Cannes 2010: belső vívódások fesztiválja
Gyenge Zsolt 2010. május 11. 10:55, utolsó frissítés: 12:46Csalódás csalódást követett tavaly Cannes-ban annak ellenére, hogy több nagy névtől hemzsegett a versenyprogram. Most kevésbé fényűző a névsor.
Az utóbbi évek legerősebb magyar jelenlétével lehet számolni szerdától a cannes-i filmfesztiválon, bár valószínűleg inkább Woody Allen, Kitano, Mike Leigh, Kiarostami vagy Godard új filmjeitől lesz hangos a francia riviéra. No meg attól, hogy jó eséllyel felvonul Antonio Banderas, Naomi Watts, Javier Bardem, Russell Crowe vagy éppen Cate Blanchett.
Csalódás csalódást követett tavaly Cannes-ban annak ellenére, hogy az ideinél sokkal több nagy névtől hemzsegett a versenyprogram. Most kiegyensúlyozottabb, kevésbé fényűző a névsor, de valószínűleg nagyobb eséllyel találunk majd
maradandó opuszokat
a vetítőtermekben. Persze azért „látványosságban” most sem lesz hiány, csak talán inkább vájtfülűeknek szól az idei kiadás. Ugyanakkor az is érdekes, hogy sok, korábban társadalmi elkötelezettségéről híres rendező a kényes témákat hanyagolva személyes, belső történések felé fordulást ígérő történeteket forgatott. Vajon a konvencionalizálódás kényszere hozzájuk is elért az egyre nehezebb helyzetbe kerülő művészfilm világában?
Bár csak az Un Certain Regard szekcióban kapott helyet, viszont szerzőjének filmművészetre tett óriási hatásának köszönhetően az egész fesztivál egyik leginkább várt pillanata Godard legutolsó filmjének bemutatója lesz – hiszen a rendező azt ígéri, ezután nem forgat több filmet. A Film Socialisme a mester korábbi munkáihoz hasonlóan egy komplex, sok szinten kommunikáló, a bemutatott részletek közt nem egyértelmű kapcsolatokat és jelentéseket teremtő, a társadalmi problémákat személyes síkon kezelő esszéfilm lesz. Az újhullám nagy öregje megpróbálja lepipálni évtizedekkel fiatalabb kollégáit is, és újra meglovagolja a kor szellemét: filmjét a bemutató előtt két nappal elérhetővé teszi az interneten, ráadásul hetekkel ezelőtt közzétette a mű néhány percre sűrített/gyorsított formáját a YouTube-on több változatban is.
Nem lenne igazi Cannes, ha nem kerülnének reflektorfénybe az ún. házirendezők, akik annyira beverekedték magukat a fesztivál vezetőinek szívébe, hogy bármivel készülnek el májusra, az bekerül a versenyprogramba. A legkirívóbb eset idén a kétszeres Pálma-győztes Ken Loach-é, aki jóval a végsőnek titulált lista után, alig három nappal a kezdés előtt került be legújabb, iraki háborút feldolgozó filmjével, a Route Irish-sal.
Hozzá hasonlóan az iráni Kiarostami-nak sem kell sokat könyörögnie, ráadásul most
már végleg beiratkozott
a távoli, sanyarú országok zsenijeiből európaivá lett filmrendezők elit klubjába. Bár már korábban is elsősorban francia pénzből forgatott, ezúttal elhagyta szülőföldjét és annak társadalmi feszültségektől terhelt légkörét is, és egy Toscanában játszódó szerelmi történetet forgatott. Persze ennek hátterében a közelmúltban lezajlott, nem igazán nyugatkonform teheráni változások is meghúzódhatnak.
Egy jóval fiatalabb generáció tagjaként Inarritu is beverekedte magát az elit körbe, a Korcs szerelmek óta minden munkáját meghívják a franciák. A nagy szabású Bábel után pedig most egy kisebb ívű, belső önmarcangolást ígérő történetet mesél el Barcelonában, a nemzetközi sztárrá emelkedett Javier Bardemmel a főszerepben.
A Bardem-Barcelona páros legutoljára Woody Allen-nel járt errefelé, a bevallottan regionális filmtámogatások alapján forgató new-yorki szemüveges ezúttal Párizsban kötött ki, „Szerelem, szex, kacagás és árulások” – hangzik a film mottója, úgyhogy nem sok kétségünk lehet afelől, hogy valószínűleg az előzőhöz hasonlóan könnyed és szexi mozit készített. Ráadásul ehhez olyan sztárokat nyert meg, mint Antonio Banderas, Naomi Watts és Anthony Hopkins. Ja és egyébként Zsigmond Vilmos volt az operatőr.
Mike Leigh ellenben nem tekinthető Cannes kegyeltjének (inkább a berliniek kedvelik), legutoljára 2002-ben kapott ide meghívást amúgy egyik legjobb filmjével, a Minden vagy semmi-vel. Négy évszakra osztott, epizodikus új filmje egymásba bonyolódó szereplők történetéről szól, de abból, amit eddig az Another Year-ről tudni lehet, úgy tűnik, ő is felhagyott a kisemberek nyomorának fürkészésével.
Takeshi Kitano még régebben, kereken tíz éve járt egész estés filmmel a Croisette-en, viszont hű maradt egyik régi, kedves témájához: tizenötödik mozija újra a jakuzák belső hatalmi harcait dolgozza fel. De az, hogy mitől válik különlegessé a film, a trailerből nem derül ki – de talán majd a cannes-i premieren ki fog.
A magyar jelenlét „zászlóshajója” újra Mundruczó Kornél, akinek úgy látszik, sikerült megvetnie a lábát errefelé, a véres plakáttal reklámozott Szelíd teremtés – A Frankenstein terv a Delta után újra versenyben lesz. A film szorosan kapcsolódik az Európa-szerte nagy sikerrel játszott Frankenstein terv című színdarabhoz, ám a rendező határozottan megpróbálja elkülöníteni a két produkciót egymástól. Az, hogy maga Mundruczó játssza a főszerepet, a legutóbbi Jancsó-filmben nyújtott alakítása alapján számomra
nem tűnik jó jelnek,
de bár ne lenne igazam. Kocsis Ágnes néhány évvel ezelőtt alapozta meg hírnevét a Kritikusok Hete szekcióban, és most eggyel feljebb lépett, a sokkal nagyobb nyilvánosságot és presztízst jelentő, rögtön a versenyprogram mögött számontartott Un Certain Regard válogatásba. A Pál Adrienn egy túlsúlyos nővér történetét dolgozza fel, aki egy adott pillanatban saját gyerekkori emlékei után kezd kutatni.
A főiskolás filmeket bemutató Cinéfondation programban Szimler Bálint Itt vagyok c. rövidfilmje szerepel, amit már a Magyar Filmszemlén is nagy sikerrel vetítettek. André de Toth 1939-es klasszikusának, a Két lány az utcán-nak felújított kópiáját is bemutatják, valamint Ujj Mészáros Károly a L’Atelier programban vehet részt új filmtervével.
Román film ezúttal nincs versenyben, a már említett Un Certain Regard szekcióban kapott helyet Cristi Puiu, aki az akkor hatalmas sikert aratott Moartea Domnului Lăzărescuhoz hasonlóan hosszú, több mint három órás Aurorával érkezik.
Két párhuzamosan futó, de valahol összeérő lassú történetet ígér a szinopszis – a fesztivál egyik csúcspontja lehet a film. Radu Munteant a Boogie című tengerparti történettel ismerték meg Cannes-ban két évvel ezelőtt, a Marţi după crăciun egy szerelmi háromszöget dolgoz fel.
Jómagam három másik filmet várok nagyon. Hong Sang-Soo-t a koreai Woody Allen-ként tartják számon, vitathatatlanul ő a legintellektuálisabb filmes arrafelé. Önreflexív munkáiban rengeteg sokrétegű, ám látszólag szétfolyó dialógus van, amelyek finoman fedik fel a szereplők közti kusza viszonyokat és a rendező alkotással kapcsolatos dilemmáit. Nem véletlen, hogy Hahaha című új filmjének főszereplője is egy filmrendező, aki filmkritikus barátjával idéz fel egy kellemes nyarat, amelyet anélkül, hogy akkoriban tudták volna, egy helyen, egy időben töltöttek el. Ja és persze Hong Sans-Soo-hoz illően sokat esznek és isznak közben.
Az orosz Szergej Loznitsa nevét valószínűleg kevesen ismerik, eddig jobbára elképesztő dokumentumfilmeket forgatott a vidéki Oroszországról, amelyeket a Mediawave-en lehetett látni. Boldogságom című első játékfilmje, ami máris versenyben van Cannes-ban, egy kamionsofőr találkozásairól szól – különlegesen erős filmre készülök.
A fikció és a valóság közti határon billegő Rekonstrukció iránti rajongásom 2002 óta annak ellenére töretlen, hogy a dán Christoffer Boe azóta nem nagyon varázsolt el. Újra bizalmat szavazok azonban neki: a Rendezők Két Hete szekcióba válogatott Everything will be fine egy véletlenül megtalált, dán katonák által megkínzott foglyokról készült fotósorozat mentén indul a kép és realitás közötti összefüggések felkutatására.
Szerdától mindezekre szép lassan fény derül – ott leszünk, és első kézből szólunk arról, hogy kit emelünk piedesztálra, és kit sújtunk porba. Vagy mindkettőt egyszerre.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
