Katalin Varga: „úgy éreztem, ez a film áldott”
Fülöp Noémi 2009. június 08. 15:54, utolsó frissítés: 15:54A rendező, a színészek, a hangosítók és a producerek beszéltek Peter Strickland megvalósult álmáról.
Egy irodai alkalmazott, aki elindult egy történettel, nulla filmes tapasztalattal és egy szerény összeggel, a végeredmény pedig a Berlinálén díjazott mozi lett – dióhéjban így néz ki Peter Strickland, a Katalin Varga rendezőjének története. Strickland a film sajtótájékoztatóján elmesélte, egy baráti meghívás, illetve az ezt követő kirándulások során jutott el oda, hogy Erdélyt, pontosabban a Székelyföldet választotta a forgatás helyszínéül.
De nem volt ennél tudatosabb vagy megtervezettebb a szereposztás sem – a színészek a főszereplő Péter Hilda ismeretségi köréből kerültek ki. „Meglepett, hogy az emberek mennyire nyitottak voltak arra, hogy valaki olyannal dolgozzanak, aki semmi tapasztalattal nem rendelkezik” – mondta a rendező. Ami a történetet illeti, Strickland kifejtette: igazából azok a könyvek, zenék, filmek szólítják meg meg, amelyek
szerelemről, bosszúról, képmutatásról szólnak.
Péter Hilda utólag úgy véli, talán türelmesebbnek kellett volna lennie. „Voltak veszekedéseink Peterrel, főleg azért, mert voltak bizonyos fixa ideái, amelyeket én nem értettem – mesélte a színésznő. – Miután a kész filmet láttam, rájöttem, hogy ezek az ötletek valóban működnek.” A színésznő legnagyobb gondja azonban a szöveggel akadt, amelyet Budapesten fordítottak le angolról magyarra.
„Amit Budapesten három mondatban mondanak el, azt Székelyföldön elmondjuk két szóban – próbálta a különbségeket érzékeltetni Péter Hilda. – Nehéz volt megtalálnom azokat a szavakat, amelyeket önmagamként el tudok mondani, Peter pedig ezt nem értette. Még így is maradt a filmben néhány mondat, amelyeket nem esik jól hallani emiatt.”
A rendező arról is beszámolt, a forgatás alatt nagyon sok mindent intuitív módon csinált, nem maradt idő és alkalom elgondolkodni a másodlagos vagy harmadlagos jelentéseken. A gyönyörű tájak például egyszerűen csak azért kerültek bele a történetbe, mert úgy érezte,
szükség van valamiféle vizuális tompításra,
még akkor is, ha a történet szereplői szenvednek. „Nagyon sokat segített a természet” – tette hozzá Péter Hilda is.
Kántor Melinda, a film második legfontosabb női szereplőjét alakító színésznő elmondta, az „álmodó angol” hite, erős akarata volt rá a legnagyobb hatással. „A forgatás közben úgy éreztem, ez a film áldott. Vannak dolgok, amiket nem tudsz megrendelni – vagy ott vannak, vagy nem. Ebben a filmben ott voltak: például a harangszó az öngyilkosság jelenetében, a darvak tánca, amikor Hobó (Pálffy Tibor, szerk. megj.) szalad a mezőn, vagy a köd, amikor Hilda az erdőbe megy.”
A harmincezer eurós költségvetésből (az átlagos összeg 400-500 ezer euró) forgatott filmről azonban egy ponton úgy tűnt, soha nem készül el. Mire az utómunkálatok kerültek volna sorra, Strickland pénze elfogyott – a rendező már egy egészen más forgatókönyvvel kereste meg Oana Giurgiut, mint producert.
Tudor Giurgiu feleségét azonban jobban érdekelte a Katalin Varga félkész változata. „A kitűnő színészek fogtak meg benne, akiket soha nem láttam. Ez egyébként a romániai filmgyártás nagy problémája: a román rendezők nem ismerik a magyar színészeket, és fordítva” – magyarázta Oana Giurgiu. Hozzátette, hatással volt rá az is, hogy mindenki, aki a filmen dolgozott,
apait-anyait beleadott – a semmiért.
Tudor Giurgiu hozzátette, amikor egy hasonló együttműködés megköttetik, kizárólag a film minősége számít. „A Katalin Varga volt Peter Strickland nagy kalandja, salto mortale a tizenkettedik emeletről” – fogalmazott Tudor Giurgiu.
A Giurgiu házaspár produkciós cégének segítségével gyűlt össze a pénz az utómunkálatokra, amelyek közül a hangosítás hozta meg az Ezüst Medvét a film számára a Berlinálén. Erdélyi Gábor, a budapesti RDI Stúdió vezetője szerint a film
nagyon szerencsés konstelláció eredménye.
„A téma, a környezet, a szereplők és a rendező személyisége mind azt a célt szolgálta, hogy ez a film elmondhassa az emberi tragédiát” – fogalmazott a hangtechnikus. Elmondta azt is, a hangok nagy része mesterséges – a cél az volt, hogy a hang tudat alatti hatásával a film dramaturgiájának megfelelően próbálják dimenzionálni az eseményeket.
„Pici elemekből választottuk ki és építettük fel azt a hangvilágot, ami segíti a filmet és nem ellene dolgozik. Ilyenkor pedig nagyon számít az apró elemek minősége és helye” – tette hozzá Erdélyi Gábor. Arról is beszámolt, még azt is meg kellett tervezni, hogy a tücskök milyen ritmusban szóljanak, hogy az a történettel és a főszereplő lelkiállapotával összhangban legyen.
„Bár végül a kereskedelmi szellem kerekedik felül, ez a film lélekből készült – összegezte Oana Giurgiu. – Olyannak látom, mint egy jóakaratból gyúrt hógolyót, amelyhez gurulás közben újabb és újabb gesztusok tapadnak, hogy végül lavinává váljon.”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
