Segesváron 57 nyelven üdvözöl a vár dobosa
Fülöp Noémi 2010. július 01. 09:24, utolsó frissítés: 09:24A segesvári vár lelke a dobos, aki minden turistát a maga nyelvén üdvözöl. Lent, a városban viszont nem könnyű az élet.
Segesvár és a segesvári vár közé a köztudatban manapság szinte egyenlőségjel került: az UNESCO Világörökség részét képező, 13-14. századi műemlék mellett sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a várhoz egy kb. 33 ezer lakosú kisváros is tartozik. Vagy talán inkább fordítva. Az egykor virágzó szász városban mára alig ötszáz szász maradt, mellettük mintegy ötezer magyar és kétezer cigány él együtt a zömében román lakossággal.
A nyolcvanas évekig a segesváriak többsége a textil- és kerámiaiparból élt meg, de a rendszerváltás után az itteni gyárak sem tudták felvenni a versenyt a külföldi termelőkkel, mostanra pedig már csak vegetálnak. Manapság nem könnyű munkát találni Segesváron, a fiatalok Kolozsvárra, Bukarestbe felvételiznek, és ha sikerült ott elvégezniük egy egyetemet, a legtöbben nem is térnek már vissza.
Melyik kulturális imidzs?
Ez pedig rányomja a bélyegét a városra is. Sehol egy gyorsétterem, egyetlen szupermarketet sikerül felfedezni a központtól távolabb, az ismertebb üzletláncokat nagyítóval kell keresni. A helyi maffiózók és picipoánkák éjjelente az egyetlen klubban gyűlnek össze, amit a berendezés és a kínálat alapján luxuskategóriába akart pozicionálni a tulajdonosa, de ez is relatív – egy kávé 3 lejbe kerül, és bűnrossz.
Maradt a vár: ebből él meg a kisvároshoz mérten meglepően sok szálloda és vendéglő – ezek többsége persze a vár területén működik. A szállodákkal nincs is nagyobb gond, becsülettel hozzák a szokásos romániai, 3-4 csillagos színvonalat – jó vendéglőt viszont nem sikerült felfedezni a várban és környékén, a legdrágább helyen ugyanúgy pocséknak bizonyult a koszt, mint a fapadosban.
De egyáltalán, miért is maradna valaki akár egy éjszakát is Segesváron?, teszi fel a költői kérdést helybéli, turisztikai iskolát végzett beszélgetőtársam, aki azt fájlalja, hogy a Drakula-parkra szánt pénzt szétlopták. Már elkezdenék azzal érvelni, hogy a vámpírgiccs semmiképpen sem tett volna jót a város kulturális imidzsének, aztán inkább feladom. A kulturális imidzs jelenlegi formájában csak néhány tucatnyit tud eltartani a harmincezer segesváriból.
A vár lelke: a dobos
„Ennek a városnak olyan szüksége van egy színházra, mint egy falat kenyérre” – mondja Dorin Stanciu, aki civilben képzőművészetre oktatja a város iskolásait, amikor azonban felölti középkori ruháit, a vár dobosává vedlik át. „Segesváron egy jó szó nem árt a fogaknak. Beszéltem!” - jelenti ki, miközben társával, a katonák öltözékét viselő Lőrincz Zoltánnal járja a vár utcáit.
Nem túlzás azt mondani: a dobos a vár lelke. Bejelenti a pontos időt, a várható időjárást, kihirdeti az aktuális rendezvényeket, és elmondása szerint 57 nyelven tudja köszönteni a turistákat. Amikor kitalálta új hivatását, éppen csempegyári munkásként dolgozott. „Egy szép napon beállítottam Ioan Dorin Dăneșan polgármesterhez, és felajánlottam neki, hogy beállnék a vár dobosának. Azt mondta, próbáljuk ki” - meséli.
2006 óta a helyi önkormányzat alkalmazásában áll, egy évből hat hónapig dobol. Egyébként a kolozsvári Művészeti és Design Egyetemen végzett, festészet szakon, és az Alma Mater Castrum Sex segesvári képzőművészeti egyesület alapítótagja is. Az egyesület kezelésébe vette a vár kilenc tornyának egyikét, ahol július második hetében nyílik majd meg első kiállításuk.
A vár középkori dobosának utódja valamennyi turistát meghódítja, főleg, amikor saját nyelvükön szól hozzájuk. „Egy idő után ránézésre meg tudod állapítani, milyen nemzetiségűek” - állítja Dorin Stanciu. Lőrincz Zoltánnal minden vasárnap angol és román nyelvű idegenvezetést tartanak a várban, emellett előzetes bejelentkezéssel bármikor körbevezetnek csoportokat a várban – egyelőre a már említett angol és román mellett magyarul és németül mondják el a műemlék történetét.
Magyarul is elmondják, hol kapsz cigit
Rajtuk kívül egy információs iroda is segíti a tájékozódást a várban, amelyet a konstancai Mioritics egyesület működtet. A főként a műemlékvédelemre koncentráló brosúrák, albumok, illetve a kötelező várostérkép mellett ingyen wireless is van, és biciklit is lehet bérelni. Angolul és németül is beszélnek, de ottjártamkor éppen magyarul mondták el két turistának, hol lehet cigarettát kapni.
Boltok szempontjából ugyanis meglehetősen pocsék a helyzet a segesvári várban. Régiség- és giccsüzlet minden sarkon akad, aki azonban nem vendéglőre, hanem csak egy kis harapnivalóra, vagy miért is ne, egy csomag cigarettára vágyik, nem lesz könnyű dolga. Ha pedig megtalálta és el is szívta azt a cigit, utcák hosszát ballaghat kezében a csikkel anélkül, hogy egy kukára akadna.
A narancssárga egyenszemetesekről ugyanis az önkormányzat (joggal) eldöntötte, nem illenek a vár hangulatához – a középkori fílingű kukák viszont még nem készültek el. Ha valami, ez a tranzíciós állapot jellemző az egész Segesvárra: valami elindult, jó irányba (ide sorolnám a nemrég zárult Segesvári Filmfesztivált is) – de a megérkezéstől még igencsak távol állnak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
