Hajdu és Mundruczó: a mesétől a szörnyszülöttig
Fülöp Noémi 2010. június 04. 09:10, utolsó frissítés: 09:13A magyar napon a Bibliotheque Pascalt és A Frankenstein-tervet is vetítették – soha tudathasadásosabb társítást.
Hajdu Szabolcs – Bibliotheque Pascal
A városvégi putrikon innen, a tömbháznegyeden túl, ahol a kurta farkú valóság a képzelet üveghegyének tövében túr, élt egy egzotikus birodalmakat idéző kontyot viselő lány, aki egyetlen válltáskával elindult világgá, mert a szeretője a pincérnővel csókolózott. Útközben találkozott a jólelkű dácsiással, aki elvitte a tengerpartig, ahol minden pasi őt bámulta, de a lány már megtanulta, hogy az egyetlen fegyver ellenük, ha rájuk se ránt az ember.
Hősnőnk, akit Monának hívtak, elfáradt az utazásban, és lepihent a homokra. De szerencsétlenségére éppen ott rejtőzködött a rendőrség elől Viorel, aki bosszúból, hogy Mona megzavarta, túszul ejtette a lányt, és magával vitte kacsalábon forgó kempingházába. Mona már majdnem megszökött volna, amikor álmot látott: gyöngyös pártában ült az asztalnál, vele szemben Viorel, az abrosz hullámzott, a tapéta felfeslett, és a virágok a tányér szélén körtáncba kezdtek.
Ha Viorelt másnap reggel el nem kapják és szitává nem lövik a rendőrök, biztosan hét országra szóló lagzit csapnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Így azonban Mona egyedül nevelte fel kislányukat, Vioricát. Amikor azonban Mona rég nem látott édesapja előkerült, és azt állította, németországi műtétje után gondozóra van szüksége, Mona nagynénjénél hagyta Vioricát, és újabb utazásra indult.
Úgy tűnik, Hajdu Szabolcs hősnőjére egész hadseregnyi jó tündér vigyáz – ráfér, mert flegma naivitással keveredik bele a leglehetetlenebb és veszélyesebb helyzetekbe pillanatok alatt. De Monát éppen a jólelkű kerítő veszi meg, és végeredményben a kuplerájba járó férfiak sem gonoszak, hiszen senki nem tehet róla, ha latexfetisizmussal jön a világra.
És persze a végén minden jóra fordul, és Viorica álmából előmasírozik a rezesbanda, menetelnek és trombitálnak Liverpoolig, és kiszabadul a bordélyházból Ofélia-Monával együtt Lolita, Pinokkió és Dorian Gray is, tanácstalanul fagyoskodnak az éjszakában, aztán futásnak erednek, meg sem állnak hazáig, megisszák a tejecskéjüket, és lefekszenek aludni, itt a vége, fuss el véle, álmodjatok párává váló rózsaszirmokat.
Mundruczó Kornél – A Frankenstein-terv
A filmről kifelé jövet azt mondja valaki: különös Shelley-parafrázis. Akkor kapcsolok: jé, tényleg, egy regényre történő utalás volt a címe. Bevallom, erről film közben teljesen elfeledkeztem. Ha nagyon akarom, utólag bele tudom látni Frankensteint Nagy Rudolfba, de nem akarom, számomra enélkül is működött.
Emberi mivoltukból kivetkőzött lények tesznek-vesznek egy házban, a sivár folyosók, omló falak, a minden esztétika nélküli pusztulás saját ürességük tükörképe. Mundruczó sok szempontból megnehezíti a közönség dolgát, de a legdöcögősebben talán azt lehet elfogadni, hogy A Frankenstein-tervben egyetlen szerethető karakter sem fordul elő.
Rudolf, a főszereplő már az első néhány jelenetében elrontja: egy apróságért megöl valakit – később pedig hiába derül ki róla, hogy nem fogja fel tettének következményeit, vagy hogy tulajdonképpen csak egy embert keres, aki megtűrné maga mellett, attól még gyilkos marad. Anyjáról szintén hamar lemondunk, hiszen milyen anya az, akit nem az zavar a legjobban, hogy a fia gyilkos – hanem az, hogy ott van?
Magda a legnagyobb esélyes: bár a többi szereplőhöz hasonlóan félszeg, és ugyanúgy bajai vannak a kommunikációval, mint mindenki másnak ebben a sajátos világban, benne pislákol a legtöbb emberi. De mire a néző mellette döntene, Rudolf Magda szeme láttára követi el a második gyilkosságát, a lány meg elszalad, többé nem látjuk.
Maradt Viktor, akiről a film közepe táján kiderül, Rudolf apja. Elsőre nagyképű, erőszakos fráter, akit saját projektjein kívül az égvilágán semmi, még saját fia sem érdekli. Vagyis álljunk csak meg egy percre. Amikor mindenki más eltűnik Rudolf mellől, ez a félresikerült apa jelenik meg a képben, keblére öleli szörnyeteg teremtményét, vinné magával, ki a világból, ahol senki sem láthatja. Persze, ez túl egyszerű heppiend volna.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
