The Shukar Collective Project
F. N. 2010. június 04. 11:55, utolsó frissítés: 11:55A drum'n'bass és a cigányzene nagyon sikeres kombinációnak bizonyult, az együttes mégis kudarcot vallott – a film ennek okait keresi.
Az első romániai zenei dokumentumfilm, konferálja be Mihai Chirilov a The Shukar Collective Project című, Matei-Alexandru Mocanu rendezte produkciót. Az HBO-nap keretében vetített filmet egyébként tömeg várta a Győzelem (Victoria) mozi előtt, és meggyőződésem, hogy nem csak azért, mert ingyenes volt.
DJ Vasile nevét Bukaresttől Gyergyószárhegyig ismerik – és aki mégse tudja, ki az, Tamango neki sem lesz idegen. Az együttesben a drum'n'bass és a cigányzene nagyjai egyesítették erőiket egy album és néhány kirobbanóan sikeres bel- és külföldi koncert erejéig. És hogy miért nem tovább is – pontosan erről szól a film.
A manapság joggal divatos, minimális mennyiségű beszélő fejet felhasználó, a narrátort teljesen nélkülöző dokumentumfilmmel van dolgunk. Mocanu érzékeny helyzetben, egy zenekar
egymással konfliktusban álló tagjait összegyűjtve forgatta le a filmet.
A vetítés után elmondta: volt köztük, akinél kemény meggyőzőmunkát kellett folytatnia, hogy hajlandó legyen kamera elé állni.
De végül sikerrel járt, mindannyian megszólalnak, még a biciklibaleset következtében lebénult Tamango is mond néhány szót – igaz, az idő nagy részében felesége a „magyar hangja”. A ki nem mondott kérdés az: ha mindannyian szeretnek zenélni, ha szerették azt a zenét, ami az együttműködésükből született, és ha ráadásul még sikeresek is voltak, miért nem folytatták együtt?
A kép interjúdarabkákból áll össze, amelyek között a Shukar Collective dalai és a cigányzenészek improvizációi ácsolnak hidat. Apránként derül ki, az együttes tagjait soha nem lehetett összegyűjteni egy próbára vagy egy megbeszélésre, és a nemcigány zenészek szükségesnek érezték, hogy például a külföldi turnék alatt
felügyelet alatt tartsák cigány társaikat.
Emellett felmerültek személyes konfliktusok (Tamango és Sorin féltékenykedtek egymásra), meg anyagi gondok is (a cigányzenészek folyton több pénzt akartak, mint amennyi volt). Ám erről az esetek nagy többségében DJ Vasile vagy Matze mesélnek, cigány társaik diplomatikusan hallgatnak mindenféle negatívumról.
Egy-egy konkrét kérdésre kibukik belőlük például az, hogy elsősorban a pénzért csinálták, de igazából a végére sem derül ki, tulajdonképpen mi nem felelt meg Tamangónak, Sorinelnek vagy Clasicnak. A cigányzenészekben túl sok poén, játék és fantázia mocorog ahhoz, hogy objektívek legyenek, dühöngeni pedig vagy már kidühöngték magukat, vagy eleve eszük ágában sem volt haragudni.
Az azonban egyértelmű: a két komponens nem tudott eggyé válni, de még zavartalanul elegyedni sem a zenekarban. A Shukar Collective létezik ugyan, de a rendező szerint sem az igazi már, tagjai különféle egyéni projektekre összpontosítanak. A nagyon táncolható, kissé pszichedelikus dallamok viszont órákkal a vetítés után is vissza-visszatérnek a fülembe.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
