Mi következhet egy nyálkás csók után?
Kassay Ny. Károly 2010. március 05. 10:22, utolsó frissítés: 10:27Vagy másképp: mi az eredménye annak, hogy a közismert Disney úgy határoz: egy örökzöld Grimm-mesét dolgoz fel? #i#A The Princess And The Frog#/i#.
A Disney-rajzfilmek olyanok mint a Grimm-mesék: van aki nagyon szereti őket, van aki nagyon nem, de ismerni ismerik őket az emberek, és véleményük is mindig van róla. De mi történik akkor, ha a Disney úgy határoz, hogy egy Grimm-mesét dolgozna fel a következő projektjében? Tudnának valamiféle újat mutatni a közönségnek? Olvasd tovább, és kiderül.
Kötelező körként kezdjük rögtön a fő cselekményszállal. Van egy herceg, akinek rangja mögött nincs már anyagi fedezet, és ezt a hiányt kihasználva egy sunyi varázsló békává változtatja. Van egy lány, aki egy adott pillanatban hercegnőnek van öltözve, és ez megtéveszti a békát, akinek sikerül rádumálnia a csókra. A lány megcsókolja a békát, de a béka nem változik vissza herceggé, hanem a lány változik át békává. Nagyon rövid időn belül
meg kell oldaniuk a problémát,
különben örökre úgy maradnak és a gonosz varázsló lesz a világ ura. Ez a történet egyébként már annyira be van járatva, hogy szinte már rosszul is esne, ha nem ez lenne a sorrend.
A helyszín megválasztása azért már érdekfeszítőbb. Az utóbbi időben elég sokat szerepelt a hírekben New Orleans városa (annak idején a hurrikán és hatásai, legutóbb pedig az amerikai foci döntő megnyerésével kapcsolatban), de a Királykisasszony és a béka a hely eredeti védjegyét, a dzsessz muzsikát tárja elénk. A húszas évek lüktető New Orleans-a vár ránk, Randy Newman tolmácsolásában:
Ha pedig New Orleans és dzsessz, akkor gyanítható, hogy afroamerikai főhőssel lesz dolgunk. Tiana, a címbéli hercegnő valóban egy fekete lány, de ez azt hiszem csak azért érdekes, mert a Disney animációk történetében ő az első. Különben is, inkább csak a nyelvi meg zenei jellemzők kísérnek végig a fekete világban, hiszen a két főhős
az idő nagyobb részét békaként éli meg.
Ne gondolja senki, hogy ez valami „lehetne rosszabb” poén a fekete közösségre nézve, épp ellenkezőleg, a film egyik fő tanulságát, a belső értékek felsőbbrendűségét hirdeti.
A rendhagyó témaválasztást azonban nem merték megduplázni újféle animációs technikával, hanem visszatértek a jó öreg kézzel rajzolt figurákhoz. Ez nem csak azért volt jó, mert egy rakás művészt újra alkalmaztak, hanem azért is, mert mi is visszakaphattuk az igazi Disney világot.
Maguk a készítők is bevallották, hogy ami az animációt illeti, gyakorlatilag két régi sikerlemezt kerestek elő: a városi jeleneteket a Lady and the Tramp, míg az erdeiket a Bambi rajzfilmek motívumai inspirálták. Zeneileg viszont egy teljesen új lemezt hoztak nekünk, végtére is, egy musicalről beszélünk:
A film pozitívuma minden, ami valaha pozitív volt a Disney történelmében: többek között a kézzel rajzolt, és ezáltal még inkább szerethető figurák, a kikezdhetetlen üzenet na meg a fülbemászó betétdalok.
A negatív oldal is körülbelül ugyanolyan mélységekig nyúl vissza: a kiszámítható szereplők, a kiszámítható események, és az úgynevezett „nyálasság”, bár ez utóbbi inkább csak azon múlik, hogy kit milyen hangulatában talál a (pl. szentjánosbogarakból) kirajzolódó szívecskék sora.
97 perc után tehát döntetlen, de hosszabbításban a zenének hála megvan a győzelem. Nem is csoda, hiszen mindkét fenti dalt jelölték Oscar díj-ra, és még az is megtörténhet, hogy ugyanazon a gálán Tiana hercegnő békástól fut be a legjobb egész estés animáció kategóriában.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
