Berlin só nélkül
Gyenge Zsolt 2010. február 15. 10:14, utolsó frissítés: 10:14A város gigantikus korcsolyapályává változott, ám Polanski cellában vágott adaptációja a zord időjárás ellenére is szokatlanul nagy tömeget vonzott.
Névsorolvasás egy kis, vidéki börtönben. Közelképben látjuk a fogvatartottak arcait, s közben halljuk egymás után a neveket, ám sose azt halljuk, aki éppen válaszol a fegyőr hívására.
Ez a hihetetlen erősségű jelenet jelzi, hogy Florian Serban, az Akkor füttyentek, amikor akarok (Eu cand vreau sa fluier, fluier) elsőfilmes rendezője milyen magas fokon érti a filmes kifejezés és hatáskeltés eszközeit. Ez a mozi kicsit azt az utat követi, amire a nemzetközi fesztiválközönség a tavaly Cannes-ban bemutatott Corneliu Porumboiu-film kapcsán figyelhetett fel:
a korábbi sikeres román filmek erős verbalitásával szemben
itt hosszan kitartott, szótlan snittekben figyelhetjük a szereplőket, és élhetjük át a velük megesett események időtartamát is. Amint ott a gyanúsítottakat követő rendőrnek, itt a börtönben utolsó heteit töltő 18 éves srácnak fontos kiemelten az idő.
Sajnos azonban a forgatókönyv csak addig áll meg a lábán, míg a börtönélet apró atrocitásait követjük nyomon, ahogy egyre drámaibbá válik a helyzet, a film úgy veszíti el realitásérzékét. A börtönből való szökés banalitása anélkül válik hiteltelenné, hogy bármilyen mesei/mágikus felhang jelenne meg, ami a történteket elfogadhatóvá tenné.
Jó kísérlet, tehetséges rendező, de mellésikerült, amatőr hibákat is felvonultató film – szépen lassan eljutottunk oda, hogy az évtizedes nem létezés után a román film túlértékeltté vált, és szinte válogatás nélkül minden produkció helyet kap valamelyik jelentős seregszemle programjában.
Berlin egyébként gigantikus korcsolyapályává
változott, a december óta el nem olvadó hó ugyanis megoldhatatlan feladat elé állította az erre ezek szerint felkészületlen városgazdálkodást: a köztisztasági vállalatnál elfogyott minden só és homok, így az utak tisztítására hetek óta nincs lehetőség.
A hó megérkezésünk óta folyamatosan esik, és a járdák állapotát nézve a német fővárosban a lapátokkal is valami probléma lehet, így az állandósuló télbe rezignáltan beletörődő berliniek békésen gázolnak a bokáig érő hóban.
Ha só nincs is, showban legalább nincs hiány: Polanski cellában vágott adaptációja például a zord időjárás ellenére is szokatlanul nagy tömeget vonzott a premier előtt a vörös szőnyeg köré, Ewan McGregor megjelenése pedig egyenesen hisztérikus sikítozást váltott ki.
Hasonlóan egzaltált állapotba kerültek a berlini hindu közösség tagjai is, akik a számunkra viszonylag ismeretlen indiai sztárok sajtótájékoztatója után estek extázisba a Hilton szálló kijáratánál.
A hó fontos szerepet játszik
Scorsese legújabb DiCaprio-opuszában is. A csavaros történetű pszichotrillerről ugyanis annyit talán elárulhatunk, hogy a főhős emlékei és álmai közül azok a megbízhatatlanok, amelyekben hull a hó. Mondjuk erre könnyű már akkor rájönni, mikor meglátjuk a nyomozó emlékeit, amint amerikai katonaként Dachau (amúgy április végén zajlott) felszabadításakor hóba fagyott hullákat talál a tábor körül.
A Viharsziget (Shutter Island) egy újabb pretenciózus mozi a Scorsese-életműben, amely pont a túlzott akarással, a hatásvadász elemek halmozásával rontja el az amúgy időnként megteremtődő sejtelmes/félelmetes atmoszférát. No meg az sem segít a dolgon, hogy DiCaprio színészi eszköztára végleg leszűkülni látszik a szemöldök közötti függőleges ráncok különböző mértékű mélyítésére.
Ian Dury alternatív rockénekes és zeneszerző életét vázolja a leginkább ismert slágeréről Sex&Drugs&Rocs&Roll című mozi, amelyet az a Mat Whitecross rendezett, aki Winterbottom oldalán dolgozott annak két legutóbbi dokujában, többek között a Guantanamóban is. A filmet
Andy Serkis zseniális alakítása miatt érdemes végignézni,
annyira tökéletes az arca és az attitűdje a szerephez, hogy az az érzésünk, nem a félig lebénult énekest alakítja, hanem saját magát. Sajnos azonban forgatókönyvírója (a valószínűleg magyar Paul Viragh) végtelenül klasszikus sztorit rakott össze, amelyet ráadásul vulgárpszichoanalitikus logika irányít: az énekes mindig akkor érkezik pályája egy-egy újabb csúcspontjához, mikor sikerül feldolgoznia egy-egy epizódot traumákkal terhelt gyerekkorából.
A folytatásban a Születésnap óta semmi jelentőset nem produkáló dán Vinterberg érkezik, majd pedig bemutatják a költőien látványos szuperprodukciókat készítő kínai Zhang Yimou új filmjét, és még a graffitisztár Banksy is képviselteti magát egy hozzá nagyon hasonló életutat bejáró fickóról szóló dokuval. Még jelentkezünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
