Szabó Magda sorstragédiája
Fülöp Noémi 2008. július 11. 16:21, utolsó frissítés: 2008. július 10. 18:00Az írónőhöz vagy az alázatos tisztelő távolságtartásával, vagy a megátalkodott rajongó személyeskedésével közelítek. Egyik sem kedvem szerint való.
Ideje volna már, hogy Szabó Magdát azzal maró, csontvelőig hatoló őszinteséggel, ugyanakkor a végletekig megértő szeretettel kezelje az irodalomtörténet, amellyel ő kezeli főhőseit.
Az irodalomtörténet azonban hallgat. Szabó Magda nyerhetett akárhány díjat bel- és főleg külföldön, a szakma diszkréten ugyan, de újra meg újra arrébb böködte a magas irodalomnak járó polcról. Most meghalt, és talán nála is működésbe lép nemsokára a nagy alkotókat haláluk után szárnyára kapó elismerés mechanizmusa.
De inkább nem. Szabó Magda sosem vett elő eléggé társadalmi, eléggé sorsfordító témákat, mindig is túl közel mozgott az emberek
mindennapi használatra szánt lelkéhez,
túlságosan is valós drámáinkat és perverzióinkat boncolgatta. Ráadásul túlságosan közérthető és élvezhető ahhoz, hogy magas irodalom legyen.
“Adósa én már csak annak vagyok, aki bizalma, szeretete, érdeklődése holtomig elkísér, hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak.”
Szabó Magdához vagy az alázatos tisztelő távolságtartásával, vagy a megátalkodott rajongó személyeskedésével közelítek. Igazából egyik sem kedvem szerint való. Inkább maradnék ismeretlen olvasónak, kis betűvel.
A Für Elise tehát a rajongónak készült: aki a sokadik Szabó Magda-regény elolvasása után sokadszor teszi fel a költői kérdést – ki lehet az, aki ilyeneket ír? Mi rejlik a
mona lisai aligmosollyal
egyenesen a kamerába tekintő arc mögött? (Ott a könyv borítóján is, kéretik megfordítani.)
A Für Elise mindezt töményen nyújtja, időnként maga a szerző is besegít egy-egy utalással vagy akár konkrét magyarázattal. Kiderül például, kinek udvarában élt a valóságban Az őz címadó állata, illetve kiről mintázta az írónő a regénybeli Angélát.
András Anna, a zsidó lány a valóságban nem annyira irigyelt, mint meg nem értett, emiatt idegennek kijáró távolságtartással kezelt osztálytárs. Valódi szerepe csak az országból való elmenekülése után mutatkozik meg: ő az a versenytárs, aki minden nap jobb jegyek megszerzésére ösztönzi Magdolnát.
De körvonalazódik a regényben a Régimódi történetből csak félig megismert édesapa, és a trianoni árva fogadott testvér, Cili alakja is. Cili története
színpadra kívánkozó tragédia:
a semmiből érkező, nehezen beilleszkedő lányt első és reménytelen szerelme kíséri rövid élete végéig.
És hiába a Hamupipőke-álomba illő fordulat: a világkörüli karrier ígérete és a szerető, tehetséges, ráadásul dúsgazdag férj, Cili életét csak a másnak ígért és ígéretét megszegni nem hajlandó Textor Ádám menthette volna meg. A távoli országból otthonhagyott családja után vágyódó asszony alakja a Katalin utca első lapjain elevenedik meg.
Szabó Magda életének benépesítői mintha valamennyien egy görög sorstragédiából lépnének elő. Nem véletlenül: az írónő gyerekkorból induló, édesapjának köszönhető kivételes jártassága a görög irodalomban világképformáló élmény.
A szerző hisz abban, hogy az emberek sorsa eleve elrendeltetett, hogy valamennyien előre kijelölt pályán
futunk végzetünk felé.
Sőt, abban is hisz, hogy az életünkben szerepet kapó valamennyi ember és tárgy – legyen szó akár egy dinnyéről is – a sors eszköze.
Magdolna iskoláskorát a meg nem értésből fakadó, kellemetlenségekből örökös megaláztatásokká terebélyesedő pedagógiai csőd keseríti meg. Tanárainak többsége nem ismeri fel a gyakran nem kívánt irányba csapongó fantázia mögött a formálódó írót.
Az érettségi elsöprő sikere, az őt értékelni nem tudó pedagógusok kudarcai Szabó szemében a sors által kiutalt jóvátételt jelentik: a gyerekkorban elképzelt Isten még egyszer a fiatal lány
felé billenti pörge kalapját.
És ráadásként ott ül a katedra túloldalán a cigány jósnő által megjövendölt nagy úr is.
De addig még jó néhány keserédes élmény van hátra: megbirkózni a kisebb iskolástársaikat gyötrő gidipacalokkal, felismerni a gyengének hitt Möszjő (az Abigél Kőnig tanár ura) valódi arcát, eltemetni a viszonzatlan és viszonozhatatlan szerelem méltatlannak bizonyuló tárgyát.
Az írónő mesél és mesél, a szabómagdai mondatok összetéveszthetetlen áradásából kibontakozik Debrecen a világháború árnyékában, az elsüllyedt világ megannyi figurája ott áll és integet a lassan ködbe vesző avignoni hídon.
A Für Elise egy tervezett, kétkötetes önéletrajzi regénysorozat első része – az írónő elhunyt, mielőtt a második részt megírhatta volna. Szabó Magda alakja most már pompeji vörös ruhában a világ felé zakatoló vonatra fellépő fiatal lányként rögzült az örökkévalóság számára.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
