Brit fegyvergyártók kalandjai a vadkeleten
Kassay Réka 2008. június 23. 18:00, utolsó frissítés: 16:41Tímbilding a román-magyar határ környékén, angol szereplőkkel, orosz támadókkal, sok vérrel és még több poénnal
Már a TIFF, a kolozsvári filmfesztivál alatt feltűnt a jelenség, hogy egyre több morbid-véres-horrorbeütéses film közelíti meg a témáját a humoros oldalról.
Azt, amit egyes, komolynak szánt horrorfilmek nem tudnak összehozni: a borzongást, az igazi horror-élményt (mert erőltetettek, mert százszor elkoptatott fordulatokat használnak, vagy mert túllőnek a célon), azt más filmek szándékosan rombolják le, ironikusan mutatva rá ezekre a tényezőkre.
Az utóbbiak közé tartozik a Csapatépítés (Severance) is, mely a jókor és jó helyen beszúrt poénjaival kerüli el azt, hogy a néző magától kapcsoljon ki, és unalmában kezdjen ketchupot látni vér helyett. Felvállalja a stupid helyzeteket, és rá is tesz azokra még egy lapáttal,
de nem akar igazán horror-paródia sem lenni.
Egyáltalán, semmilyen műfajilag meghatározott irányba nem akar elmenni, ami csak jót tesz az amúgy eléggé sablonos és kiszámítható sztorinak.
A történet egy brit fegyvergyártó cég eladási osztályának alkalmazottairól szól, akik tímbildingre indulnak az egzotikus vadkeletre, a magyar-román határ környérén levő erdei (luxus)panzióba. Útjukat azonban egy kidőlt fa torlaszolja el, így gyalog vágnak neki az erdőnek és egy lepukkant vityillóba jutnak, ahol egyre félelmetesebb dolgok történnek velük.
Különböző variációk születnek a ház történetével és a rájuk leselkedő veszélyes támadókkal kapcsolatban. A szereplők találgatnak, és a különböző elképzelések más-más filmes stílusban jelennek meg.
Felmerül, hogy még az első világháború előtt elmegyógyintézet volt az épületben, ahol a betegek fellázadtak és bezárták a főnökeiket. A Palisade fegyvereinek segítségével győzték le őket, néhányan azonban elszabadultak az erdőben és bosszút esküdtek mindenki ellen, akinek bármi köze van a vállalathoz. "De ez réges-régen történt, amikor még a filmek némák voltak"...: fekete fehérben, inzertekkel, zenekíséretre érkezik az elmegyógyintézetbe az inspektor, aki leginkább Drakulához hasonlít.
Egy másik ötlet szerint a '90-es évek elején, miután felbomlott a Szovjetunió, gyilkos szándékú katonák garázdálkodtak a területen, akik egész falvakat égettek el és az emberek fejét karóba húzták.
Itt a háborús filmeket idéző,
ugyanakkor kissé dogmás (dokumentarista, kézikamerázós) stílusban jelennek meg a katonák, akik golyóáradatot zúdítanak szerteszét az erdőben, s akik végül az erdei házikókban rejtőznek el, miután a kormány visszaszorítja őket – természetesen szintén Palisade-fegyverekkel.
A sztorizásnak itt is poénos vége lesz: a harmadik mesélő szerint a ház milliomos vénemberek kórháza volt a hatvanas években, sok-sok szexi nővérrel, a többi sejthető... a végén a többiek rákérdeznek: te komolyan vettél valaha is valamit az életben?
A csapat nagy része rögtön menekülne a furcsa helyről, ahol a pincében csontváz, a sütőben meglepetés-torta várja őket, benne egy még nagyobb és még kellemetlenebb meglepetéssel. Számunkra (magyar és román nézők számára is) nagyon prózai lehet az erdei menedékház (az ún. "cabană") ékes szocreál berendezése, a családi fotók a hűtőn, a szőnyegek a falon, és még számos olyan tartozék, amit leginkább egy hátrányos társadalmi helyzetűekről szóló dokumentumfilmben láthatunk.
Egy horrorban viszont, ahol angolul beszélnek, és ahol jócskán összekutyulják a magyart az orosszal, szokatlan és vicces hatást kelt. Ugyanígy plusz poén (már annak, aki poénnak értékeli) a magyar statiszták szereplése is: a két orosz nevű magyar lány, aki mentőakcióra indul, majd félmeztelenül dekkol egy gödörben, amíg őket mentik ki, vagy az egyvégben ordítozó és káromkodó buszsofőr, aki útközben márminálunkbabámat énekel.
Csak azt nem tudom eldönteni,
vajon akkor is annyira idegennek (erőltetettnek, túljátszottnak, mesterkéltnek, vagy egyszerűen pocséknak?) tűnne az alakításuk, hogy már vicces, ha nem érteném, amit mondanak és a szövegük nem jelentene mást számomra, mint a közönség legnagyobb részének: egy egzotikus tájhoz tartozó szereplő érthetetlen haladzsáját. A magyar és orosz részek ugyanis nincsenek angolra fordítva.
A film néha egészen hétköznapi: a szereplők próbálnak eredeti céljuknak eleget tenni, vagyis a csapatépítés szellemében közösen megoldást találni egy rendkívüli helyzetben, miközben egyesek paintballoznak és szerelmi ügyeket tárgyalnak meg, mások a környéket indulnak felderíteni, de van, aki drogozik, és olyan is, aki erotikus álmait próbálja leküzdeni. Máskor viszont valószínűtlen, horrorisztikus események veszik kezdetüket, végtagok szakadnak, belek omlanak.
Van úgy, hogy a fllm hosszabb ideig nem veszi humorosra a figurát, máskor meg teljesen átcsap ironikusba: az ellenség is Palisade-fegyverrel támad a szereplőkre, a végső lövést pedig a kiszabadult magyar amazonok sütik el.
Nagyon low budget film lévén, a rendező megengedheti magának ezt a kiszámíthatatlan hozzáállást, illetve azt, hogy ne vegye túlságosan komolyan önmagát és a művet. És ettől válik a dolog élvezetessé.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
