Ursul: cirkuszos roadmovie Bregovic zenéjére
Fülöp Noémi 2011. május 10. 15:03, utolsó frissítés: 15:03A poénok nem fergetegesek, de eredetiek, a fordulatoktól nem áll el a lélegzeted, de elegendőek ahhoz, hogy ne und meg Dan Chișu filmjét.
A külföldön begyűjtött számtalan díj ellenére a romániai moziba járó közönség ódzkodik a román filmektől. Saját bevallása szerint ezért forgatott nekik Dan Chișu komédiát: hátha arra több bizalommal váltanak jegyet. Az Ursul köszönőviszonyban sincs az amerikai vígjátékokkal, ám ez nem is állt a rendező szándékában, aki a kolozsvári premieren úgy fogalmazott, mosolygós-könnyes közönséget szeretne látni a nézőtéren.
Dan Chișu egyébként Magda Catone színésznővel járja az országot, gálavetítéseket tartva mindenütt, ahol működik mozi – azok pedig, akik mozitlan városban laknak, a Webkino oldalon nézhetik meg. Az oldalon Chișu filmjén kívül egyelőre csak a Periferic látható, de ha beindul a projekt, a négy euróba kerülő, sms-ben kifizethető virtuális mozi akár nagy siker is lehet. A filmmel kapcsolatban a legtöbben azt említik először, hogy
zenéjét Goran Bregovic szerezte –
a rendező elmondta, több, mint egy évtizede ismerik egymást a Kusturica-filmek zeneszerzőjével. Talán emiatt döntött úgy a film produkciós cége, a Tudor Giurgiu tulajdonában lévő Libra Film, hogy többek között a cigányzene, népzene és manele műfajra specializálódott román tévéadókkal köt médiapartnerséget.
Az Ursul a kilencvenes évek elején játszódik, főhőse egy volt forradalmár, akit megtesznek a Román Állami Cirkusz igazgatójává. Dan Chișu (a filmből ki nem derülő) háttérsztorija szerint Panduruból (Șerban Pavlu) úgy lesz cirkuszigazgató, hogy már nem találnak számára ennél megfelelőbb tisztséget, amivel meghálálhatnák hőstetteit.
Panduru meglehetősen ellenséges társulattal találja szemben magát, akiknek követelései azonban teljesen jogosak: szeretnék végre megkapni a több hónapja elmaradt fizetésüket. A cirkusznak persze nincs pénze, de Panduru khaki egyenruhás pártfogójának támad egy ötlete – a haldokló
cirkuszi medvét adná el trófeául egy német vadásznak.
A társulat a legkevésbé sem pártolja az ötletet, bár nem föltétlenül azért, mert annyira ragaszkodnának a medvéhez, inkább makacsságból próbálnak borsot törni az igazgató orra alá. Panduru azonban fogja magát, és egyszerűen ellopja a medvét, a felháborodott társulat tagjai pedig amúgy cirkuszi jelmezestől az útjába erednek.
Az üldözés a Bukarest és Buzău között kanyargó mellékutakra terelődik, a képben megjelenik maga a német is, akit egy cigány szórakoztat, amíg nem sikerül a medvét a vadászles elé szállítani. Hans nemsokára egy cigány lagziban találja magát, ami inkább illik egy Kusturica-filmbe, mint a kilencvenes évek Romániájába, de kicsire nem adunk, a mosógépből automatizált grillezőt eszkábáló atyafi egyszerűen zseniális.
A filmben egyébként két medve is szerepel (a rendezőtől megtudtuk, összesen három, Csehországból importált, idomított állattal forgattak). A négylábú szereplőknek valódi castingot tartottak, még Oroszországig is elmentek értük. Ám a velük való munka így is nehézkes volt, a mentők és az altatópuskával felszerelt vadászok állandóan a helyszínen tartózkodtak.
Ráadásul a medve idomárjával való folyamatos egyeztetés után kiderült, nem az a kérdés, hogy Chișu ötleteiből mi nem valósítható meg – inkább az, hogy akad-e olyan, ami igen.
„Először és valószínűleg utoljára forgattam állattal” –
vallotta be a rendező. A napsütötte, szelíd dombok közötti poros utakon pöfögő járműmatuzsálemek: két személyautó, egy tehertaxi és egy csónakos motor tempója (plusz Bregovic) tökéletesen alkalmas arra, hogy az embert beleringassa egy álmos nyári délután hangulatába. A poénok nem fergetegesek, de eredetiek, a fordulatoktól nem áll el a lélegzeted, de elegendőek ahhoz, hogy ne und meg a filmet – a végén pedig még meglepni is sikerül a közönséget.
Talán ez a napsütötte álmos hangulat okozza, hogy az ember nem fogalmaz meg a szereplők indítékaira, hangulatváltozásaira vonatkozó kérdéseket a moziban ülve. Ha viszont utólag elkezded szálazni a forgatókönyvet, pillanatok alatt ízekre szedheted Dan Chișu teljes filmjét, bebizonyítva, hogy a történetből időnként teljesen eltűnik a logika.
De nem biztos, hogy erre egyáltalán szükség van. Az Ursul a maga valóságtól kissé elrugaszkodott világában ugyanis tökéletesen működik, és pont azt hozza, amit a rendező ígért: szelíd félmosolyt.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt