Delta: valamit visz a víz
Sipos Géza 2008. június 04. 18:35, utolsó frissítés: 16:06Mesterkélt szöveg, kiszámítható konfliktus: mint az egyszeri westernben, ahol ha az első képbe belovagol a magányos pisztolyos, akkor mérget lehet venni rá, hogy valakivel párbajozni fog.
A kortárs opera műfajával kísérletező Johanna után ismét korábbi témái felé fordult a fesztiválkedvenc magyar rendező, Mundruczó Kornél. Ezt a kezdőmondatot kétféleképpen lehet megfogalmazni, itt a második verzió: korábbi témái felé volt kénytelen fordulni.
Ugyanis a Delta forgatását tragikus esemény, a főszerepet kapott Bertók Lajos halála törte meg.
A film eredetileg sci-finek készült. A forgatás tervezett 50 napjából 24-ben dolgozott a stáb, 45 percnyi felvétel készült el 2006 elején; de a 40 éves színész hirtelen elhunyta miatt csak a nyitó jelenetek maradtak meg az eredeti anyagból. A rendező és forgatókönyvíró társa, Bíró Yvette filmesztéta
„96 százalékban” újraírta a filmet,
hogy a három és fél hónapos szereplőválogatási folyamat végén kiválasztott új főszereplő, Lajkó Félix személyiségéhez találjon.
A helyszín mindenesetre a Duna-delta maradt. Az eredeti történetről ennyit nyilatkozott Mundruczó még 2006. áprilisában a Moziplussznak:
További jelentős változás, hogy az első verziót télen forgatták – a havas-fagyott nádasok között úszó kamera minden bizonnyal hipnotikus snitteket produkált, kombinálva a rozsdás hajótestek és
a kelet-európai lepukkantság látványvilágával.
Egyszerű nézőként mindezt csak sajtóinformációkból és a képzeletedre hagyatkozva rakhatod össze.
No meg beugorhat Tarkovszkij klasszikussá vált remekműve, a Sztalkere, melynek a külső felvételei mind megsemmisültek, mert a rendező nem kapta meg azt a jó minőségű, német nyersanyagot az Állami Filmbizottságtól, melyet Moszkvában előhívhatott volna.
Tarkovszkijt 1978. áprilisi infarktusa sem akadályozta meg abban, hogy 1979-re elkészítse a film második variációját, mely – elmondások szerint – jelentősen különbözik az elsőtől.
Persze – ha a tragédiákat lehet rőffel mérni – a főszereplő halála visszavonhatatlan és drámaibb. A filmtörténészek viszont egyetérteni látszanak abban, hogy a Sztalker valószínűleg nem az a remekmű lenne az újraforgatás nélkül, mint ahogy ma ismerjük.
Megkockáztatom, hogy a Delta meg pont a teljes újrakezdés miatt nem lett az.
Mundruczó ismét egzisztencialista ízű drámát választott, akárcsak első nagyjátékfilmjében, a Nincsen nekem vágyam semmiben (2000) és a Szép napokban (2002).
Az első mű a homoszexualitás körül forog, a második az anyai ösztön és egy gyermek eladása körül – a Deltára a testvérszerelem feldolgozása jutott. (Aki a TIFF-en hátralevő vetítéseken akarja megnézni a filmet, most kattintson máshova, mert óhatatlanul le fogok lőni néhány poént.)
Az a szűkszavú, Albert Camus Közönyére (L’Étranger) emlékeztető előadásmód, ami a Szép napokat jellemzi – a kevés, de annál jellemzőbb szöveg, a pengeéles képek, a részvéttelenül hosszú snittek és a néző arcába csapó, hirtelenül kipattanó erőszak – a Delta esetében nem működik.
Nemcsak azért, mert a romániai néző számára komikusnak hatnak a pesti és felső-háromszéki hangsúlyok a Duna-delta kellős közepében (a nyugati fesztiválnézőnek úgyis egyetlen kelet-európai, dekoratív háttér az egész).
A szövegek most mesterkéltebbek, a konfliktus sokkal kiszámíthatóbb,
előre sejthetőbb. Az alapszituáció – a világtól elzárt közösségbe visszatér egy idegen, aki ráadásul összejön a húgával – előrevetíti, hogy a világtól elzárt közösség ezt nem fogja sem szó, sem bicskázás nélkül hagyni. Kicsit olyan a szituáció, mint az egyszeri westernben, ahol ha az első képbe belovagol a magányos pisztolyos, akkor mérget lehet venni rá, hogy valakivel párbajozni fog.
Aki mindezek mellett zseniális a Deltában, az ismét Tóth Orsolya: Mundruczónak márcsak az ő felfedezéséért és állandó foglalkoztatásáért is hálásak lehetünk. Tóth Orsi arca hiteles, és ismét úgy játszik, hogy nem alakít semmit.
Korántsem lehet ennyi díszítő jelzőt sorolni Lajkó Félixről, aki a karaktere által indokoltnál is erősebb faarccal viszi véghez ezt a 92 percet. (Apropó, Lajkó. Nem biztos, hogy szerencsés volt a vajdasági hegedűzseni zenéjét a filmhez felhasználni. A muzsika időnként belemaszatolt a drámába, úgy, mint amikor valaki markerrel besatírozza egy könyvben a kedvenc idézeteit – bőven elég lett volna effektnek a manele.)
Monori Lili és Gáspár Sándor rendben van (azt leszámítva, hogy arcuk meglehetősen kilóg a világvégi kocsma miliőjéből).
Nos igen, megint a helyszínnél vagyunk. Mundruczó Kornél ebben ismét zseniálisat fogott – Thomas Ciulei döbbenetes erejű dokumentumfilmje, az Így van ez (Asta e) óta pontosan lehet tudni, mit jelent a Deltában élni. Hogy működik az ember abban a tájban, hogy nagy szavakat használjak.
A Delta hősei viszont nem ebben a tájban működnek. Ezt a drámát bármely, a világtól kellőképpen elzárt faluban meg lehetett volna rendezni;
akár a magyar pusztán, akár a Himalájában
valahol, vagy egy csendes-óceáni szigeten. A delta a Deltában inkább díszlet – ezzel együtt a víz sodra remekül funkcionál a lassú, hosszú snittekben, a kiváló operatőri munka Erdély Mátyás és a látványra mindig rendkívüli hangsúlyt fektető, egy-egy projektben látványtervezőként is dolgozó rendező érdeme.
Természetesen nem a realizmust vagy a dokumentarista jelleget kérem számon a Deltán. Egy filmnek teljesen működnie kell a saját maga által felállított játékszabályokon belül. Benyomásaim szerint Mundruczó új filmje nem egészen teljesíti ezt – mert erőltetettnek hatnak maguk a játékszabályok. Míg a Szép napok rajta van a személyes all time filmtoplistámon, azt hiszem, a Deltát nem nézném újra.
És utóiratként csak annyit, hogy reménykedem, az egyik legtehetségesebb magyarországi kortárs rendező nem hagyja annyiban a vírusfertőzéses, izolált környezetes, komor sci-fi témáját. Márcsak azért is, hogy a Mundruczó-féle Közönyök után láthassunk egy A pestist is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
