Nine Inch Nails: profizmus, bizsergés nélkül
szerk. 2009. július 26. 18:23, utolsó frissítés: 18:25A Parov Stelar fellépését a Félsziget második napjának legjobb bulijaként emlegetik, de Kistehénre és Kispálra is sokan tomboltak.#b# [kommentekkel]#/b#
Kistehén
Tegnap volt az eddigi legbulisabb nap a Félszigeten: a Coke Terrace három fergeteges koncertnek adott teret, ráadásul egymás után. A Kistehén tánczenekar tipikusan az az együttes, amelyet legjobb élőben hallgatni: a zenészek sokat bohóckodnak a színpadon, és ha netán felcsendül egy-egy lassú szám, biztosak lehetünk benne, hogy a végére irtózatosan bepörög.
Az énekes, Kollár-Klemencz László mellett a gitárosok és a kongás is irtózatosan bedobták magzkat a buli kedvéért. A harmonikás nyugodt arca pedig elárulta, hogy másokra hagyja a bohóckodást, ő csak zenél – de ennek ellenére nem került háttérbe, tőle is lehetett szólókat hallani a koncert alatt.
Szinte végigtomboltuk az egész koncertet, a zenekar sokat improvizált, mindenkit megmozgattak a gyerekmondókákra emlékeztető sorok – nem akartuk leengedni őket a színpadról. Sok kisgyermeket is láttam, akik szüleikkel együtt buliztak: örömzenélés ez a javából.
Kispál és a Borz
A Kispál és a Borz kicsit döcögősen kezdett, mintha elfáradtak volna, de a Coke Terrace színpadának talán szelleme van, amely hatalmas bulikra van predesztinálva. Lovasi hozta a szokásos formáját, sokat beszélt, mi meg rekedtre ordibáltuk magunkat. Volt sok klasszikus: Szőke nő, Autók a tenger felé, Tiszai pu. és persze a nélkülözhetetlen Ha az életben.
Visszaköveteltük a színpadra őket is, a rövíd ráadás után kis szünet, majd a Parov Stelar következett, akiről csak szuperlatívuszokban lehet írni: hatalmas bulit csapott, még azt is megbocsájtottuk a gyönyörű énekesnőnek, hogy azt hitte, Budapesten van.
Parov Stelar
A gyomromban az izgalom, szívemben az adrenalin egyre csak felfelé tekert, miközben a szemem előtt két szó lebegett: Parov Stelar. Egész nap arra vártam, hogy színpadon lássam őket, évek óta lestem a lehetőséget, hogy lencsevégre kapjam őket, aztán széttáncoljam a szandálomat. Idén összejött végre-valahára.
Minden elvárásomat fölümúlták már színpadra lépésük kezdetétől, a közönségben mintha bombát robbantottak volna – életemben nem láttam ilyen tombolást. Az együttes és a közönség egymást lelkesítették. Amerre néztem, mindenki őrjöngött örömében, mindenhol kezek, a Coke Terrace körül is néhány tucat ember rúgta a port.
A hátamon minden ütemre futkorászott a hideg, percről percre jobban beleszerettem a zenébe. A zenekart kétszer lábdobolták vissza – senki nem akarta elegedni őket, az énekesnő vigasztalásképpen elmondta: nemsokára Kolozsváron és Bukarestben is fellépnek.
Nine Inch Nails
A Félszigeten először és valószínűleg egyben utoljára volt alkalmam arra, hogy a Nine Inch Nails-t láthassam élőben. Nem vagyok elvakult rajongó vagy Reznor-imádó, de az elsők voltak azok között, akiket mindenképp végig szerettem volna hallgatni élőben, legalább egyszer.
Lehet, hogy pont ezért csalódtam picit – bár a hangzás kegyetlen volt, Reznor tombolt, ordított, ömlött róla a víz. Látszott, hogy jól átgondolt, begyakorolt, profi munka az egész turné. Talán emiatt hiányzott az, amire tőlük vártam. A koncert végére valahogy elmúlt már a bizsergés, amit a lemezeik hallgatásakor érzek mindig – nem úgy tűnt, hogy ez most nekem-nekünk szól, hogy ezzel közelebb kerültem hozzájuk, épp ellenkezőleg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
