Filmfesztivál különleges üzemmódban
Fülöp Noémi 2009. június 09. 10:21, utolsó frissítés: 14:24Az elmúlt tíz napban leggyakrabban kimondott két mondatom: futok, mert kezdődik a film, illetve: ne haragudj, hogy nem vettem fel, moziban voltam.
A TIFF alatt az ember átáll különleges üzemmódra, napokig lehalkítva felejti a telefonját, éjjel kettőig mozizik és másnap tíztől megint filmet néz, pedig amúgy tizenegykor már aludni szokott hétközben.
Az ember meghal a világ számára, pontosabban azok számára, akik épp egyik moziban sem tartózkodnak, és ártatlan szemekkel kérdez vissza: téééényleg lezuhant egy francia repülő, mikooor? A filmfesztivál a kolozsváriak számára idő-koordináta – a fesztivál előtt hallottam utcán azt a megfogalmazást:
tudod, azon a héten, amikor a TIFF van.
A TIFF a szponzorai nélkül nem létezne – idén az egyik nagylelkű az Ursus volt, aki azonban nagylelkűségéért cserébe monopolizálta a Köztársaság mozi épületére kiakasztott óriásbannert, alig zsebkendőnyi helyet hagyva a filmfesztivál logójának. A Nescafé viszont adakozóra vette a figurát, ingyen kávét osztogatott a TIFF Meeting Pointban, illetve ingyenbuszokat működtetett a Iulius Mallig.
A Cinema City bekapcsolódásának előnye az volt, hogy a plusz három teremmel exponenciálisan növelhető volt a vetítések száma, ez azonban nem egyenlítette ki a hátrányt: ki- és visszafurikázni annyi időt emésztett fel, amennyi idő alatt az ember megnézhet egy fél filmet, a hosszabb fajtából.
A filmekben pedig az a legszebb, amikor az ember csak úgy véletlenül esik be valamire, mert csak az kezdődött a megfelelő időpontban, aztán átszellemült gyönyörrel az arcán távozik a moziból. Számomra a Bal (Links) című holland film jelentette ezt a revelációt. A második legszebb pedig az, amikor előzetes bejelentés nélkül megjelenik a moziban a rendező a vetítés után.
Az AperiTiff valamelyik számában valaki szóvá tette, hogy idén
hiányzott a szex a filmekből.
És hiányzott a horror is. Ez a TIFF ilyenre sikeredett: nagyon sok emberi történet került a válogatásba, volt ott japán család, török-kurd szerelmespár, thaiföldi strici, afganisztáni taxis, romániai cigányzenész, indiai földműves – személy szerint nagyon örvendtem a szociális multikultinak.
A körítés: beszélgetések, koncertek, meghívottak nélkül azonban nem kerek az élmény. Persze, én könnyen beszélek, a sajtó számára külön program készült mindezekkel – aki azonban nem kaparintott meg egy ilyen nyomtatványt, arra panaszkodott, hogy sok mindenről utolsó percben, vagy csak utólag értesült. Vagyis elkelt volna valamivel több tájékoztatás.
A teltházakért viszont, ahová lehetetlen volt bejutni – lásd autópályás drive in, vagy a Valentino, a Rendőr, melléknév, a Gomorra vetítése – tulajdonképpen senki nem hibás, mint ahogy az első néhány nap szabadtéri vetítéseire sem rendelhetett senki jó időt.
A fesztiválzáró buli pedig egyenesen fergeteges volt. A TIFF első napjaitól keringett a városban
a pletyka, miszerint fellép a Şuie Paparude,
konkrétumokról viszont még a meghívóról sem, legfeljebb a szervezők ellesett beszélgetéseiből lehetett értesülni. A Continental hotel lepukkant glamourja, az elegáns pincérek és a szükségmegoldásként felállított toitoi vécék tudathasadásos hangulata a közönség finnyásabbját fintorgásra, edzettebbjét vigyorokra késztette.
És igen, ott volt az összes fontos arc, meg persze sokszor annyi a kevésbé fontosak közül, és fellépett a Şuie is, bár meglehetősen hajnalosan, volt, aki nem várta ki. Pedig az igazi ereszdelahajamat a koncerten következett be, meg amikor utánuk szinte minden átmenet nélkül nagy muzsikaszó közepette bevonult a Fanfara Transilvania, és minekutána ők is nyomták vagy félórát, a vendégsereg amúgy kisestélyiben élénk hajalást (nem-székelyek kedvéért: headbanginget) produkált némi Rammstein hatására.
Csak annyit fűznék hozzá, Tudor Giurgiuval egyetértve: az Országos Moziközpont szégyellheti magát, amiért egyetlen képviselőjével sem tisztelte meg a filmfesztivált. De igazából sajnálhatják is. Garantáltan nem érezték volna rosszul magukat, és a teltházas vetítésekre, na meg a Şuiere is kaptak volna meghívót.
Az anyagot két fotósunk, Márton Emő és Kún Ákos által készített fotó-válogatással illusztráltuk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
