A fantasztikus Fox úr
nykároly 2010. március 03. 10:17, utolsó frissítés: 12:57Wes Anderson irányításával két évig készült a Roald Dahl-gyerekkönyv stop-motion technikájú animált változata. Az eredmény maradandó.
Még 2007-ben összegyűltek Londonban az arra hivatottak, hogy Wes Anderson rendező irányítása alatt megalkossák Roald Dahl híres gyerekkönyvének, a Fantastic Mr. Fox-nak az animált változatát. A munkálatok eltartottak jó két évig, de végül elkészült, és a tervezett időben be is mutathatták. A végeredmény maradandóra sikeredett, szerintük fantasztikusan, szerintem fájdalmasan. A maradandóban viszont kiegyezhetünk.
Az első érv, amelyért tulajdonképpen a legjobb egész estés animációs film kategóriában az Oscar jelölést is kapta, az az alkalmazott stop-motion technika. Minden karakter és háttér legyártása (néha két, vagy akár három méretben is) olyanfajta elhivatottságot sugall, amely előtt még a műfajt kevésbé értékelők is megemelik a kalapjukat. A rókák bundájához hajdan élt igazi rókák szolgáltatták az anyagot, ami szintén egy tiszteletet parancsoló tény. Meg aztán ha belegondolunk, hogy a majdnem másfél órás alkotás minden egyes másodpercéhez 24 fényképre volt szükség, nyugodt szívvel szánhatunk mi is egy ennyi időt a megtekintésére. A baj az, hogy a fércelés nem csak a szereplők ruháin érződik, hanem az egész történeten.
A feldolgozott Roald Dahl könyv valóban érdekes, de nekem végig az volt az érzésem, hogy egy olvasmányélményt akartak filmre vinni, mintsem valami újat alkotni. A fejezetcímek nagy betűvel szedve jelennek meg a maguk idejében, a jelenetek kidolgozása pedig rendesen érezhető törésvonalak mentén alakul, azaz a látványos üldözések pörögnek, de ha valamelyik szereplő esetleg beszédre adja a fejét, akkor szinte az egész világ leáll körülötte, és csak a mondandóján van a lényeg.
Ezt az utóbbi kellemetlenséget mellesleg nagyon stílusosan oldották meg: sztárszínészeket szerződtettek az állatok hangjainak, így George Clooney vagánykodó hangján beszél hozzánk a főszereplő Mr. Fox, feleségét Meryl Streep szólaltatja meg, de feltűnik például Bill Murray is, egy borz alakjában.
Mindannyian kitűnően alakítanak, de sajnos egy arcizmait alig mozgató rókafej mellé helyezve az egész alakítás értéke viszonylagossá válik, szerencsére Alexandre Desplat a zenei részt annyira jól megoldotta, hogy legjobb eredeti filmzene kategóriában Oscar-díjra jelölték.
A történet gyerekkönyv jellegéből adódóan nem túlságosan bonyolult, gyakorlatilag néhány, Mr. Fox vezette állat és három gonosz farmer közt dúló háborút tárja elénk. Ebbe a ténybe a filmkészítők is különösebb gond nélkül beletörődtek, és inkább a karakterek személyiségeit próbálták kibontani.
George Clooney Mr. Fox-ja egy nyughatatlan családapa, aki természetéből fakadóan a lehető legdurvább helyzetekbe sodorja családját, sőt szomszédait is, de aztán valahogy mégis sikerül megoldania azt, és ilyenkor önfeledten ünnepli magát. Felesége a biztonságos élet vágya és a férje iránti szerelme között őrlődik, míg kisfiúk a tökéletes unokatestvér árnyékából próbál kitörni és másokkal elfogadtatni magát. Szóval minden állatkának nagyon is emberi problémája van, amelyeket nagyon is emberi módon próbálnak megoldani.
A másik oldal bemutatása majdnem ugyanolyan kidolgozott, csupán egy dolog hiányzik, ami megvágja a történetet és inkább a felnőtt nézőkhöz igazítja: a gonosz farmereknek nincs meg az előélete. A konfliktus azzal kezdődik, hogy a rókacsalád beköltözik a környékre, és Mr. Fox kirabolja mindhárom farmot, s ezért előbb-utóbb minden ismerőse menekülni kényszerül, fogságba kerül, stb. A farmerek gonoszak, elvetemültek, önzőek, de még sincs semmi jelzés, hogy miért váltak ilyenné, és innentől kezdve érezhető, hogy igazából az emberi társadalom földalatti paródiáját láthatjuk, ahol a gyűlölt ellenség nem sokban különbözik a jófiúktól.
Mr. Fox (egyik) nagy megállapítása, hogy „végül is mi csak vadállatok vagyunk”, végigkíséri a filmet. Ott van abban, ahogy esznek, ahogyan a pénzügyi tanácsadóikat hallgatják, ahogyan beszédeket tartanak, csupán idő kérdése, hogy melyik jelenetben ismerhetünk magunkra, a szó nem kellemes értelmében. Talán a két legütősebb jelenet a patkány halála, valamint a film legvégén, a szupermarketben tartott beszéd.
Ezek feloldoznak, hogy oké, ez a helyzet, de ennek is lehet örülni, sőt kell is, mert másképp mi értelme az egésznek, aztán, na azt már nem mondom el, de a végkövetkeztetés: gyerekeknek elmegy, felnőtteknek mindenképpen ajánlott, a kényelmes megtekintéshez viszont nagyon tiszta lelkiismeret, vagy az önirónia haladó fokozatú elsajátítása szükséges.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
