Berlinale 2011: medvét kap a ló?
Gyenge Zsolt 2011. február 10. 12:29, utolsó frissítés: 2011. február 11. 11:40A sok csillogás, trendi témák és 3D ellenére Tarr Béla utolsó filmje az idei Berlinálé versenyprogramjának egyik legnagyobb esélyese lehet.
Ha idén tavaly lenne, nagy összegeket tennénk arra, hogy Tarr Béla utolsónak szánt játékfilmje, A torinói ló nyeri a mától zajló Berlinálé fődíját. A 2010-es török díjazott lassú, visszafogott, az apró rezdülésekre is feszülten figyelő filmje (Semih Kaplanoglu: Méz) után ugyanis keresve sem lehet az idei felhozatalban olyasvalakit találni, aki Tarrnál jobban megtestesítené ezt a műfajt.
Ráadásul a nemzetközi rajongótáborral rendelkező magyar rendezőnek már csak azért is kijárna az elismerés, mert világszerte tisztelt filmjei ellenére még soha nem kapott fődíjat a három legnagyobb fesztivál (Cannes, Berlin, Velence) egyikén sem. Persze Isabella Rossellini idei zsűrielnök nem Werner Herzog – azonban a listát böngészve és pusztán a filmművészeti szempontokat szem előtt tartva,
előzetesen nem tudok igazi ellenfelet találni.
De ha mégis muszáj méltó vetélytársra vadászni a nem túl ígéretes versenyprogramban, akkor első körben az iráni „dán”, Asghar Farhadi jut eszembe, akinek About Elly című filmje két évvel ezelőtt a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével tért haza Berlinből.
Az a mű azért volt különleges (ezért is nevezem a rendezőt dánnak), mert végre egy olyan, személyes viszonyokat firtató film érkezett Iránból, amelyben a társadalmi körülmények a szereplők hétköznapi attitűdjében, és nem politikai deklaráció formájában jelennek meg. Idén Farhadi családi történetet ígér emigrálással, válással és Alzheimer kóros nagyapával (Nader And Simin, A Separation).
Valószínűleg nem fődíj-esélyesként, de vélhetően izgalmas film rendezőjeként számolhatunk az elsősorban képzőművész videókkal foglalkozó Miranda July-val is. Ő az, akinek Me and You and Everyone We Know című filmjéért néhány éve felszabadult kreativitása miatt rajongtunk. Ha azóta sikerült levetkőznie, a The Future izgalmas élmény lesz. Ha megerőltetem magam, rajtuk kívül
egy elsőfilmes rendezőt, az argentin Paula Markovitchot
tudnám a versenyprogramból kiemelni. Bár munkáját még nem láttam, az El Premio azért tűnik izgalmasnak, mert egy tíz éves kislányról szól, akinek titoktartásától függ családja életben maradása az argentin diktatúra viszontagságai közepette. Az egyetlen gond csupán az, hogy a lányka nem tudja, pontosan mi is az, amiről nem szabad beszélnie.
Azt már megszokhattuk, hogy az igazán nagy kultrendezők mostanában Cannes-ban vonulnak fel, de közülük idén a korábban mutatóban megjelenő néhány sem lesz jelen Berlinben, ráadásul a másodvonal is alig képviselteti magát. Mindezek tetejébe a sztárok sem fognak tolongani a Potsdamer Platzon.
De ne legyünk telhetetlenek, mert versenyen kívül azért jelen lesznek például a Coen testvérek a tengerentúlon már bemutatott True Grittel és a főszereplő Jeff Bridges-szel, a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása előtti órákat feldolgozó mozi (Margin Call) Kevin Spacey, Jeremy Irons és Demi Moore parádéjával, valamint Ralph Fiennes Coriolanusa.
Különleges, a mozi határait feszegető vetítésekben
sem lesz hiány, hiszen levetítik például Werner Herzog dokuját, amelyik a világ legrégebbi, közönség elől elzárt barlangfestményeit mutatja be 3D-ben (Cave Of Forgotten Dreams), valamint látni fogjuk Wenders Pina Bausch táncosról készült, ugyancsak háromdimenziós opuszát (PINA PINA PINA).
Bár idén a játékfilmek között egyetlen román mű sem szerepel, a rövidfilmes versenyben egyszerre kettőnek szurkolhatunk: Cristi Iftime 15 iulie (Július 15) és Anca Murina Lazarescu Apele tac (A vizek hallgatnak) című munkájával vesz részt. Magyar részről pedig Tarr Béla mellett Kárpáti György Mór szerepel negyedéves vizsgafilmjével, az Erdővel.
>> Interjúnk az Erdő rendezőjével >>
A Berlinálé nem lenne az igazi, ha nem foglalna állást valamilyen fontos, politikát és művészetet egyaránt érintő ügyben. Tavaly Polanski házi őrizetben vágott filmjének a szerepeltetése, idén a hazájában meghurcolt Jafar Panahi mellett történő hangsúlyos kiállás képviselte a fesztivál elkötelezettségét. A szervezők hónapokkal ezelőtt – sportnyelven szólva – szabadkártyát adtak Panahinak a Berlinálé zsűrijébe, arra az esetre, ha az iráni hatóságok mégis szabadon engednék őt, illetve azt remélve, hogy ezzel jobb belátásra bírják a bírákat.
Mivel azonban erre eddig nem hogy nem került sor, de a rendezőt hat év börtönre és 20 év alkotói tilalomra ítélték, a fesztivál minden egyes szekciójában levetítenek egyet életművének kiemelkedő darabjai közül. A nemzetközi filmes közösség kiállása Polanski kétértelmű ügye mellett végül a rendező szabadlábra helyezését eredményezte – nagy kérdés, hogy
Panahi sorsának a Berlinale általi határozott felvállalása meghatja-e az iráni rezsimet.
A politikai témák a fesztivál két mellékszekciójából sem hiányoznak, az egyik legígéretesebb ilyen alkotás a spanyol Tambien la lluvia, amely a Kolumbusz-sztori bolíviai forgatását mutatja be a nem túl távoli jövőben, amikor a helyiek már nem jutnak vízhez. Bár a filmesek szeretnék hitelesen bemutatni a régi spanyol hódítók kegyetlenségét, valójában a sztori megismétlőivé válnak.
A Panorama szekcióban sok gender témájú, valamint transszexualitással foglalkozó mozit vetítenek idén: női testben sínylődő fiúk, férfi prostitúció és leszbikus szerelemre ébredő fiatal lányok története elevenedik majd meg a queer tematikára mindig különös figyelmet fordító berlini vásznakon.
A szekció egyik különlegessége annak a Kevin MacDonaldnek a filmje lesz, akitől két éve a State of Play (A dolgok állása) című politikai thrillert láthattuk, és aki most a YouTube-felhasználók segítségével közösségi filmet készített. A videómegosztó felhasználóit kérte fel arra, hogy rögzítsék napjuk egyetlen pillanatát, majd a beérkezett felvételekből vágta össze az egész estés filmet (Life In A Day).
A fesztivál legkísérletezőbb programja, a Forum idén a családi viszonyokra, illetve természetesen azoknak alternatív, szokatlan formáira fókuszálva próbálja meg újragondolni a családmodellt. Az előzetes infók alapján szülőfalujából elmenekülni kívánó lányának házat építő apa, gyerekét Marseillesben fel nem ismerő anya, a kómában fekvő anya mellett újra kommunikálni kezdő apa és fia jelennek meg a filmekben. Az ínyencek pedig a fesztivál eldugottabb termeiben még a kísérleti filmmel foglalkozó amerikai legenda, James Benning legújabb munkáját is megtekinthetik (Twenty Cigarettes).
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
