A TIFF-zsűri a fesztiválról és a román filmekről

K. R. 2008. június 02. 12:52, utolsó frissítés: 12:26

Amiben egyetértenek: nyugisabb zsűritagnak, mint versenyzőnek lenni

Hajnalig tartó mulatozás után a nevére sem emlékszik, mondja Michael Fitzgerald amerikai producer, aki többek között Corneliu Porumboiu, a Volt-e vagy nem volt? rendezőjének borozott az éjjel a TIFF-en.

Aztán később hozzáteszi: jó látni ennyi idegen filmet, azért szeret európai fesztiválokra utazni. Ezekből nem is lenne érdemes tömeggyártott produkciókat csinálni, ezért nem is gondolkozik ilyenfajta befektetésen.

Az ő filmes világa teljesen más: nem biztos, hogy feltétlenül jó az, ha egy itteni rendező abban a világban akarja kipróbálni magát és elmegy hogy alkotó helyett filmgyártó váljon belőle.

Persze van, akinek összejön és teljesen jó filmeket csinál, de nagyon sokan tönkrementek, akik a tengeren túl próbálták ki a szerencséjüket. Ezért nem is kellene elhívni azokat a művészeket, akiknek a saját közönségük számára van mondanivalójuk – feleli Fitzgerald az újságírók kérdéseire a kolozsvári filmfesztivál zsűrijének sajtótájékoztatóján, a City Plaza hotelben.

Marie Pierre Macia francia producer – aki régebb fesztiválokat rendezett –, Cannes-ban ismerkedett meg a román filmesekkel, amikor bemutatták Cristian Puiu Marfa şi banii (A zseton és a beton) című filmjét, majd Cristian Mungiu Occidentjét. Már negyedik alkalommal jár Romániában, jelenleg Adrian Setaruval dolgozik egy filmen, melynek most folynak az utómunkálatai.

Jay Weissberg, Olaszországban élő amerikai kritikus már régóta érdeklődik a kevésbé ismert országok filmgyártása iránt. Amikor Cannes-ban bemutatták a Moartea domnului Lăzărescut, Cristi Puiu második játékfilmjét, sokan kimentek a teremből, és nem a közönségnek szóló, hanem a sajtóvetítésről, mesélte.

Egy újdonságot mindig nehezen fogadnak el, ha nincs semmilyen előszele, de szerencsére ezután még több jó román film következett, aminek méltó volt a fogadtatása, mondja Weissberg.

Corneliu Porumboiu és Sebastian Lelio egyetért abban, hogy nyugisabb a zsűri soraiban ülni, mint rendezőként részt venni a fesztiválon. Porumboiu filmje, az A fost sau n-a fost 2006-ban nyerte el a TIFF fődíját, de a versenyben nem a díjért, hanem inkább a fogadtatásért való izgalom szokott nagyobb lenni, mondja.

Ő is, akár Sebastian Lelio, a második filmjén dolgozik, de erről inkább nem nyilatkozik. Lelio, aki tavaly megnyerte a TIFF fődíját, a Transilvania Trófeát La sagrada familia című filmjével, most vágja második nagyjátékfilmjét, amit februárban forgatott. Ez egy egyszerű karácsonyi mese, kamaszokkal a főszerepben, de nem annyira fehér, mint a karácsonyi történetek általában. Inkább sokszínű – magyarázza.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!