Filmek, amiket eddig láttunk 5.
F. N., S. G., H. R., D. L. 2009. június 05. 15:13, utolsó frissítés: 16:19Habkönnyű film tinikről, az apokalipszis, ahogy a sofőrök látják, és egy rendőr kalandjai az értelmező szótárral Porumboiu új mozijában. Vége a versenyprogramnak.
Apokalipszis a volán mögül
(Apocalipsa după şoferi), Románia, 2008, rendezte: Alexandru Solomon
A Nagy kommunista bankrablás rendezője a romániai HBO felkérésére készítette el új dokumentumfilmjét – mivel a TIFF hátralevő három napján már nem látható, érdemes lesni a fizetős filmcsatorna műsorát. A téma a legendásan őrült bukaresti forgalom, ahol a film egyik alanya szerint nincs sem törvény, sem szokás, csak a tülekedés.
Solomon ugyan „beszélő fejekkel” dolgozik, de az egész anyagot autóban ülve, közlekedés közben forgatta. A filmben felbukkan ebédet-vacsorát házhoz szállító futár, mozgássérülteknek autót átalakító szerelő, aki maga is rokkant, Bukarestben élő perui-párizsi bankár stb. Az interjúrészleteket a Jelenések könyvének kulcsszavaival – fájdalom, agónia, szenvedés – tagolja fejezetekre a rendező. Az Apokalipszis a volán mögül a dokumentumfilmben idén nagyon erős fesztivál egyik kiemelkedő alkotása.
Már nem szerepel a fesztivál programján
Can Go Through Your Skin
(Kan door huid heen) Hollandia, 2009, rendező: Esther Rots
A filmet sokáig nem sikerült úgy néznem, ahogy kellene. Értem ezalatt, hogy túlságosan racionálisan akartam értelmezni a látott képsorokat, míg rájöttem: ezeket érezni és átérezni kell.
Marieke a nagyváros forgatagából átköltözik egy nyugodt falusi környezetbe, ahová magával viszi megerőszakolásának szörnyű titkát. Itt megismerkedik Johnnal, aki besegít neki rendbetenni a lepukkant házát. A filmnek nincs egy lineárisan elmesélhető története: emlékfoszlányok, képzelgések és a jelen keveredik kibogozhatatlan formában.
Azonban a szaggatott filmstílus és a kapkodó kamera segítéségével, a rendező megfelelő módon mutatja be a nő zaklatottságának és lelkiállapotának minden apró rezdülését. A filmet élvezni nyomasztó hangulata miatt elég nehéz, de mindenképp megéri megnézni.
Vetítik még: június 7-én, vasárnap, az Arta moziban 17:00-tól
Dunya és Desie
Hollandia – Marokkó, 2008, rendezte: Dana Nechustan
A fekete hajú, csendes Dunya családja marokkói, és meglehetősen szigorúan fogják a lányukat, a szőke, szeleburdi Desie viszont tősgyökeres holland, és édesanyja egyáltalán nem szól bele az életébe. Dunyát férjhez akarják adni a szülei, Desie viszont gyereket vár, az apuka pedig már a hír hallatán lelépett a színről.
A gyerekprogram keretében vetített film két órás habkönnyű szórakozást kínál, a hollywoodi filmek jól bevált receptjével: végy két tizenévest, kapjanak össze a szüleikkel, és lógjanak meg otthonról, lehetőleg minél egzotikusabb helyszínekre. A részletekben rejlő humor azonban megmenti a Dunya és Desie-t attól, hogy tucatfilm legyen.
Egy álomból felébredni
(Awaking from a Dream), spanyol-lengyel koprodukció, 2008, rendezte: Freedy Mas Franqueza
A spanyol, de filmes tanulmányait Németországban végzett rendező munkája a versenyprogram talán legklasszikusabb stílusú mozija. Egyenes vonalú történettel van dolgunk, mely egyenes mozgással tart a végkifejlet felé, ami azonban finoman felülírja a nézők összes, a filmidő alatt kiépült várakozását.
Az alapszituáció a következő: egy kisiskolás fiút a nagyapjánál hagy az édesanyja, valahol egy spanyol kisvárosban. Mas Franqueza filmje az elárvult fiú és a nagyapa történetét mondja el, felesleges kanyarok és közhelyek nélkül – például nem látjuk, a főhös kamaszkorában milyen hülyeségeket követett el (nyilván a szokásosakat).
A rendezőnek sikerült megnyernie a nagyapa szerepére Héctor Alteriót, a spanyol film egyik nagy öregjét, aki szinte 160 filmben játszott karrierje során. Alterio minimalista eszközökkel, rendkívül hitelesen játssza el mindazt, ami az öregkori leépülés ábrázolásához szükséges. Az egész filmet klasszikus arányosság és kifinomult elegancia jellemzi. Az már csak a vetítés utáni beszélgetésen derült ki, hogy a rendező száz százalékig a saját sorsát dolgozta fel – ilyen fokú őszinteség és rendezői tehetség előtt pedig le a kalappal.
Látható még június 7-én, vasárnap 22 órától a Győzelem (Victoria) moziban
Katalin Varga
Románia – Magyarország – Nagy-Britannia, 2009, rendezte: Peter Strickland
Egy hosszú évek után felszínre bukkanó titok miatt Varga Katalint férje elűzi otthonról kisfiával, Orbánnal együtt. Az asszony és a gyerek Orbán igazi apja keresésére indul, aki annak idején megerőszakolta Katalint – a bosszú azonban nem olyan édes, mint amire számított.
A kristálytiszta tücsökcirpelés és az egyenlítői országokra emlékeztető, telített színek odavarázsolják a napsütést a nézőtérre, az ember szinte érzi a szénaillatot. A Varga Katalint alakító Péter Hilda egyetlen tekintettel is képes jelezni egy monológra való tartalmat, az Orbánt alakító Tankó Norbert pedig méltó társa a beszédes hallgatásban.
Peter Strickland a vetítés után elmondta: filmkészítői tapasztalat nélkül, a történettel a fejében indult el, hogy a mintegy 30 ezer eurós költségvetésből leforgassa a Katalin Vargát. “Elbizonytalanított a színészek tapasztalata, inkább a szereplők motivációját próbáltam nekik elmagyarázni, mint azt, hogy mit hogyan csináljanak – magyarázta a rendező.
– Minden a bizalmon alapult: ha Péter Hilda a szövege helyett arról beszél, hogy lerobbant a mosógépe, nem vettem volna észre, hiszen nem értem a nyelvet.” Strickland hozzátette azt is, következő projektje egy horrorfilm lesz.
Éjszaka a földön
(Night on Earth) Amerikai Egyesült Államok, 1991, rendezte: Jim Jarmusch
A 3x3 szekció keretében vetített három Jarmusch-film egyikét 23 órától tűzték műsorra, ám ennek ellenére simán megtelt a Köztársaság mozi. A film öt epizódjának főszereplője öt taxisofőr, akik Los Angelesben, New Yorkban, Párizsban, Rómában vagy Helsinkiben élnek.
Van köztük Kelet-Németországból vagy az Elefántcsontpartról érkező bevándorló és tizenéves lány, de ugyanígy az utasok között is akad sokféle ember, az elegáns hölgytől a tántorgó részegig. A rengeteg humorral elmondott történetek mellett egy percig sem unatkozott a nézőtér – és a közel húsz évvel ezelőtti Winona Rider is megér egy imát.
Magnus
Észtország – Nagy-Britannia, 2007, rendező: Kadri Kousaar
Magnus gyermekkorában egy potenciálisan halálos tüdőbetegségben szenvedett, de a modern orvostudománynak köszönhetően 10 év múlva meggyógyították. Betegsége alatt hozzászokott a halállal való furcsa játékokhoz, például ha öt guggolást tud egymás után csinálni, vagy ha 30 másodperc alatt sikerül végigfutnia a folyosón, akkor nem hal meg aznap.
Prostituált anyjától és strici apjától fedélen és ételen kívül nem kapott más jellegű gondoskodást, mégis, miután második öngyilkossági kísérlete is kudarcba fulladt, apja szárnyai alá veszi. Így most már együtt drogozhatnak, miközben az apa megpróbálja lebeszélni fiát a következő öngyilkossági kísérletéről. Ez nem sikerül neki, a fiú egy bizarr jelenetben, az erdő közepén bejelenti, hogy megtalálta az ideális fát az akasztáshoz. A szörnyű az, hogy az apa el is engedi őt...
A programfüzetben gyerekeknek szánt vetítésként volt feltüntetve ez a film, bár nem tudom, mi vezérelhette a programfelelősöket erre a besorolásra. Ha nevelő célzattal el akarták rettenteni a fiatalokat az öngyilkosságtól és a drogoktól, nem valószínű, hogy ez volt a legjobb választás.
Már nem szerepel a fesztivál programján
Rendőr: melléknév
(Poliţist, adjectiv), Románia, 2009, rendezte: Corneliu Porumboiu
Miután a Forradalmárokkal (A fost sau n-a fost?) nagydíjat és közönségdíjat nyert a TIFF-en 2006-ban, új filmmel tért vissza Corneliu Porumboiu Kolozsvárra. A mozi már begyűjtötte a Cannes-i fesztivál Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) nevű szekciójának zsűridíját és a filmkritikusok nemzetközi szervezete, a FIPRESCI elismerését, s most a kolozsvári fesztivál versenyprogramjában szerepel.
Porumboiu új filmjének is az az alapkérdése, mint az A fost sau n-a fost?-nak: mit is jelentenek a szavak, ki hogyan csűri-csavarja az értelmezéseket, és hogyan működik az emberi emlékezet? Ezért nem is annyira meglepő, hogy a film másik főhőse Cristi, a fiatal rendőrnyomozó (Dragoş Bucurnak eddig ez a legkomplexebb szerepe) mellett a DEX, vagyis a román nyelv értelmező szótára.
A film ugyanúgy a valós időt igyekszik követni, mint a Forradalmárok, ugyanolyan kényelmes hosszúságú, öt-tíz perces snittekben kapjuk a történetet – például a gyanúsítottját követő Cristi ácsorgásait –, csak most a hangulat elmozdult a keserédes abszurd komikumtól a kesernyés-szomorkás felé. A poénok lelövését elkerülendő többet a szituációkról nem mondhatunk, de ez egy olyan letisztult, látványosságoktól mentes, mindennapi történetet feldolgozó film, amit hosszú évek alatt sem felejt el az ember, valahogy annyira hatásos.
Látható még június 5-én, pénteken 18.30-tól a BBTE nagyelőadójában, a Farkas utcában (Auditorium Maximum)
Tájfutás
(Concurs / Orienteering), Románia, 1982, rendező: Dan Piţa
A 3x3 kategóriába válogatott film (3 rendező 3-3 alkotása) a programfüzet leírása szerint új kópiában kerül a TIFF-re: a 2008-as New York-i román filmszezon alkalmával restaurálták (digitalizálták?) az 1982-ben gyártott filmszalagot. A képkockák patinája viszont így is megmarad: kissé elmosódott kontűrök, máshol valószerűtlen vagy túlexponált színek árulkodtak a technika vívmányairól és az évek múlásáról. No meg persze a színészek: Gheorghe Dinică, Marin Moraru, a néhai Ştefan Iordache piszok fiatal, Claudiu Bleonţról és egy epizódszerepben feltűnő Oana Pellearól nem is beszélve. Ez van: 27 év nagyon látványos változásokat okoz egy-egy arcon.
Abszurditását tekintve a sztori ma is fogyasztható. A tájfutó versenyre érkező vállalat alkalmazottai kirándulásra teljesen alkalmatlan szerelést öltenek (a legijesztőbb az aktatáskával döcögő kövér Főnök) és hűbelebalázs módjára nekivágnak az erdőnek. Orvvadász, esküvői menet, kátyúba került csirkeszállító autó “hétköznapi” jelenség, nem lepődik meg senki. De egy titkos munkálatot előkészítő fekete munkaruhás csapat felbukkanása érezteti, hogy feszültség lebeg a levegőben… A film végére időzített robbanások pedig csupán füstbe burkolnak egy sokkal ijesztőbb történetet.
Látható még szombaton, június 6-án 21,15-től a Cinema City 6-os termében
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
