteri hivatal falára.
A munka pont ellentéte annak, amire hasonlít: ez ugyanis nem turistainformáló pannó, nem mutatja meg, hogy ha itt vagy, akkor merre kell menned, hanem megkérdi tőled: merre mész? Azokat a járókelőket szólítja meg, akik máskülönben csak elhaladnának azon a bizonyos ponton. Most válaszolhatnak a kérdésre úgy, hogy egy kis lehúzóst ragasztanak úticéljuk mellé – a lefedettségből, csomópontokból pedig rengeteg érdekesség derülhet majd ki.
Talán a leginteraktívabb nyertes munka, amolyan offline-üzenőfal, ahol a járókelők nyugodtan közölhetik mondandójukat bárkivel.
A videóinstalláció célja, hogy közelebb hozzon embert az emberrel, városit a falusival Mitru, a „tipikus” román paraszt személye által.
Az egyszerű külső alatt mély üzenet rejtőzik, amely képes erős diskurzust generálni. A minimalista plakát mellé ki kell tenni a művészi credo-t is: „A koncepció az egyén fogsághoz vezető domesztikálódását mutatja be a városi közösségben. Azzal a nem elhanyagolható plusz elemmel, hogy ezért a fogságért még bért is fizet. Valamilyen módon mind a négy őselemért fizetnünk kell: a levegőért, a vízért, a tűzért, a földért.” A munka vonzereje abban rejlik, hogy erősen konceptuális volta miatt képes az újításra: ez nem egy gyakori módja a köztéri beavatkozásnak.
A „szemeteszsák-installáció” valójában az egész projekt kihívásának mond ellent: a használatlan épületeket nem elrejteni, megszépíteni akarja, hanem állapotukat szemeteszacskókkal emelné ki.
Szakáts István azt is elmondta, szerinte hatással lesz a kezdeményezés más városokra is, viszont nem elegendő, hogy a művészek megmozduljanak, a városházának is lépnie kell. Kolozsváron a projektet félévente szeretnék megismételni, de ehhez először a jelenlegi kísérleti, első szakasz visszhangját meg kell ismerni.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
